A vállalatfinanszírozás „Hamupipőkéjének”, a cégek által máig méltatlanul mellőzött mostohalányának tartják magukat a hazai faktorvállalatok. Úgy látják: éppen a szolgáltatásukra leginkább rászoruló termelőcégek nem ismerik az itthoni, bő 100 – ebből mintegy 40, tisztán csak ezzel a tevékenységgel foglalkozó – faktorcég szolgáltatását. A panasz csak részben jogos, hiszen a kilencvenes évek közepétől itthon meginduló faktorpiac szédületes fejlődést futott be: 1999 és 2002 között megháromszorozta teljesítményét, noha egy évtizede jószerével még ismeretlen finanszírozási formának számított Magyarországon.
A faktorcégek számlaforgalma Magyarországon (Mrd Ft) | |||||||||||||||||||||||
Év |
Teljes számlaforgalom |
Belföldi faktoring |
Nemzetközi faktoring | ||||||||||||||||||||
1999. |
60 |
46 |
14 | ||||||||||||||||||||
2000. |
103 |
66 |
37 | ||||||||||||||||||||
2001. |
135 |
118 |
17 | ||||||||||||||||||||
2002. |
180* |
n. a. |
n. a. | ||||||||||||||||||||
*Becsült érték | |||||||||||||||||||||||
Forrás: Magyar Factor, Világgazdaság |
A faktoring elsősorban a szűk likviditású, ám gyors termelésnövekedésre törekedő, illetve a hosszú – akár 60–90 napos – határidőkkel fizető vevők számára termelő vállalatoknak lehet előnyös (utóbbi mindennapi gyakorlatát testközelből ismerhetik például a nagy áruházláncokba vagy multinacionális cégeknek szállítók). A faktorok ugyanis az áru, szolgáltatás leszállítását követően megvásárolják ügyfelük követelését, s annak ellenértéke döntő hányadát – jellemzően a bruttó összeg 80–90 százalékát – mindössze 2–5 munkanapon belül előlegként átutalják számára. A maradék, a faktorcég költségeinek levonása utáni ellenértékrészt azután a számla kiegyenlítése után kapja meg a vevő.
Másfajta hitelminősítési szemlélet
A Magyar Faktoring Szövetség alapító tagjai:
1. Áginvest-Faktor Rt.
2. Civis Credit Rt.
3. e-F@ktor Rt.
4. Korona Faktor Rt.
5. Kvantum Investment Rt.
6. Magyar Factor Rt.
7. Primátus Rt.
8. Sigma Faktoring Rt.
9. Trig-Invest Rt.
10. Vorient Rt.
A faktorálásnál ugyanis nem az ő, a szállítók kockázati szempontú vizsgálata a lényeges, hanem a termékeiket átvevő vevőké. Ez pedig teljesen más hitelminősítési szemléletet igényel, olyannyira, hogy ezt egyes szakmai vélemények szerint sok bank csak nehézkesen tudja beilleszteni saját rendszerébe.
De voltaképp mit is jelent a szállító követelésének átvétele? Ezt követően a faktor maga szedi be a számlaköveteléseket és magára vállalja a fizetési kockázatot is, ha a vevő csak késlekedve vagy egyáltalán nem fizetne. A szállítóval kötött megállapodás persze lehet visszterhes is. Az engedményező ilyenkor egyfajta kezesként szavatol a vevő fizetéséért, s ebben az esetben a faktorcég kockázata – tehát az általa felszámítható költség is – alacsonyabb mértékű. Bármilyen megoldásról is legyen szó, elengedhetetlen, hogy a szállító minden, a követeléshez kapcsolódó információt a faktor rendelkezésére bocsásson.
A faktorcégek típusai
I. A faktoring előnyei a szállító szemszögéből:
1. A számla azonnali kiegyenlítése javítja a szállító likviditását
2. Csökken a vevői/szállítói állomány
3. Lehetővé válik a termelés gyorsabb növekedése
4. Nagyobb forgalom generálódik, s mindezek új piacokat nyithatnak vagy megerősíthetik a szállító már megszerzett piaci pozícióit is
5. Pótlólagos finanszírozási forrás jelenik meg a termeléshez szükséges eszközök, ingatlanok zálogjoggal való terhelése nélkül
6. Precíz, a faktorcég által vezetett naprakész adminisztrációra ad lehetőséget
I I. A faktoring előnyei a vevő – az adós – szemszögéből:
1. A szállító likviditási helyzetének javulásával biztosabbá válik a további szállítási határidők betartása
2. Egyes faktorcégek esetében lehetővé válik a halasztott fizetés, illetve azok periódusainak meghosszabbítása, anélkül, hogy ezáltal veszélybe kerülne a szállító likviditási helyzete.
3. Egyes, a vevőkkel történő együttműködésből kiinduló faktorcégek esetében a vevők hosszú távú, biztos szállítói kapcsolatokat alakíthatnak ki, mert a faktorok kedvezményes szolgáltatást kínálnak a nekik szállítóknak
(Forrás: Citibank, e-F@ktor, Sigma Faktoring Rt.)
Akad olyan cég (Áginvest-Faktor), amely kizárólag a már egyébként meglévő ügyfélkörének minősített tartozásait hajlandó megvásárolni, de nem indul például azokon az – állami hatóságok, közüzemi szolgáltatók és egyéb cégek által meghirdetett – pályázatokon, amelyeket kifejezetten ilyenek értékesítésére írnak ki.
S vannak olyanok – például az összforgalom tekintetében jelenleg abszolút piacvezető –Magyar Factor vagy a Citibank – amelyek kizárólag érvényes, nem lejárt tartozásokkal foglalkozik.
Természetesen a kifejezetten problémás követeléseket vásárló, szigorú belső szabályok szerint dolgozó társaságoknak – amelyek meglepő módon gyakorta még a „klasszikus” faktoring szakmától is szeretik elkülöníteni magukat – sincs semmi közük az itthon időnként fel-feltűnő rosszhírű behajtó csoportokhoz.
S hogy a kép még sokszínűbb legyen: a belföldi mellett létezik nemzetközi faktoring is, amelynél nyilvánvalóan a külhoni vevőkkel szemben kell érvényesíteni a követelést. E területen jelenlegi 15 millió dolláros kintlevőségével a Citibank számít piacvezetőnek.
A faktordíj és a kamat
A követelés bruttó összegére vetítve a faktorcégek döntő többsége kétféle költséget, a faktordíjat és a futamidőre számított kamatot számít fel magának. A díj mértéke attól függ, hogy a faktorcég korábbi üzleti kapcsolataiból mennyire ismeri a vevőt és a szállítót, mekkora a számla volumene és vannak-e egyéb – például az egyes iparágakra jellemző – kockázatok. A piacon ma átlagosan 0,5–1,3 százalék közti faktordíj a jellemző. Akadnak olyanok – így például a Citibank –, akik a tarifát már előzetesen levonják, mások – például az Áginvest-Faktor Rt. – a futamidő alatt kisebb részletekben vonják le azt. Utóbbi esetben persze annak mértéke nemfizetés esetén egyre magasabb lesz.
A faktoring tipikus ügymenete:
I. Előkészítés (általában 2–5 munkanap)
1. A szállító és vevő(i) minősítése, kockázatelemzés, szükséges dokumentumok (mérlegbeszámoló, szállítási/szolgáltatási szerződés) bekérése
2. Ajánlattétel, amely tartalmazza
• a faktorálási limit összegét
• a futamidőt (általában 15–90 nap)
• a befogadott vevők (adósok) körét
• az előleg mértékét (általában 75–90%)
• a faktorálás díját és egyéb költségét
• a faktorálási keretszerződést
II. Lebonyolítás
1. A benyújtott számlák alapján az előleg folyósítása
2. Elszámolás a maradványösszeggel a teljes számlaérték kiegyenlítését követően
(Forrás: e-F@ktor)
A költségeket némileg módosítja, ha az ügyfél keretszerződéssel rendelkezik faktorvállalatánál. E megállapodás azt jelenti, hogy a faktor egy meghatározott időszakra a szállító által megküldött valamennyi számlát átveszi. Utóbbiak együttes összegét általában maximálják, ez rulírozó jelleggel újra és újra kihasználható, de természetesen a szállító nem köteles minden követelését faktoráltatni. A technikai megoldások itt is eltérhetnek: az Áginvest-Faktornál például a határozatlan időre kötött keretszerződéseket félévente vizsgálják felül, a Citibank pedig éves megállapodásokat köt. Utóbbi társaság bizonyos nagyvállalati vevőkörénél is köt keretegyezségeket: ezek beszállítói mindenkor visszkereset nélkül, 100 százalékos előlegfizetéssel vehetik igénybe a faktorszolgáltatást.
Óvatosabb faktorcégek
A faktorcégek elvileg bármilyen iparágra, szolgáltatási területre vonatkozó követelést megvesznek. A piaci szereplők egy része ugyanakkor az elmúlt jó egy évben óvatosabban üzletel: véleményük szerint egyes ágazatokban, így az építőiparban romlik a fizetési fegyelem, sőt ismét tapasztalhatók körbetartozások is. A faktorok saját vevőminősítéseik mellett egyébként a biztonság érdekében általában használják a bankközi adósnyilvántartó rendszert – a BAR-t – , sőt nagy részük biztosítást is kötött az esetleges „bebukások” elkerülése érdekében.
A faktorcégek egy része ódzkodik a szerintük fegyelmezetlen tartozóknak számító állami, önkormányzati vevőkkel szembeni követelések megvételétől is, mások viszont így például az e-F@ktor viszont ideális adósoknak tartják őket. Két éve ugyanakkor a teljes egészében állami kézben lévő Reorg-csoport létrehozta a Kvantum Investment Rt.-t, amely kifejezetten a közigazgatási szféra – az adóhatóságtól az egészségbiztosítóig – tartozásait előlegezi meg.