Miközben a kormány sikerpropagandája szerint 200 milliárd pluszt toltak bele az egészségügybe az elmúlt hat évben, a lakosság továbbra sem elégedett az egészségügyi ellátásokat illetően. Ráadásul a pénz nagy része rosszul van elköltve, nem hasznosul jól – írta a Napi.hu.
A problémák:
- Az egészségügyi kiadásokat az Egészségbiztosítási alappal szokták azonosítani, pedig ebbe a pénzbeli betegellátások (táppénz, külföldi gyógykezelés, rokkantsági ellátások) is beletartoznak.
- Az alap első összetétele az utóbbi években gyakran és jelentősen változott
- 2010-től a törvényi szabályozások jelentősen bővítették az alap elemeit, így 2015-ben már a GDP 5,8 százalékára nőttek az alapban összegződő ráfordítások, miközben a valódi (korábbi évekkel összehasonlítható) egészségügyi kiadások volumene ugyanebben az évben a GDP 4,8 százalékára csökkent.
Mint látható, az egészségügyi kiadásoknak csupán 40-50 százaléka az a természetbeni ellátás, amelyet az átlagember a hétköznapokban egészségügyi ellátásnak tekint: a fekvő- és járóbeteg-ellátás, a diagnosztika, a háziorvosok és a mentő szolgálat, azaz a gyógyító-megelőző ellátások összege.
A sajátosan magas adók (áfa, élőmunka közterhei) miatt azonban a rendszer fenntartásában óriási lukak vannak. Például az összes kiadás 8 százaléka olyan vissza nem igényelhető áfa, melyet az egészségügyi intézmények kiadnak, a beszállítók befizetnek a költségvetésbe, de az egészségügyi intézmények számára ezt nem kell visszatérítenie a költségvetésnek.
