Attól még hogy Donald Trump nárcisztikus szociopata, vannak dolgok, amiben igaza van – írta Zsiday Viktor gazdasági elemző a blogján.
Szerinte ketté kellene választani a megítélését, mert az általa felvetett témák valós problémákról szólnak. Ugyanakkor világosan kell látni, hogy Trump rájátszik, kihasználja ezeket a témákat a hatalma érdekében. Ilyen például a mitikus 70-es évekbe vágyódás kihasználása, amikor “mindenkinek volt munkája”, amikor még zakatolt az ipar, amikor az amerikaiak amerikai termékeket vásároltak, és nem vették el a munkájukat az ázsiaiak.
Ennek komoly valóságalapja van, hiszen
- a jövedelmi egyenlőtlenségek
- a Kínához való viszony
- az adórendszer
- és számos más dolog
valóban átgondolásra szorul, és nem csak USA-ban, hanem világszerte.
Kína mindig is ezt csinálta
A Kínával való viszony például tényleg teljesen aszimmetrikus, és ezt senki sem akarja kimondani, miközben a kínaiak elvárják, hogy beengedjük a termékeiket a piacainkra, és azt mondják, hogy ők tisztességes versenyben nyomnak le minket, valójában ez nem igaz. Számos esetben államilag megtámogatott, “szteroidon tartott”, állami tőkéből, hitelből felpumpált cégekkel kellene versenyezni a valódi, versenypiacon működő európai és amerikai vállalatoknak.
Ráadásul az út egyirányú, Kínába nem lehet bemenni, nem engedik be a nyugati technológiát (Facebook, Uber, Google), nem lehet leányvállalatokat ott létrehozni, csak helyi tulajdonossal, stb. A kínaiak valóban részben tisztességtelen eszközökkel vették el a fejlett világ egy részének munkáját, és ezt valahogy kezelni kell, mert az ennek áldozatul esett tömegek ezt kikövetelik.
Hatás, ellenhatás
Zsiday szerint Trump egy válaszreakció az előző amerikai kormányok politikájára. Ebben az értelemben hasonlít a 2010-es Fidesz hatalomra kerüléséhez, amely egyfajta válasz volt a szocialista kormány gazdasági inkompetenciájára, latin-amerikai szintű költségvetési deficitjeire. De legfőképp arra, hogy a hazai lakosság jelentős része a rendszerváltás vesztesének érezte magát, azt látta, hogy nem kerültünk közelebb Ausztriához, pedig 1990-ben ez lett beígérve, és sokan úgy érezték, hogy jobb volt a Kádár-korszakban.
Zsiday szerint itt az ideje, hogy Európa is nyíltan beszéljen a problémáiról. Például a “német fiskális kényszerzubbonyról”, amely szerinte Európa széteséséhez vezethet. Vagy az Európai Központi Bank rugalmatlanságáról és ostoba inflációs ortodoxiájáról. Ellenkező esetben az európai elit bukni fog.
