Szülőtartás? “A szülők tartsák el magukat!” – mondja a 77 éves Pista bácsi

A karácsonyra hangolódva úgy gondoltuk, szép érzelmes történetek kerekednek ki abból, ha megkérdezzük a nagyszülők, a szülők, és a már felnőtt gyerekek generációját a szülőtartásról. Ehhez képest valami egészen mást kaptunk.

Lehet, hogy többet kellene családi körben is szemérmeskedés nélkül beszélgetni a kérdésről. Mert ahogy mi láttuk, gőzük sincs a szülőknek és gyerekeiknek oda-vissza arról, ki mit szeretne, mit tartana jónak, és mit nem.

“Nem szeretnék kérni”

Erzsike néni 74 éves, szerinte nem sok értelme van a szülőtartásnak akkor, amikor sok családban (ahogy hall róla) az idős szülő nyugdíjából élnek. Másrészt hogyan kötelezhetnék a gyereket szülőtartása, ha nincs munkahelye, vagy csak minimálbért keres, saját családja eltartása is gondot jelent neki. Sehogy. Akkor meg hol lakik a Jóisten? – kérdezett vissza.

Férjével kicsit kevesebbet kapnak, mint az átlagnyugdíj. Megélnek és reméli, sosem jutnak oda, hogy két gyerekük anyagi segítségére szoruljanak. Viszont más szempontból már most is kérnek néha, egy-egy fuvart a kórházba, vagy nehezebb munkákba besegítést – ezt meg tudják beszélni, be tudják osztani.

Mindketten rettegnek attól, hogy egyedül maradnak – többször beszélgettek már róla, mennyire elviselhetetlen ennek még a gondolata is számukra. Úgy véli, ha valamelyikük egyedül maradna, akkor már nem biztos, hogy meg tudna élni. Viszont még ekkor sem kérne anyagi segítséget. Röstellené, hogy nem tudja magát eltartani. Abban bízik, hogy észre fogják venni a gyerekei, ha baj van. A jelenlegi helyzetük alapján tudnának segíteni.

Arról még nem beszéltek férjével, hogy mi legyen, ha már nem tudják majd magukat ellátni… Esetleg otthonba lehetne menni – mondta félig kérdezve, nagyon bizonytalanul. Nem ódzkodik ettől, csak még tényleg nem gondolt ennyire előre. Amit viszont biztosan nem szeretne, hogy a gyerekei nyakán kelljen élni. Mint mondta, azért nem, mert nem szeretne ilyen módon beleavatkozni az életükbe. Merthogy úgysem bírná ki.

„A szülők tartsák el magukat!”

Ez 77 éves Pista bácsi véleménye tömören, amikor a szülőtartásról kérdezem. Hozzátette még, hogy félreértés ne lehessen: aki valamire való ember volt, az el tudja magát tartani öregen is. Rákérdeztünk, hogy volt a szüleivel. Kiderült, hogy amikor idős édesanyja anno egyedül maradt, ő is támogatta anyagilag. De az szerinte teljesen más helyzet volt, mert akkoriban még nem volt általános a nyugdíj – a mama is csak minimális összeget kapott.

Gyerekeitől ő sem akar segítséget kérni, nem szeretné ezt megélni, és bírósághoz semmiképpen nem folyamodna tartásért. Úgy véli, még ha egyedül is maradna, az özvegyi nyugdíjjal együtt meg tudna élni. Nem akar egyik gyerekéhez sem menni, ha már nem tudja ellátni magát, mert nem akar a terhükre lenni. Tisztában van vele, hogy nem könnyű a természete, ezért is gondolja így. Inkább az idősotthont választaná.

Én nem perelném a gyerekeimet

Ildi néni 69 éves, két gyereke van, kevés a nyugdíjuk, és a gyerekei sem keresnek túl jól. Nagyon haragudott a kormányra, amikor a szülőtartást elkezdték forszírozni.

Egyrészt azért, mert a mai világban a nagy többségnél (legalábbis az ország északi régiójában, ahol ő lakik) a gyerekeket segítik az idősek. Mert a nyugdíj mindig jön. Munka viszont nem mindig van, és a fizetés is kevés. Ahol két-három gyerek van, és minimálbérért dolgoznak a szülők, ott képtelenség, hogy maradjon még szülőtartásra is – tette hozzá. (És persze ha a gyerek és családja megélhetése kerülne veszélybe, akkor meg sem ítélik a szülőtartást – ez benne van a Ptk-ban.) Másrészt úgy véli, hogy ha a kormánynak annyi mindenre van pénze, miért éppen az idősek eltartását testálná a gyerekekre.Ő nem várja el a lányaitól, hogy eltartsák. De azt sem, hogy ellássák, hiszen akkor hogyan dolgoznának. Perelni meg végképp nem perelne. Inkább megoldaná valahogy a dolgot. Hogy hogyan, azt még nem tudja.

Saját szüleit ápolta. A szociális otthontól tart, mert csak rosszat hallott eddig (kevés az ápoló, a figyelem), így oda nem szívesen menne. Szereti a gyerekeit, jó a kapcsolatuk, de nem akarna hozzájuk sem költözni.

Nem gondolták ezt át

Lívia 66 éves, amikor a szülőtartásról kérdezzük, ő is azt mondja, sok helyen a gyerekek élnek a szülők nyugdíjából és nem fordítva. Ezért gondolja úgy, hogy nem gondolták át a törvényhozók ezt a szabályt. Náluk szerencsére nem ez a helyzet, és nekik sincs szükségük segítségre. Kérni csak a legutolsó esetben kérne, és semmiképpen nem perelné egyik gyerekét sem.

Perelni? Marhaság! Vagy nem?

A 65 éves Péter is furcsállja a szülőtartást. Hogy tartaná el az a gyerek a szülőjét, akinek nincs munkahelye, vagy van ugyan, de csak minimálbéres? Lehet, hogy a szülőnek több a nyugdíja… Növelni kellene a nyugdíjakat, a fizetéseket, az életszínvonalat, hogy a megélhetés ne legyen gond – fejtette ki. Segítséget csak akkor fogadna el a gyerekeitől, ha végképp nem tudna megélni, ellátni magát. De inkább azt szeretné, ha nem kellene szólnia, hanem észre vennék, hogy gondja van.

Megemlítette, hogy amikor az anyósa meghalt, apósa egy ideig egyedül élt, aztán amikor már úgy érezte, segítségre van szüksége, szólt. Ő a példa. Természetesnek érezte, hogy magukhoz vegyék. Míg ők dolgoztak, öregek napközijébe járt a papa, azt szerette, mert volt vele egykorú társasága. Egyébként pedig ellátták. Szerinte ez így rendben lévő dolog. Reméli, ezt ő is megkapja majd a gyerekeitől. De az öregotthont sem zárta ki – olyan betegség esetén, ha állandó felügyeletre lesz szüksége.

A perről pedig az a véleménye, hogy marhaság. Ha mondjuk nem elég az öregotthonra a nyugdíj, vagy a lakás ára, és a gyerek sem tud segíteni, akkor pótolja ki az állam. Ennyi bele kell hogy férjen. Viszont ha tudna segíteni a gyerek, de megtagadja, akkor perelje be az otthon – korrigálta rögtön véleményét.

Egyszer mindenki szülőtartásra szorul!

Józsi bácsi 85 éves, nagyon alacsony a nyugdíja, de szerencsére a feleségéé magasabb, így megélnek. Helyesli a szülőtartást, mert szerinte előbb-utóbb erre mindenki rászorul. Az a határozott véleménye hogy vissza kell hogy adja a felnőtté vált gyerek azt, amit anno a szüleitől kapott. Ez kötelesség kell hogy legyen. És kell hogy legyen rá valami garancia. Vagyis helyesli a perelhetőséget. (A felesége közbeszólt: ő sosem perelné a gyerekét.)

De a fonákságokat is látja. Pl. azt ha a „gyerek” dolgozik, és nem tud részt venni a fizikális ellátásban. Vagy lehet, hogy nincs annyi keresete, hogy a saját családján kívül a szüleinek is segítsen. Ezért úgy véli, hogy az államnak is nagyobb szerepet kellene vállalnia ilyen esetekben.

Még jó erőben van, simán el tudja magát látni, meg a feleségét is, ha az rosszabbul van. Ha már oda kerül, hogy nem él meg önállóan, akkor azt várná, hogy a gyereke lássa el, vagy legalábbis keressen valamilyen megoldást. Kivéve az idősotthont. Attól fél ugyanis, hogy nehéz lenne ott a beilleszkedés.

Ha kívánságra működne a dolog, akkor egyet szeretne csak: megúszva a szenvedéseket egyik napról a másikra szépen elaludni.