Igényel egy kis energiabefektetést, hogy egy vállalkozó megtalálja a legoptimálisabb partnert magának a bankkártya-elfogadáshoz, de mivel a kkv-k maguk is úgy látják, hogy ez a jövő útja, érdemes energiát fektetni ebbe.
Ezt jó, ha figyelembe veszik
Három nehézséget lát a Bankmonitor szakértője, Sándorfi Balázs azzal kapcsolatban, amire számíthat egy mikro, vagy kkv, ha be szeretné vezetni az üzletében a kártyás fizetést.
- Az egyik (mint ahogy cikkünkből is kiderült), hogy a bankoknál nem publikus a kártyaterminálok (POS) díjszabása.
De ha publikussá tennék, akkor sem biztos, hogy beljebb lennének az ügyfelek, mert van a szerződésekben alkulehetőség – tette hozzá. És valószínűleg nagyon kevés átlagos mikro- és kisvállalkozás (mkkv) tudja megítélni, hogy ha kap egy árajánlatot, akkor mennyire van alkupozícióban a bankkal szemben, reálisan mennyit tud lefaragni a díjból.
- A másik, hogy nagy valószínűséggel nem is igen szánnak időt arra a vállalkozók, hogy minden szolgáltatótól (vagy legalább jó pár helyről) kérjenek ajánlatot, és azokat összehasonlítva döntsenek.
Ha pedig erre nem szánják rá az energiát, akkor nem is fogják megtudni, hogy van-e számukra elfogadható, vagy annál jobb lehetőség. Úgy véli, nagy valószínűséggel (legtöbb esetben) a vevők kényszerítik ki, hogy egy mkkv nyisson a bankkártya-elfogadás felé. Vagy azzal, hogy folyton rágják a vállalkozó fülét, vagy azzal, hogy észreveszi, a vevői átmennek egy másik helyre, ahol elfogadják tőlük a kártyát. (Ettől egyébként a korábbi cikkeinkben megszólaló vállalkozók is tartanak.) Ilyenkor jó eséllyel az első vagy a második szolgáltatóval megállapodik a kisvállalkozó, anélkül, hogy tudná, van-e az árban mozgástere, és ha igen, mennyi.
Hozzátesszük, ha körülnéznek a vállalkozások, akkor találhatnak egészen újszerű megoldást is, olyat, ami mozgásban lévő kereskedőknek vagy szolgáltatóknak is megfelelhet, és ahol a tranzakciós díjak sem számítanak zsákbamacskának.
- A harmadik a bizonytalanság: nem feltétlenül tudják, az ő oldalukon hogyan működne a kártyás fizetés, vagy hogy pl. mikor kapnák meg a pénzüket.
Ma már az utalások zöme napon belül megérkezik, problémás lehet az is, hogy a kártyás fizetés ellenértékénél van 1-2 nap átfutási idő. Ez kiderült abból a cikkünkből is, amelyben lekérdeztük a bankokat, milyen feltételek mellett működhet a kártyás fizetés.
Csak a konkrét ajánlat beszél
A Bankmonitor másik szakértőjével arra kerestük a választ, hogy vajon hogyan vehetik fel a harcot a vállalkozók a fenti problémákkal. Eckrich Csaba is megerősítette: számos körülmény (pl. méret, forgalom, üzlettípus, vevőkör) befolyásolhatja, hogy melyik vállalkozónak érdemes belevágnia a bankkártya-elfogadásba, illetve hogy az átlagoshoz képest milyen eltérő díjat kínál fel neki egy bank vagy szolgáltató. Ez az üzlet ugyanis gyakran az egyedi ajánlatokról szól, de nem feltétlenül.
Nehéz arra mondani valamit, hogy mekkora forgalom alatt vagy fölött lehet ajánlani a bankkártya-elfogadás bevezetését. Ennek egyik oka az is, hogy előre nem lehet tudni, hogy a teljes forgalomból végül mennyi lesz a kártyás fizetés. Akiknél már bevezetett a fizetési mód, azok különböző arányokat mondtak, 30 és 50 százalék fölötti kártyás fizetésig. De hogy a vállalkozónak ez költségoldalról mikor fogja megérni, azt csak a konkrét ajánlat alapján lehet megbecsülni.
Minél több ajánlatot érdemes begyűjteni
Ha egy üzlet (kereskedő, szolgáltató) éppen ilyen döntés előtt áll, akkor azt tanácsolná Eckrich Csaba, hogy mindenképpen több helyről kérjen ajánlatot. Nagybankok saját hatáskörben biztosítanak az ügyfeleknek kártyaelfogadást, de vannak, akik nem rendelkeznek saját hálózattal, hanem szolgáltatásként veszik igénybe (Pl. a Six Paymenttől).
És mint feljebb írtuk, egészen újszerű szolgáltatás is beszállt a versenybe: mobiltelefon-társaság és bank együtt célozta meg a kkv-kat.
Mindhárom tábor képviselőitől érdemes ajánlatot kérni, azokat összehasonlítani. Mert nem árt tudni:
Kérdezni, kérdezni, kérdezni!
De vajon mennyire összehasonlíthatóak az ajánlatok? A szakértő szerint végig kell járni az utat, A-tól, Z-ig. Ha az egyik szolgáltató előterjesztésében van olyan „tétel”, ami a másikéban nincs, arra rá kell kérdezni. Az ajánlatban egyébként az összes felmerülő költségnek benne kell lennie, és ha ezeket összesíti a vállalkozó, akkor ki kell jönnie, hogy végül is mennyibe kerül neki, ha belevág a bankkártya-elfogadásba. Még akkor is, ha nem egyforma tételek szerepelnek a különböző szolgáltatóktól kapott előterjesztésekben.
Lehet pl. hogy a bankkártya-leolvasóért az egyik helyen nem számítanak fel havi díjat, a másik helyen meg igen. Erre is érdemes rákérdezni, ha nem nyilvánvaló az ajánlat alapján.
Alapvetőn a bankközi jutalék (interchange-díj), a rendszerhasználati díj, és a kereskedői jutalék merülhet fel költségként. Míg az első kettő a kártyatársaságok által felszámított díjak, amit a bankok továbbhárítanak, addig a kereskedői díjba tartoznak az egyéb banki költségek, valamint a bank haszna.
Arra számítani lehet, hogy ha valaki utánanéz a díjtételeknek, akkor abba botolhat bele, hogy az egyes hirdetmények bizonyos részeket szabályoznak, bizonyos részeknél viszont „megállapodás szerinti” megjelölést tartalmaznak. Ezért náluk nem lehet konkrét ajánlatok nélkül megtudni, hogy mennyibe fog kerülni a bankkártya-elfogadás.
A publikus díjszabások alapján a szakértő szerint valahol 1,5-2 százalék között lehet a teljes tranzakciós jutalék, de hogy mi az, ami pluszban meg felmerülhet, az sem lényegtelen szempont.
És ha probléma a napi likviditás?
Egy gázszerelő mondta azt lapunknak, hogy nekik még aznap ki kell fizetniük az alkatrészek ellenértékét, ezért nem rendezkednek be kártyás fizetésre. A szakértő szerint jogos az óvatosság, hiszen a jelenlegi rendszerben az 1-3 napra vállalják a bankok a jóváírást. Úgy tudja, vannak törekvések rá, hogy ez az idő rövidüljön, hogy ezzel is ösztönözzék a kártyaelfogadást. De a jelenlegi rendszerben szerinte nem nagyon tudják gyorsítani a folyamatot.
Hozzátette: ha a kártyaelfogadó bankja és a fizető fél bankja azonos, akkor feltételezhetően rövidebb lehet a jóváírás. Ha pedig két bankot érint az ügylet, akkor meg hosszabb. (Volt viszont olyan szolgáltató is, aki kihangsúlyozta: egy napon belül jóváírják az összeget, akkor is, ha más bank kártyájával fizet az ügyfél. Vagyis kvázi meghitelezik az elfogadónak, amíg hozzájuk be nem folyik a pénz.)
Nem baj, hogy nincs számlája az adott vállalkozásnak a kiszemelt pénzintézetnél, mert van, ahol ez nem feltétel. (Viszont a költségeknél, az árazásnál kiderülhet, hogy mégiscsak tényező a bankszámla. Vagy nem.)
A kevesebb néha jobb
Milyen típusú kártyaelfogadóban érdemes gondolkodni? Cél lehet a legszélesebb kör, de úgy, hogy ami biztosan nem fog előjönni az adott helyen, azt felesleges igényelni, mert csak többletköltséget okozhat – mondta Eckrich Csaba.
Vegyük például a SZÉP-kártya-elfogadást: ez biztos, hogy jól jön egy szálláshelynek, de valószínűleg felesleges egy kereskedőnek.
A Paypass pl. célszerű lehet mindenhol. Korábban probléma volt, hogy míg a mastercardos kártyákkal mindenhol lehetett érintéssel fizetni, addig a visásokkal nemigen. Mára ez a probléma még nem tűnt el, de a 60 ezerből már csak 1-2 ezer helyen lehet vele találkozni. Viszont szerencsére nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem használható a kártya, hanem csak azt, hogy az érintéses fizetés helyett mégiscsak le kell húzni. Az új típusú termináloknál pedig ez már nem probléma.
Érdemes azt is átgondolni, kell-e mobilterminál, vagy elég a helyhez kötött, illetve, hogy webes kártyaelfogadásra szükség van-e, és ha pl. kelleni fog a Szép-kártya, vagy egészségkártya-elfogadás is, akkor az jó-e, kell-e, célszerű-e, ha minden egy terminálon fut. Egy étterem például óriási megkönnyebbülésként élte meg, hogy elég lett neki egyetlen mobil terminál minden kártyás fizetési művelethez.
Biztosan a jövő útja
A kormány már jelezte (a konvergencia-programban), kívánatosnak tartanák, hogy több elfogadóhely legyen, és emellett már az MNB is többször letette a voksát. Sőt, azt is célba vették 2013-ban, hogy mindenhol lehessen kártyával fizetni. (A britek 15 év múlva tartják elképzelhetőnek a készpénzmentességet.)
Fejér megyében mintaprogramot is indított a jegybank 3 éve: kedvezményesen igénybe vehető terminál-telepítési akció volt.
A program felemásra sikeredett, az eredmények elmaradtak attól, amit vártak, de folytatást ígértek. Felmerült az is, hogy esetleg kötelezővé tegyék a kártyás fizetést. Ilyet elvileg elő lehet írni, de a bankrendszernek nem lenne érdeke.
A szakértő szerint szabályozói oldalról is kellene ráhatás, hogy kicsit átláthatóbb legyen a rendszer, egyszerűbb legyen az indulás vállalkozói oldalról. Ne feledjék, addig is: ajánlatkérés több helyről, és versenyeztetés!
