Cukrászdába, kertészeti boltba, kiskocsmába, családi vendéglőbe, kozmetikai szalonba mentünk el Budapesten, és az agglomerációban, meg a gázszerelővel is eldiskuráltunk arról, miért tudunk, vagy nem tudunk kártyával fizetni. Az derült ki, hogy nem mindig a vállalkozó a hibás, ha nincs terminál.
Nem érné meg, sok lenne a fizetnivaló
Kisvárosi családi cukrászda, 200 forint egy gombóc fagyi, készséges, barátságos a tulajdonos-kiszolgáló, az újfajta nyalni valót (lekváros tejbegríz ízű fagylalt) meg is kóstolhattuk egy kiskanállal, mielőtt vettünk volna belőle. Szóval úgy éreztük, itt minden értünk van. Aztán a „Kártyával fizethetünk-e?” kérdésre „Sajnos nem.” válasz érkezett. Viszont felajánlotta az eladó-vállalkozó, hogy ha nincs nálunk (annyi) készpénz, később is visszahozhatjuk, ami meglepő bizalomról árulkodott.
Megtudtuk, hogy tervezték a bankkártya-elfogadás bevezetését, de mint kiderült, a forgalmukhoz képest (főleg, hogy télen csak alapjáraton megy az üzlet) túl sok lenne a fizetnivaló, és emiatt nem érné meg nekik. Több banknál is érdeklődtek, de mindegyik ajánlatból ugyanezt tudták leszűrni.
Pár éve nyitottak egyébként (mellettük, a kisboltban lehet kártyázni), és eleinte sűrűn kérdezték tőlük a vevők, fizethetek-e kártyával. Mostanra azonban már megszokták, hogy ide bizony kápéval kell jönni. Az eladó-tulaj megjegyezte, az sem ártana, ha legalább egy automata lenne a környéken. Mert az sincs, csak úgy félórányi járásra.
Ez csak természetes!
Következő utunk a budapesti külkerületi kertészeti boltba vezetett. Fogadtunk volna, hogy ott biztosan nem lehet kártyával fizetni. De az élet megcáfolt minket. A tulaj szerint ez természetes, hozzátartozik a XXI. századi kiszolgáláshoz. Ennél többet nem is igen tudtunk beszélni, mert nem akartuk feltartani a sort.
Nem vagyunk olyan modernek
Kisvárosi szocreál kiskocsma, idős tulajdonosokkal. Bankkártyával nem lehet fizetni. Az asszony azt mondta, ők nem olyan modernek. A férfi szerint meg nem is tudnák kitermelni a költségét. A vendégeknek egyébként állításuk szerint nincs igényük a dologra. (A 6-8 éppen ott italozó férfi közül senki nem cáfolta ezt.)
A kocsmárosék nem akartak sosem elektronikus fizetést, és mint a hölgy hozzátette, ők maguk sem szeretik a bankkártyát, inkább készpénzzel fizetnek mindenhol. Saját bevallása szerint régimódiak, és már nem akarnak változni, változtatni. Inkább eladnák a kocsmát, mert nem megy túl jól nekik.
Alkudni kell!
Vidéki családi kisvendéglő, romantikus környezetben, az erdő szélén. Hétvégén délután a 30 asztalból háromnál ülnek, egy nagyobb társaság, és két kisebb – nagyjából ez az átlagos látogatottság. Az ételeik nem a legolcsóbbak, de nem is drágák, az adagok viszont rendkívül kiadósak és finomak. Lehet kártyával fizetni, sőt, paypassos a terminál.
A tulajdonos-pincér azt mondta, 4-5 éve vezették be a kártyás vásárlást, mert volt rá igény, 3 éve van paypass, és SZÉP-kártyát is elfogadnak. És végre mindez egy terminálon keresztül megy. Mostanra jutottak el odáig, hogy megéri fenntartani a bankkártya-elfogadó kütyüt, mert egyre több vendég fizet kártyával. (Eleinte csak néha-néha volt egy-egy kártyás fizetés, mára azonban már a vendégek nagyobbik része elektronikusan perkál.)
A bankokkal azonban nehezen vergődik zöld ágra a tulaj. Az egyik meghatározott forgalmat köt ki, és ha nincs meg, akkor emelkedik a díj. A másiknál meg túl magas a havi díj. Szeretne lefaragni a költségekből, ezért most éppen alkudozik, több bankkal is tárgyal, mert a jelenleginél jobb ajánlatot keres.
Keressen meg a bank, és győzzön meg, hogy egyszerű és megéri
Nagyobb főváros-környéki település központi részen lévő szépészeti szalon. A középkorú tulajdonos-vezető maga is kozmetikusként dolgozik. Nem fogadnak el bankkártyát. Az ok az, hogy macerásnak gondolja az intézést, bár soha nem próbálta. Fogalma nincs, milyen kütyü kellene. Terminálnak hívják? – kérdezi. Azt is hozzátette: nem zárja ki, hogy egyszerű lehet a dolog, de ő látatlanban bonyolultnak, nehéznek gondolja.
Bank még sosem kereste meg azzal, hogy telepítenének hozzá bankkártya-elfogadó eszközt, és eddig az ügyfelei közül sem jelezte senki, hogy igény lenne rá, pedig már több mint 10 éve üzemel a szalon. Viszont mint kiderül, a SZÉP-kártya-elfogadásáról több vendég is érdeklődött, illetve hiányolta, ezért annak intézését úgy két éve el is indította a szalon tulajdonosa. Csakhogy miután az előzetes telefonos beszélgetés után beadta a bankba a kitöltendő papírokat, semmilyen visszajelzést nem kapott, és hiába telefonált többször is, nem haladt az ügye. A bank hozzáállása erősen lehűtötte kezdeti lelkesedését, így aztán egy idő után letett a dologról. Úgy érezte, nincs az egészben annyi, hogy neki megérje az utánamászkálást. Az érdeklődőknek pedig megmondta, hogy megpróbálta a dolgot, de nem sikerült, ezért nem lehet SZÉP-kártyával fizetni. Azóta egyébként nem voltak újabb vendégek, akiket érdekelt volna a lehetőség.
A szalonban dolgozó többi vállalkozó (fodrászok, körmösök, masszőrök, kozmetikusok) sem fogadnak el bankkártyát. Ha mégis belevágnának a dologba, akkor nekik az lenne a jó, ha egy terminálon lehetne fizetni a szalon összes szolgáltatását – felelte kérésünkre. Úgy, hogy utólag visszakereshető legyen, melyik tétel kihez tartozik. Búcsúzóul még annyit mondott: ha megkeresné egy bank, és könnyű ügyintézést ígérne, akkor esetleg érdekelné a dolog.
Alig igénylik az ügyfelek
Még nem lehet kártyával fizetni, mondta a házhoz kihívott kazánszerelő kérdésünkre. Rákérdeztünk, hogy ez azt jelenti-e, nemsokára lehet majd, de azt válaszolta, hogy nem. Majd hozzátette, végül is szerinte bármi jöhet, elektronikus munkalap, -aláírás, -számla, és akár kártyás fizetés is. Bár ő nem tud róla, hogy tervben lenne.
Aztán elkezdte körmölni a munkalapot. Majd a számlát. Mondtuk neki, hogy egyébként nem lett volna itthon pénz, ha elővigyázatosságból nem megyünk el az automatához. Ami messze van. Azt mondta, egye fene, akkor kivitt volna, hogy kivegyünk pénzt. Mert útba esik neki. De vissza már nem hozott volna – derült ki. Mert hát ugye a céges kocsival nem lehet csak úgy furikázni…
Aztán kibökte, azért nincs kártyás fizetés, mert az alkatrész árát nekik már másnap le kell szurkolniuk. Kápé mellett ez nem gond. Viszont attól félnek, hogy a kártyás fizetésnél másnapra még nem lenne náluk a pénz. Ennek azért van némi alapja, hiszen amikor a bankokat megkérdeztük erről, az derült ki, hogy nem feltétlenül van meg a tranzakció másnapján a jóváírás.
Puhatolózásunkra elárulta még, hogy az ügyfelek csak mintegy 10 százaléka hiányolja a kártyás fizetést. Aha, szóval mi vagyunk a hibásak.
A vevő óhaja parancs
Eszünkbe jut, hogy amikor költöztünk, már lassan 15 éve, a telepen lévő egyetlen kisboltban csak készpénzt fogadtak el. Amit mi nagyon furcsállottunk, és ezt szóvá is tettük. A pénztáros azt válaszolta, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, és hogy a főnökasszony már intézkedett. Kis türelmet kért, mondván, hogy hamarosan lesz kártyás fizetés. Valóban lett is, pár héten belül. Szóval tényleg rajtunk is sok múlik.
A kisboltról annyit még, hogy túlélte a válságot, mint megtudtuk, a vásárlók több mint fele kártyával fizet. Szóval ők nem bánták meg, hogy meghallgatták a vevők kérését.
