Bő egy éve, 2014 őszén számoltunk be róla, hogyan járt Blaskovits László nyugdíjas, amikor többek között a Zelma II. nappali szekrénysort két évvel korábban megvásárolta a Kanizsa Bútorszalon Kft. mintatermében. Az első osztályú bútornál több dolog nem stimmelt, de ezt a gyártó vitatta, minőségbiztosítási szakembert nem rendelt ki, a panaszokra érdemben nem reagált.
Így a nyugdíjas a Békéltető Testülethez fordult, akik igazat adtak neki: javítást vagy kártérítést és a hibás elemek elszállítását írták elő. A gyártó azonban ennek az ajánlásnak (ami egyébként nem kötelező jellegű) nem tett eleget. László azonban nem nyugodott ebbe bele.
Kezébe vette az ügyét, saját magát védte
Előző cikkünk idején éppen a bírósági eljárás előtt állt, a pernek ráadásul úgy vágott neki, hogy ügyvédet sem fogadott (erre már nem volt pénze), hanem saját magát képviselte. S bár újabb egy évébe került az eljárás (fellebbezett a gyártó az elsőfokú, őt elmarasztaló ítélet után), végül megfellebbezhetetlenül igazságot szolgáltattak a nyugdíjas bútorvásárlónak.
Az elveszett bizalom ára
Bő három évvel a vásárlás után, decemberben elszállították tőle a bútort, visszakapta annak vételárát, és a 230 ezer forint részperköltséget is. A felperes ugyanis a hibás teljesítés kimondása és a szerződés megszűnésének kimondása mellett ezt kérte a bíróságtól. Indoklásul hivatkozott a szakértői vélemények megállapításaira, valamint az alperes békés megegyezést és együttműködést elutasító magatartására, ami miatt mint jelezte, vele szemben elvesztette a bizalmát. Mindezek miatt a javítást vagy cserét már nem tartotta megfelelő rendezésnek, és ebben a bíróság egyetértett vele.
Első és másodfokon is kimondták egyébként, hogy a szekrénysor egyértelműen konstrukcióhibás volt.
Persze mindez nem ment ilyen simán. Az alábbiakban megpróbáljuk érzékeltetni, mi mindennel kellett szembesülnie a nyugdíjasnak, amíg idáig eljutott.
Elfogult bíró
Legelső körben Blaskovitsnak sikerült kifognia egy olyan bírót, aki például nem értette, miért kér igazságügyi szakértőt a nyugdíjas felperes. Merthogy a bíró szerint esélye sem volt arra, hogy 100 százalékban neki adjanak igazat. Ezen kívül többször is elmondta a bíró, hogy ha a felperes nem fogadja el az alperes egyezkedési javaslatát, akkor a per sok idejébe és pénzébe fog kerülni, illetve borítékolta, hogy „többe fog kerülni neki a leves, mint a hús”.
A nyugdíjas erről és más a tárgyaláson tapasztalt körülményekről levélben számolt be a Járásbíróságnak, de elfogultsági kifogást nem jelentett be. Végül a bíró ezt maga tette meg, így máshoz került az ügy. Első fokon a nyugdíjasnak adott igazat a bíróság (kivéve az egészségügyi tárgyú kártérítés ügyében, amit végül nem kívánt bizonyítani a felperes).
Nem vénnek való bútor
Az elsőfokú ítélet után az alperes próbált egyezkedni a felperessel, hogy 920 ezer forint helyett csak 720 ezer forintot fizetne a nyugdíjasnak, és kilátásba helyezte, hogy ha ebbe nem megy bele, akkor fellebbeznek. (Nem ment bele.) Ami már csak azért is furcsa, mert a fellebbezésben aztán azt írták, hogy a cég életét nem rengeti meg a bútor visszavásárlása és 230 ezer forint perköltség megfizetése. Szerintük ugyanis a nyugdíjasnál lévő szekrénysor kisebb javítások után újra eladható, fiataloknak tervezett, kifejezetten sikertermék.
Jelezték azt is, hogy az elsőfokú ítéletet egyoldalúnak és igazságtalannak tartják, és a cég jó hírneve érdekében kénytelenek fellebbezni. A fellebbezés zárásában pedig azzal akarták magyarázni a történteket, hogy a nyugdíjas felperes talán rájöhetett, nem neki való a (gyártó szerint kifejezetten 30-40-es korosztálynak szánt) bútor, ezért próbál megszabadulni tőle.
Elbagatellizált hibák
A fellebbezésben egyébként továbbra is a javítást szorgalmazták és megismételték, szerintük miért nem helytálló a panasz, illetve miért nem jogos a szerződéstől való elállás, hiszen mint írták, a hibák jelentéktelenek.
A másodfokú bíróság jóváhagyta az első fokú bíróság döntését, kijelentve, hogy a tényekből helyes következtetést vontak le első körben. Az alperes fellebbezésében foglaltakra annyiban reagáltak csak a másodfokú ítéletben, hogy leszögezték: nem szakkérdés, hanem jogkérdés annak eldöntése, hogy a szakvéleményben megállapított hibás teljesítés mértéke, illetve jellege megalapozzák-e a felperes elállását a szerződéstől. És a javíthatóság ellenére ők is úgy látták, a hibák mennyisége, jellege és a javítással felmerülő kényelmetlenségek összességében megalapozzák a felperes elállását.
Egy utolsó alkudozás
A másodfokú ítélet után még volt egy egyhetes huzavona azon, hogy a bútorcég mikor, hogyan tudja/akarja átadni a pernyertes vevőnek a bútor elszállításával együtt előírt összeget, de végül Blaskovits László ebben a kérdésben is elérte, amit akart – egyidejű átadás-átvételt.
Decemberben visszakapta a pénzét. Azóta kissé lejjebb adta az igényeit, és már rendelt is egy másik bútort. Az új bútort Lengyelországban gyártják. Abban nem biztos, hogy az ő korosztályának… de reményei szerint nem lesz gond vele.
