Mindannyian voltunk már olyan helyzetben, hogy a munkánkban már nem találtunk túl sok örömet, ugyanakkor annyira rossz sem volt a helyzet, hogy mindenáron ki akarjunk lépni – írja a Profession.hu. A biztos fizetés és a viszonylagos problémamentesség mögött azonban ott mocorgott bennünk az érzés, hogy ennél azért (sokkal) többre lennénk képesek.
Az eredmény a lassú belefásulás és a várakozás arra, hogy valami történjen. A Careerealism összegyűjtötte azokat a jeleket, amelyeket vészcsengőnek tekinthetünk.
1. Lassan “megfőznek” minket!
William J. Reilly írót idézik, aki az 1949-ben megjelent “Hogyan kerüljük el a munkát?” című könyvében arról ír, hogy ha valaki olyan dolgokat kell, hogy végezzen, amelyeket nem kedvel, akkor ingerlékennyé válik. A feladatok monotonná válnak és az érzékek lassan eltompulnak.
Reilly úgy véli, ha ilyen esetben nem lépünk ki a szituációból, akkor könnyen annak a békának a helyében találhatjuk magunkat, amelyet egy fazék hideg vízbe helyeztek a tűzhelyen. Amint a víz hősmérséklete lassan növekszik, a béka egyre kényelmetlenebbül érzi magát, de nem elég rosszul ahhoz, hogy kiugorjon az üstből. Anélkül, hogy tudatában lenne annak, hová vezet ez a változás, a hőmérséklet eléri a kritikus pontot és a béka elveszíti az eszméletét.
Az író szerint így főzik meg a munkavállalókat is, és így tompulnak el lassan, de biztosan. Anélkül, hogy észrevennék. Ne várjunk tehát valami drasztikus eseményre a munkahelyen a váltáshoz, vegyük észre, ha elkezdődött az eltompulási folyamat és “ugorjunk”!
2. Azt csináljuk, amit mások szerint tennünk kellene!
Éreztük már valaha úgy, hogy az életünk a másoknak való megfelelés végeláthatatlan sorozata? Nézzünk magunkba és ismerjük fel, ha valójában azért dolgozunk az adott területen/munkahelyen, mert a szüleink elvárásainak szeretnénk megfelelni, le akarjuk nyűgözni a barátainkat vagy egy elképzelt ideálképet kergetünk.
Ha így van, akkor nem vagyunk hűek önmagunkhoz, és ez előbb-utóbb lelki és testi tüneteket fog ölteni. Gondoljuk át, hogy mit akarunk az élettől, tegyünk konkrét lépéseket ennek eléréséért már ma!
3. A munka monoton unalommá vált!
Nagy a különbség, hogy egy egyébként élvezetes munkahéten időközönként el kell látnunk unalmasabb feladatokat, vagy a munkahelyen tőlünk elvárt feladatok egésze olyan, hogy kiöli az életkedvet belőlünk. Ha azon vesszük észre magunkat, hogy folyamatosan arról álmodozunk, hogy kiszakadva a lélekölő unalomból lelkesítő és kreatív munkát végezhetünk, ideje, hogy valóra váltsuk álmainkat!
A másik két baljós jelért kattintson!
