Ha az emberek kiszorulnak a foglalkoztatásból, akkor csökkennek az erőforrásaik, elszigetelődhetnek, elszegényedhetnek, és romolhat az életminőségük – állapítja meg többek között a KSH Jóllét névre keresztelt kutatása, amelyben a tavalyi évet vizsgálták. Ebből ragadtunk ki néhány momentumot.
A legszegényebbeknek jut a legkevesebb munka
Az alacsony munkaintenzitás egyértelműen szoros összefüggést mutat a háztartások jövedelmi helyzetével. Az elmúlt nyolc évben a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya Magyarországon 11–13 százalék között mozgott, 2013-ban ez az érték 11,4 százalék volt.
Magyarországon a legalsó jövedelmi ötödbe tartozó népesség 40 százaléka élt nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban. És megfordítva a dolgot: a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartások az átlagosnál jóval nagyobb mértékben vannak kitéve a szegénységnek. Szegénységi kockázatuk több mint négyszerese az országos átlagnak.
A jövedelmi csoportok között a gazdagabbak felé haladva az alacsony munkaintenzitás kockázata folyamatosan csökken, a legfelső jövedelmi ötödbe tartozók közül csupán minden 100. személy élt nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban.
A szegényeknek egyre kevesebb jut a jövedelmekből is
Az egy főre jutó éves nettó jövedelem értéke 2013-ban 528,4 ezer forint, ami azt jelenti, hogy az előző évhez képest növekedett az érték (akkor 522,6 ezer forint volt).
A jövedelem nagyságára az egyén gazdasági aktivitása (amire az iskolai végzettség jelentős befolyással bír), valamint a háztartás típusa, a nevelt gyermekek száma és a lakóhely van elsődleges hatással – állapítja meg a KSH.
Az elmúlt évben például a felsőfokú végzettséggel rendelkező felnőttek 2,2-szeres havi átlagos jövedelemmel rendelkeztek a legfeljebb általános iskolát végzettekhez viszonyítva (a különbség nőtt az elmúlt nyolc évben.)
A jövedelem eloszlásának a szerkezete ugyanakkor elég stabil volt – írják. Aztán kiderül, hogy míg 2009-ben a népesség felső 20 százaléka az összes jövedelem valamivel több mint négytizedét birtokolta (40,4%), addig 2013-ra 43,3 százalékára nőtt e csoport részesedése az összjövedelemből.
A megszerzett jövedelemmel nem arányos az elégedettség
A legfelső ötöd egyébként több mint négyszer annyit képes a jövedelmekből megszerezni, mint a legalsó ötöd.
Az is kiderül azonban, hogy bár az anyagi helyzet szubjektív megítélése erősen függ a jövedelmi helyzettől, de az elégedettség mértéke az objektív mutatókkal nem arányos.
Erre utal, hogy bár a felső 20 százalékba tartozók anyagi helyzetükkel nemhogy négyszer, de kétszer sem voltak olyan elégedettek, mint a legalsó ötödbe tartozók.
A szegényeknek kevesebb a szabadidejük is
Leginkább a szegényebbek érzik úgy, hogy kevés idejük van azzal foglalkozni, amivel szeretnének. Ezt jól mutatja, hogy a legalsó jövedelmi tizedben csupán 17 százalék elégedett a szabadidejének mennyiségével. A legfelső jövedelmi tizedből pedig 47 százalék gondolja azt, hogy elég ideje van azzal foglalkozni, amivel szeretne.
