Az ember azt gondolná, hogy ha egymillió forintért vásárol egy szekrénysort, meg pár bútort, akkor azzal nem lesz gond. Mert ez az összeg azért nem kevés. Ennyi pénzért már várhatunk minőséget. Főleg, ha nem is interneten vásároltunk, hanem előzőleg saját szemünkkel is láttuk az árut. De úgy tűnik, erre nincs semmi garancia.
Blaskovits László kálváriája 2 évvel ezelőtt kezdődött
A Kanizsa Bútorszalon Kft. mintaterméből 1 078 300 forint értékben rendelte meg Blaskovits László a bútorait: a Zelma II. nappali szekrénysort, komódot, és dohányzóasztalt, foteleket. A termékek a kft. ügyvezető igazgatója szerint középkategóriásak, de mindenképpen jó minőségűek.
A kiszállított elemekből az üzlet munkatársai szerelték össze neki a szekrényeket. Ennek díja 30 ezer forint volt. Miután elmentek, a vevő észlelte, hogy van néhány probléma, és ezek száma szaporodott is időközben. Amit nemigen akart elfogadni a 64 éves férfi, akinek jövedelméhez képest meglehetősen nagy kiadás volt a bútorvásárlás. Ennyiért hibátlan minőséget várt volna el. Vagy legalább készséges hibakezelést.
A nekünk bemutatott dokumentumok szerint első körben azt kérte, hogy a gyártó rendeljen ki egy minőségbiztosítási szakembert és az mondjon véleményt. Így akarta elkerülni a hosszas, értelmetlen vitát. Ezt a kérést azonban nem teljesítették és panaszaira sem reagáltak érdemben. Amit válaszoltak, az pedig nem volt túl előzékeny.
A hiba a vevőnél van
Az első, amit Blaskovits László már a kicsomagolásnál látott, hogy minden darab poros, fűrészporos, ujjnyomos, a fiókokban is volt faforgács. Az üzlet szerint a bútorokat leportalanították szállítás előtt, de mivel a légpárnás fólia vonzza a port, így valamennyi ebből visszakerül. Ezért elnézést is kértek. Csakhogy a nyugdíjas férfi szerint a csomagolás nem fólia, hanem hullámkarton volt.
A vevő azt látta az összeszerelésnél, hogy a szekrénysor lábai nem fekszenek fel a padozatra, ezért a két szerelőnek hosszasan kellett bíbelődnie vele, amíg a lábakból kiereszthető fémtüskék segítségével kiegyensúlyozták. Ezt is felpanaszolta. A kft. ügyvezető igazgatója, Hohl László tavaly erre úgy reagált, mintha a vevő lenne a hibás. Szerinte ugyanis ezzel valójában az derült ki, hogy a (Blaskovits úr frissen felújított lakásában lévő vadiúj) parketta girbe-gurba. Mert ha egyenes lenne, akkor véleménye szerint nem lenne gond a lábakkal. Csakhogy a komódnál semmi ilyen probléma nem volt, az nem billegett. Pedig ugyanazon a parkettán állt. (A szekrénysorból kiengedett fémtüskék egyébként a rájuk nehezedő súly miatt nyomot hagytak az új parkettán.)
Ezen kívül a szekrény világításának fénye sem volt egységes. A világításhoz hiányzott az egyik trafó, amit később pótoltak. Zavaró volt, az is, hogy kábelkötegek lógtak, láthatóan. A LED-csík pedig folyton levált a ragasztásnál.
Az egyik fiók előlapja ferdén volt felszerelve. És az összes fiók nehezen működött, amire az mondták a vevőnek, hogy azokat „kézzel a helyükre kell nyomni”. Az ügyvezető szerint ez korrekt útbaigazítás. És az is rendben van, hogy a vevő oldja meg, a fiók úgy működjön, ahogyan kellene. A panaszokra tehát nem úgy reagált, mint aki bármit is szeretne velük kezdeni.
A hozzáállásról még annyit, hogy miközben a panaszos levelét az ügyvezetőnek címezte, az a válaszokat rendre a két szerelőnek küldte el, hogy továbbítsák. Mintha Hohl nem akart volna Blaskovitssal még e-mailen sem „szóba állni”.
A békéltetőket már megjárták
Ezek után a vevő először a fogyasztóvédelemhez fordult, ahonnan illetékesség hiányában a békéltetőhöz irányították. A Budapesti Békéltető Testület határozatában igazat adott Blaskovitsnak és javítást, vagy kártérítést és a hibás elemek elszállítását írta elő. Amit a kft. nem tartott be, ezért fel is kerültek a nem teljesítők feketelistájára. Rákérdeztünk, vajon miért nem tettek eleget a testület ajánlásának. Ami egyébként nem kötelező, de ha nem tartják be, fizetési meghagyást lehet kérni a behajtásra.
Stampf Bernadett jelenlegi ügyvezető azt válaszolta, köszöni, hogy meghallgattuk a másik felet is. Vagyis őket. Ehhez csak annyit fűznénk hozzá, hogy a békéltetésen nem jelentek meg, és csak a korábban a panaszra elküldött válaszukat juttatták el a testülethez. Arra nem vállalkoztak, hogy bizonyítsák igazukat.
Stampf egyébként azt írta nekünk, azért nem fogadták el a békéltetők ajánlását, mert szerintük a vásárló panaszai nem jogosak. Mint írta, ha azok jogosak lennének akkor már régen megoldották volna. Merthogy cégük jó híre ennél sokkal többet ér.
Jót derültek a békéltetők ajánlásán
Szerinte ha elfogadják a Békéltető Testület ajánlását, abból lett volna baj. Az ajánlás szerint: “Ha a hibák nem javíthatóak, a hibás darabokat cserélje ki, ha ez nem lehetséges szállítsa el a hibás terméket és fizessen vissza értékcsökkenés címén 250 000 forintot annak vételárából, – mely összesen 945 800 forint volt – a fogyasztónak”
Ezt a kft-nél úgy értelmezték, hogy az ajánlás szerint 250 000 forint ellenében elhozhatták volna a bútort, és ezzel le van tudva az ügy. Aztán meg újra eladhatták volna 945 800 forintért, vagy mondjuk 20 százalékkal leakciózva. Ami szerintük nagyon nem lett volna helyes. Ezért gondolták úgy, hogy a békéltetők ajánlását nem lehet komolyan venni. Stampf még azt is beszúrta zárójelben, hogy „egyébként a bíróság is jót derült a Békéltető Testületen”.
Csakhogy az ajánlásban nem azt írták, az összes bútort vigyék vissza. Hanem azt, hogy a hibás darabokat. Vagyis akár úgy is értelmezhetjük Stampf válaszát, mint egy beismerést. Hiszen ha szerintük az összes bútort vissza kellett volna szállítani, akkor az ugye azt jelenti, hogy ők úgy látják, az összes hibás volt.
Már bíróság előtt az ügy
Időközben az egyik polc is megrepedt, behajolt, és további hibákat észlelt a vevő, ezért a saját pénzén felfogadta Véghné Reményi Mária igazságügyi mérnöki szakértőt, hogy ő mondjon pártatlan véleményt. A szakérő fotókkal is alátámasztott vizsgálatában megállapította, hogy a bútor bizony nem valami príma minőségű.
A Zelma II. szekrénysorra (részletes hibalistával) azt írta, hogy az nem javítható konstrukciós, tervezési hiba miatt és visszaszállítását javasolta, valamint vételára visszatérítését (548 300 forint). A komódnál (színeltérés, mérethiba, ferde előlap, nehezen működtethető ajtók, üvegajtó réses záródása) és a dohányzó asztalnál pedig (felületkezelési hiba) 30, illetve 10 százalékos értékcsökkenést javasolt. Ezután a szakvéleménnyel megerősítve bírósághoz fordult Blaskovits.
Gyakorlatilag lehülyézték
A szekrénysorról még annyit, hogy az értékesítő szerint egy szakmai kiállításon a „Legjobb asztalosipari díjat” kapta az Országos Asztalos- és Faipari Szövetségtől. És más vevő nem panaszkodott rá. Ami ugye nem jelenti azt, hogy a kiszállított darabbal ne lehetnének problémák, ahogy a szakértő is megállapította.
Véghné szakértői vizsgálatát egyébként nem fogadta el a gyártó. Sőt, kigúnyolta. A Kanizsai Bútorszalon bírósághoz beadott levelében azt írta Stampf, hogy az „ún. szakértői véleményt” átadta a gyártónak véleményezésre. A gyártó pedig csak a nagyfesztávú polc lehajlásával értett egyet az igazságügyi szakértővel, és annál fel is ajánlották, hogy javítják. A többi megállapítást pedig elutasította, és sommásan így fogalmazott: „Milyen szakértő az, aki a bútorlap vastagságát sem ismeri, ezt még egy elsős tanulónak is tudnia kell a szakmában!” Szóval kvázi lehülyézték.
Még várat magára az igazság
A tárgyalásokat Nagykanizsán tartják – a budapesti nyugdíjasnak (aki mellesleg nincs a legjobb egészségi állapotban) ide kell kedden is leutaznia. Az alperes (a kft.) egyezségre annyiban hajlana csak, hogy javasolta, egy független, bíróság által kijelölt szakértő vizsgálja meg a leszállított bútordarabokat, és ha ő bármiféle hibát állapít meg, akkor kötelezettséget vállalnak a javításra.
Stampf Bernadett a vevő szerint előre jelezte, hogy a bíróság által esetleg kijelölt igazságügyi szakértő vizsgálatakor személyesen ott kíván lenni. Az új szakértő kirendelésének költsége, mely kb. 150 ezer forint, szintén a vásárlót terheli.
A felperes (a vevő) azonban a javítást már nem szeretné. Ő a meglévő szakértői ajánlásnak megfelelő lépéseket vár el. Ezt a szakvéleményt egyébként (mivel a szakértőt nem a bíróság rendelte ki), csak tanúvallomásként fogadták el.
