A pénzintézetek magyar állam ellen indított devizahiteles keresetei közül az EvoBanké az első, amelyet másodfokon tárgyalt a Fővárosi Ítélőtábla.
A bíróság szerint több ponton alkotmányellenes a törvény
A tanácsvezető bíró a hétfői tárgyaláson a jogerős végzés rövid, szóbeli indoklásában hangsúlyozta: azért fordultak az Alkotmánybírósághoz, mert azt kérik, állapítsa meg a Kúria jogegységi döntését törvénybe foglaló első devizahiteles (2014. évi XXXVIII.) törvény több pontjának alkotmányellenességét, és semmisítse meg azokat.
Többek között azt a pontot, amely kimondja, hogy a szerződéses kikötés semmis, ha a pénzügyi intézmény a törvényben rögzített határidőben nem kezdeményezte a polgári peres eljárás lefolytatását vagy a bíróság a keresetet elutasítja vagy a pert megszünteti.
Azt a törvényi rendelkezést is megsemmisíttetné az AB-vel az ítélőtábla, amely szerint ebben az esetben a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval külön törvény szerint meghatározott módon kell elszámolnia.
A törvény további tíz paragrafusa is alkotmányellenes a másodfokon eljáró bíróság szerint, elsősorban arra a polgári peres eljárásra vonatkozó passzusok, amelyek rögzítik, hogy a pénzintézetek milyen eljárásban kísérelhetik meg megdönteni a tisztességtelenség törvényi vélelmét.
Ezért sértik az alaptörvényt
A Fővárosi Ítélőtábla szerint ezek a törvényi cikkek sértik az Alaptörvényben foglalt elvet, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam, sértik a hatalommegosztás elvét, valamint azt a passzust is, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.
A bíróság szerint sérti a törvény továbbá a bírák függetlenségére vonatkozó alkotmányosan rögzített elvet is, a jogbiztonság elvét, valamint azt is, hogy a bírák igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el.
Különleges szakértelem kellene a döntéshez
A bíró indoklásában kitért arra is, hogy a szerződéses feltétel tisztességtelensége etikai fogalom, amelynek megítélésénél kiemelkedő jelentősége van a bíró “köztapasztalaton alapuló, logikai következtetéseinek”, a szakismeretet igénylő következtetést azonban a bíró pusztán a logika szabályai alapján, segítség nélkül nem tudja elvégezni. Úgy fogalmazott, hogy a törvényben rögzített hét elv megvalósulása, “többnyire különleges szaktudás nélkül is kikövetkeztethető”, a közgazdasági folyamatok hatásainak értékeléséhez azonban a bíró jogi szaktudása nem mindig elegendő.
Annak megítéléséhez pedig, hogy a kikötésben megfogalmazott körülmény kamatra, költségre, díjra ténylegesen milyen hatást fejtett ki, olyan, különleges pénzügyi és közgazdasági szakismeret szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik.
A bíró elmondta azt is, hogy a törvényben szabott szűk határidők miatt a bizonyítási eljárás lefolytatása kizárólag okiratok szolgáltatására szorítkozhat, további bizonyítási eszközök alkalmazása veszélyezteti a határidők betartását, sőt lehetetlenné teszi azt.
Az EvoBank Zrt. fellebbezésében kérte a törvény alaptörvény-ellenességének, valamint nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását, és az alaptörvény-ellenes rendelkezések alkalmazásának kizárására irányuló eljárás kezdeményezését az Alkotmánybíróságnál (AB). A bank szerint az elsőfokú ítélet indoklásában “az alkotmányellenességi aggályok meglétét” a Fővárosi Törvényszék is elismerte.
Az állam szerint nem utólagos jogalkotás
A felperes bank fellebbezésében kifejtette: a törlesztőrészletek emelkedése nem járt együtt a hitelező ok nélküli “gazdagodásával”, hiszen a hitelező elvben a forrásköltségek növekedését érvényesítette a kamat- vagy díjemelés során, így a szolgáltatások közötti egyensúly általános jelleggel biztosan nem borult fel.
Az alperes magyar állam a Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítéletének helybenhagyását kérte és fellebbezési ellenkérelmében a bíróság ismertetése szerint kifejtette: a devizahiteles törvény nem utólagos jogalkotás, mert a Kúria jogegységi döntése a régi Polgári törvénykönyvön és a fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos egyéb jogszabályokon alapul.
A magyar állam szerint a jogalkotó nem teremtett olyan jogi helyeztet, hogy a formálisan korábban kötött szerződésekre is kiterjedő hatály hátrányait kizárólag a pénzügyi intézményeknek kelljen viselniük.
DRB – halasztás
Közben október 13-ra halasztotta az ítélethirdetést a DRB Dél-Dunántúli Regionális Bank Zrt. által a magyar állam elleni indított devizahiteles perben a Fővárosi Törvényszék hétfőn. A felperes pénzintézet keresetében azt kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy az általa alkalmazott általános szerződéses kikötések tisztességesek és ezért érvényesek.
A bank jogi képviselőjének álláspontja szerint az alperesi eljárás nem tekinthető célszerűnek és a jóhiszemű pervitelt is sérti, mivel a magyar állam az érdemi ellenkérelmét egy munkanappal a tárgyalás előtt küldte el, az azt megelőző általános ellenkérelmében pedig egyáltalán nem a bank bizonyítékaira reagált, hanem általános jellemzést adott. A pénzügyi cég a bírósági eljárás felfüggesztését kérte és azt kezdeményezte, hogy a bíróság forduljon az Alkotmánybírósághoz (AB), illetve kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Unió bíróságánál, az indítványokat azonban elutasították.
