Múlt szombaton beszámoltunk arról a férfiról, aki furcsa módját választotta a munkakeresésnek: hirdetésben gúnyolta ki, sok helyen hogyan bánnak mostanában a dolgozókkal és az álláskeresőkkel.
Nem fogta vissza magát, osztotta rendesen a cégeket, amikor korábbi tapasztalatai alapján leírta, milyen helyen nem szeretne dolgozni. Lehet ezt még fokozni? Úgy tűnik, igen.
Eladná magát
Aztán gondolt egyet, és egy másik hirdetésben megírta (szerinte munkáltatóbarát verzióban) azt is, milyen helyen szeretne igazán dolgozni. De persze az egész olyan, mint egy gunyoros vádirat.
Szerintünk ez az „álláshirdetés” sem lett kevésbé csípős, nemhogy munkáltatóbarát lenne. És nem hisszük, hogy a hirdetés feladója, vagy bárki ilyen helyen szeretne dolgozni, mint amit jellemzett. De valószínűleg mégis sokaknak ismerősek lehetnek az „ideális” munkahely paraméterei.
Nem vennénk mérget rá, hogy az újabb cseszegetős hirdetés alapján bárki munkát ajánlana neki. De legalább kiadta magából, ami bántja. Feltesszük, nem csak őt, hanem még sok magyar munkavállalót. Íme, hogyan „kedveskedett” leendő foglalkoztatójának.
Munkaruhát csakis otthonról!
Azt írta, szeretne olyan helyen dolgozni, ahol ő maga viheti be a ruháit a munkavégzéshez, és veheti meg a védőfelszereléseket. Mert nem szeretne egy munkaadót sem terhelni ezzel.
Hát, aki munkát keres, biztosan nem mond ilyet. De hányan hajlandóak mégis megtenni, ha már bekerültek?
A főnök legyen kemény!
Olyan főnök képét festi meg, akit az egyszerű földi halandók közül emeltek ki. Ami mondjuk még rendben is lenne. De rögtön azt is hozzáteszi, arra a kemény fazonra gondolt, aki nem tud halkan beszélni, csak üvöltve. És aki nem köszöni meg, hogy 2 hete enni sem jár ki valaki, annyira hajt.
Aztán mintha magát a főnököt idézné, így folytatja: mert végül is egy munkahelyen evésre semmi szükség, oda dolgozni járunk.
A dudaszó az jó!
Olyan helyen is „szeretne” dolgozni, ahol dudaszóra lehet kimenni munkaközi szünetre. És ahogy ő fogalmaz, van hosszú öt perce végigverekedni magát még 500 másik bajtársán, lefutni 200 métert az öltözőig, és futás közben felmérni, hogy pisilni menjen, szendvicset enni félig, vagy elszívjon egy cigit, és ezek után ugyanezt az utat megtegye visszafelé is.
Túlóra? Király!
Az sem baj, ha minden pénteken derül ki, hogy túlórázni kell egész hétvégén, ironizál tovább. Hiszen végül is a család nem szereti, ha otthon van, szóval tulajdonképpen semmi problémája ezzel.
Ja, és ha emiatt a jelenléti íveket nem törvény szerint töltik ki, mert úgy nem is lehetne, azon sem akadna fenn. Mint ahogy sokan lenyeljük ezt is.
És még hasonló stílusban osztotta tovább a foglalkoztatókat. Hogy (tisztelet a kivételnek) valós képet fest-e a „hirdetése”, azt pedig döntse el az olvasó!
