A foglalkoztatási helyzet javítása a 2010-től regnáló kormány egyik fő célkitűzése volt. Az„elmúlt 8 év” hibásnak vélt gazdaságpolitikáját meghaladva aktív munkaerő piacibeavatkozásban látták a megoldást, ami 10 év alatt egy millió új munkahely szlogenjébenöltött testet.
A kormányzati ciklus végéhez közeledve érdemes áttekinteni, mi is lett atervekből, vágyakból – javasolja a GKI.
Ettől olyan szépek a számok
A KSH lakossági megkérdezésen alapuló felmérése szerint 2013 végén már 4 millió fölöttvolt az előző héten legalább 1 órát dolgozók száma. Ebből jelentős részt tettek ki aközfoglalkoztatás keretében megélhetést találók, valamint a külföldön munkát vállalók,ezek nélkül még e felmérés szerint sem változott a foglalkoztatási helyzet – állapította meg a gazdaságkutató cég.
Tovább árnyalja szerintük a képet a KSH 5 fő feletti foglalkoztatott létszámmal rendelkező cégek és a teljes (állami és önkormányzati) intézményi kört felölelő adatgyűjtése.
Közszféra, közfoglalkoztatottak nélkül
Eszerint a közszférában 2008, a válság kezdete óta közel 9 százalékkal bővült a dolgozók száma. Igaz, tették hozzá, hogy nagyobb részük 2010 előtt talált megélhetést az állami intézményekben. 2010 óta ugyanis csak 1,8 százalékos volt a bővülés.
Ha mélyebben vizsgáljuk a kérdést, akkor pedig az látható, hogy a létszámnövekedés tetemes részét a közfoglalkoztatottak (közmunkások) teszik ki. Ha őket kivesszük az adatokból, akkor a közszférában a növekedési ütem 2008-hoz képest 4,7 százalékra szelídül, míg 2010 óta 2,1 százalékos csökkenés figyelhető meg – emelik ki.
Ennek valószínűleg az az oka szerintük, hogy a korábban közalkalmazottként, esetleg normál munkaszerződéssel alkalmazottak egy részét elbocsátották, s helyettük közmunkásokat vettek fel, illetve jó néhány iskola átkerült egyházi irányítás alá, s így vált a nonprofit szektor részévé. Más oldalról az egészségügyi intézmények államosításával a nonprofit szektorból is kerültek át a költségvetési intézményi körbe dolgozók.
Arra is felhívták a figyelmet, hogy a versenyszféra – a közszférától eltérően – masszív létszámvesztő volt a vizsgált időszakban. Ez már csak azért is érdekes, mert a Nemzetgazdasági Minisztérium a legfrissebb KSH statisztikához fűzött kommentárjában azt írta: a foglalkoztatottság növekedésében a közfoglalkoztatás mellett a versenyszféra is egyre jelentősebb szerepet játszik.
Versenyszféra
A GKI ezzel szemben azt találta, hogy 2008 óta a vizsgált körben csaknem 7 százalékkal csökkent a foglalkoztatás, de 2010óta is csaknem 0,5 százalékkal. A részletes az adatok azonban, mint kiemelték, még rosszabb képet mutatnak.
A teljes munkaidős létszám ugyanis 2008 óta 10,5 százalékkal lett kisebb, míg a részmunkaidősfoglalkoztatás 31százalékot meghaladó mértékben emelkedett. Ami mögött az lehet, hogy így védekeztek a cégek a gyorsan növekvő minimálbér-emelés és a gazdasági helyzet romlásának káros hatásai ellen.
Ha pedig 2010-hez viszonyították a jelenlegi helyzetet, akkor az derült ki, hogy a 8 órás munkát találók aránya 1,2 százalékkal esett vissza a versenyszférában, míg a részmunkaidősöké több mint 10 százalékkal gyarapodott.
Nem az a baj…
Ezzel kapcsolatban a GKI leszögezi: nem az a baj, hogy a részmunka nőtt, hanem az, hogy a teljes munkaidős foglalkoztatás nem emelkedett. S mindez úgy valósult meg, hogy az állami tulajdonú vállalati körben szinte nem volt elbocsátás (illetve helyettük másokat vettek fel). Vagyis a tényleges magánvállalkozói körben a helyzet valószínűleg sokkal rosszabb lett.
Összességében szerintük megállapítható a 2013-as adatok alapján, hogy a vizsgált körben az állam – a közmunkásokat nem számítva – még a közszférában sem volt képes a létszámot megtartani, miközben a vállalkozói szférában jelentős létszámvesztést okozott a követett gazdaságpolitika. (Noha, tették hozzá, hála a 2010 előtt megkezdett fejlesztéseknek, egyes ágazatokban, főleg az autó- és gumiiparban jelentős létszámbővülés valósult meg.)
