A Forbes magazin szakértője elemző írásában eloszlatja az állásinterjúval kapcsolatos tévhiteket.
5 olyan hiedelmet sorol fel, amelyek többségét igaznak tartják az álláskeresők. Pedig valójában épp az ellenkezője felel meg a valóságnak – derül ki a Profession.hu cikkéből:
1. Az interjúztató felkészülten érkezik a beszélgetésre
Interjú előtt a pályázók többségének idegessége abból fakad, hogy úgy vélik, a felvételin az interjúztató kezében van minden kártya. Ő az, aki mindent tud a vállalatról, az állásról, és pontos elképzelése van arról, ki lenne a tökéletes jelölt. Ám ez nagyon messze áll a valóságtól – véli David Couper, Los Angeles-i karrier-tanácsadó és executive coach.
Azt mondja ugyanis, hogy a legtöbb interjúztató felkészületlen és zavarodott, a beszélgetés során nem egy előre megfontolt stratégiára, hanem saját korábbi tapasztalataikra támaszkodnak, amikor kérdéseket tesznek fel.
2. Az interjúztató jól célzott kérdéseket tesz fel
A szakértő szerint a felvételiztetők, még ha tudják is, hogy kivel állnak szemben, nem biztos, hogy jó kérdéseket tesznek fel. Ennek mintapéldája a: “Meséljen saját magáról!” típusú kifejezetten rossz, túl általános kérdés.
A válaszadás előtt a pályázó gondoljon arra, hogy a felvételiztetőnek egyetlen célja van: találni valakit, aki képes ellátni az állással járó feladatokat, illik a vállalati kultúrába és nem okoz problémát. Ha meg tudjuk mutatni, hogy ezeknek az elvárásoknak maximálisan megfelelünk, akkor nagy esélyünk van rá, hogy megkapjuk az állást.
Tanácsa: ha meghalljuk ezt a kérdést, ne kezdjünk el önmagunkról beszélni. Helyette fejtsük ki, hogy milyen eredményeket érnénk el a megpályázott pozícióban, és ezeket az állításokat támasszuk alá múltbéli sikereinkkel.
3. A felkínált kávét vagy frissítőt el kell fogadni
A legtöbb interjúztató kötelességének érzi, hogy a beszélgetés kezdete előtt udvariasságból kávéval vagy teával, üdítővel kínálja a jelöltet. Tévhit, hogy ilyenkor elvárják, igent mondjunk és elfogadjuk az italt.
A szakértő felidéz egy furcsa esetet is, amikor a jelölt elfogadta a felkínált teát. “Találnom kellett egy csészét, majd elkezdtem keresni a filtert. Eltöltöttem majdnem fél órát, mire felszolgálásra kész lett a forró ital, de addigra már igencsak felbosszantottam magam.” Ha nincs egy ásványvizes üveg és pohár kikészítve az asztalra, jobb, ha annyit mondunk: “Köszönöm, nem”.
4. A kérdésekre tömören kell válaszolni
A legtöbb karrier-tanácsadó kézikönyv arra biztat, hogy az interjúztató kérdéseire lényegre törően, tömören válaszoljunk. Viszont a felvételiztető sokszor nem gondolja át, hogy milyen kérdések segítségével tudná a leginkább megtudni a jelölt alkalmasságát.
Tanácsa: jó benyomást keltünk, ha mindenre úgy válaszolunk, hogy meggyőző indokokat hozunk fel arra, miért mi vagyunk a legrátermettebbek az állásra. Mert ha olyan információt adunk magunkról, amelyre szükségük van a döntéshez, akkor elégedettek lesznek velünk – állítja Couper.
5. A legtehetségesebb jelölt nyeri el az állást
A legnagyobb tévhit az szerinte, hogy az állást végül a legképzettebb, legalkalmasabb vagy legtehetségesebb jelölt kapja meg.
Gyakran láthatunk rá példát, hogy a döntésben személyes vélemények, vagy más, nem egyértelmű indokok játszanak szerepet. Ilyen az, amikor egy belső munkatárs által javasolt személyre esik a választás, vagy a főnök sógora nyeri el a meghirdetett pozíciót.
A végső döntésben ugyanis sokszor nem a képzettség vagy készségek, hanem inkább a személyiség lesz a döntő.
