Ha egyszer már elszántuk magunkat arra, hogy inkább az aranyat, mint a rezet célozzuk meg, és takarékoskodni kezdünk a nyugdíjas éveinkre, gyakorlatilag négyféle lehetőség közül választhatunk: önkéntes nyugdíjpénztár, Nyugdíj-előtakarékossági számla, befektetési alapok kombinálva Tartós Befektetési Szerződéssel és befektetési egységekhez kötött életbiztosítások. Nem is olyan könnyű eligazodni, az alábbiakban sorra vesszük a legfontosabb különbségeket.
A négyféle lehetőség sok szempontból különbözik: más a kötöttségünk, máskor és máshogy juthatunk a pénzünkhoz, eltérnek az adókedvezmények és persze a várható végösszeg is.
A legkötöttebb az önkéntes nyugdíjpénztár abból a szempontból, hogy tíz évnél korábban egyáltalán nem mondhatjuk fel a szerződést. A NYESZ-nél és a befektetési egységekhez kötött biztosításoknál minimum tíz évig le kell mondanunk arról, hogy a pénzünkhöz jussunk, hacsak nem akarunk komoly veszteségeket elkönyvelni. A NYESZ-nél ráadásul a nyugdíjkorhatárt is el kell érnünk ehhez, így ennek leginkább nyugdíj előtt tíz évvel vagy már nyugdíjaskorban van értelme. A TBSZ három, illetve öt évig jelent kötöttséget; ennél előbb épp a lényegről: az adókedvezményről kell lemondanunk.
Hol forog a pénzünk?
Értékpapírokban, illetve különböző összetételű eszközalapokban. A különbség elsősorban a befektetői szabadságban van: míg a NYESZ-nél és a TBSZ-nél bizonyos keretek között magunk választhatjuk meg, hogy konkrétan miben tartjuk a pénzünket, addig az önkéntes pénztáraknál és a biztosítóknál a felkínált lehetőségek közül választhatunk. Egy-egy szolgáltatón belül a NYESZ és a TBSZ sem korlátlan: csak az ott elérhető lehetőségekből választhatunk.
Önkéntes nyugdíjpénztár
2012 végén 52 önkéntes nyugdíjpénztár működött, összesen 1,2 millió taggal. A pénztárak vagyona összesen csaknem 920 milliárd forint volt, díjbevételük 80,7 milliárd forint.
– A pénzünket a pénztárak fektetik be. 2012-ben 16 kínált választható portfóliót, amelyek között általában óvatos, tehát kockázatot kerülő, kiegyensúlyozott és kockázatosabb is van. A többi pénztárnál nincs választási lehetőség.
NYESZ
– A befektetésekről önállóan döntünk, a számlánkat vezető szolgáltatónál elérhető értékpapírokat vásárolhatjuk meg. Csak forintalapú értékpapírokba fektethetünk.
TBSZ
– Választhatunk a szolgáltatónál elérhető leköthető betétek (betétszámla), illetve az értékpapírok között (értékpapírszámla). A TBSZ-re devizaalapú értékpapír is kerülhet.
Befektetési egységhez kötött biztosítások
Tizenhat biztosítónak 2012 végén összesen több, mint egymillió befektetési egységhez kötött életbiztosítási szerződése volt, korábbi adatokból pedig tudható, hogy ezeknek körülbelül az egyharmada egyszeri díjas. A díjbevétel ezekből a biztosításokból 259 milliárd forint volt .
– Különböző eszközalapokba, pénzpiaci alapokba, kötvényalapokba, részvényalapokba fektetik a befizetett díj egy részét, a hozam ezek teljesítményétől függ. Megválaszthatjuk, hogy a biztosító milyen típusú és kockázatú befektetésekbe helyezze el a pénzt, de konkrét eszközökre nem adhatunk megbízást.
Hol nagyobb a haszon?
A várható hozam becsléséhez csak a múltbeli adatok állnak rendelkezésünkre, azok sem teljes körűen. A pénztárak elmúlt tízéves hozamait a PSZÁF által közzétett táblázatból lehet összehasonlítani, a befektetési alapokét pedig a BAMOSZ oldalain.
A befektetési egységekhez kötött biztosításokról (unit-linked, UL) nincs az előzőekhez hasonló összesítő. Ez a befektetési forma néhány évvel ezelőtt volt sláger. A konstrukció, ahol elsősorban a befektetésen van a hangsúly, egy vegyes életbiztosítás, azaz vagy a biztosított halálakor, vagy a tartam végén kifizetést teljesít. Ennek összege elsősorban attól függ, hogy mekkora a hozama azoknak az eszközalapoknak, amelyekbe a szerződő által befizetett díjakat fektetik. Ha az alap jól teljesít, tehát a hozama meghaladja a költségeket, akkor a biztosítás lejártakor nyereséget könyvelhetünk el, ha nem, akkor veszteséget. A MABISZ adatai szerint jelenleg alig 3 olyan UL biztosítás létezik, ahol a biztosító garantálja, hogy lejáratkor, illetve a szerződésben rögzített időpontban legalább az eredeti díjelőírás szerint befizetett díjak összegét visszafizeti.
Az önkéntes nyugdíjpénztáraknál a tízéves, éves átlagos nettó hozam 5,53 és 9,3 százalék között alakult; az átlaghozam 2012-ben éves szinten 13 százalék körül volt. A pénztárak portfóliójában tavaly év végén főképpen magyar állampapír szerepelt, és csak egészen kis mennyiségben részvény.
A befektetési alapoknál tíz évre vetítve a hozam rendkívül nagy szórást mutat, egyébként az alapok többsége nem működik ilyen régóta. Mínuszt ötéves távon csak egyes részvény- illetve ingatlanalapoknál találunk. Természetesen a rövid távú hozamok – főként a kockázatosabb alapoknál – sokkal jobban ingadoznak mind felfele, mind lefele.
Az adatok alapján egyértelmű, hogy ha önállóan választhatunk befektetési lehetőséget, akkor a hasznunk is magasabb lehet, ráadásul jóval kevesebb a kötöttségünk is. Nem véletlen, hogy a pénztárak 920 milliárdos vagyonával szemben a befektetési alapoké március végén már meghaladta a 3487 milliárd forintot.
