A távmunka fogalma azt jelenti, hogy a munkavállaló számítógép segítségével végzi a munkáját – akár rendszeresen, akár időnként, az irodájától távol eső helyről, az otthonából vagy máshonnan. Általában telekommunikációs eszközök – e-mail, telefon, chat – segítésével dolgoznak, s tartják bárhonnan, bármikor a kapcsolatot a kollégáikkal.
Indiában a munkavállalók több mint fele, Indonéziában a dolgozók egyharmada távmunkás. Mexikó, Argentína, Dél-Afrika és Törökország még azok az országok, ahol leginkább élnek ennek az atipikus foglalkoztatási formának az alkalmazásával (mindegyik államban 30 százalék körüli az arány). A másik véglet Magyarország (3 százalékkal), de Németországban is csak az alkalmazottak 5 százaléka dolgozik így. A svédek 6, a franciák és az olaszok 7, de a kanadaiaknak is csak a 8 százaléka távmunkás – derült ki a Reuters News számára készített globális Ipsos-felméréséből. A távmunkások negyede felsőfokú végzettségű, 20 százaléka 35 év alatti. Főként a magas jövedelemmel rendelkezők, és a férfiak választják ezt a munkaformát.
Nemzetközi viszonylatban minden harmadik munkavállaló jelezte, hogy boldogan kapna az alkalmon, ha teljes munkaidőben távmunkában az otthonából, vagy más, az irodáján kívül eső helyről végezhetné a munkáját. Európában tízből három munkavállaló, Észak-Amerikában a válaszadók negyede jelenleg ugyan nem ilyen formában dolgozik, de szívesen kipróbálná, ha a munkaadójuk felajánlaná, mint válaszható lehetőséget. A magyar munkavállalók az átlagoshoz hasonló (37 százalékos) arányban említették, hogy szívesen dolgoznának teljes munkaidőben távmunkásként.
Jobb lesz tőle munka-magánélet egyensúlya?
24 ország válaszadóinak nagy többsége egyetért azzal, hogy a távmunka a munkaerőpiacon tartja azokat tehetséges nőket, akik a gyermekvállalás miatt átmenetileg vagy végleg kiesnének onnan, és hogy a távmunkában foglalkoztatottakat kevesebb stressz éri, minthogy nem kell időt tölteniük a munkahelyükre történő bejutásukkal. Tízből nyolcan egyetértenek azzal, hogy a távmunkában foglalkoztatottak könnyebben megtalálják az egyensúlyt a munkájuk és a magánéletük között.
A válaszadók közel 60 százaléka úgy véli, nagyon könnyen elszigetelődhet az, aki nem látja nap mint nap a kollégáit. A felmérésben résztvevők több mint fele úgy véli: ez a fajta foglalkoztatás rontja az előléptetés esélyét, 53 százalék szerint pedig több családi konfliktust okoz, mert összemossa a határokat munka és magánélet között.
A magyarok szeretnék a távmunkát
Kétharmadnyian válaszolták azt, hogy hatékonyabbak a távmunkában foglalkoztatottak, mert a rugalmasság lehetővé teszi, hogy jobban összpontosítsanak a feladatukra és/vagy nagyobb befolyásuk van a munkakörülményeikre, és a szabadabb szervezés elégedettséghez és boldogsághoz vezet.
A többiek szerint viszont ez a fajta munkavégzés nem olyan hatékony, mert kevésbé érvényesül a felettesi ellenőrzés és/vagy zavar a család és az otthoni környezet. A magyar válaszadók háromnegyede úgy érzi: hatékonyabbak lennének távmunkásként.
