A felsőoktatási pályakövetést két szinten fogják megoldani: kialakítanak egy központi rendszert, illetve az egyes intézményeknek is meg kell oldaniuk a saját végzettjeik nyomon követését. Erre már a felsőoktatási törvény is kötelezte az egyetemeket és a főiskolákat.
Az Educatio Kht. a követelményeket, a már működő rendszereket és a terveket szakmai napon ismertette. Horváth Tamás programvezető szerint leghamarabb 2010-ben indulhat el a központi rendszer. Az intézményi pályázatokat a közeljövőben kiírják, ezekben az iskoláknak ki kell térniük a tartalmi, módszertani, adatvédelmi kérdésekre. A rendszerek összehasonlíthatósága is nagyon fontos feladat: nemcsak a különböző karokat kell összevethetővé tenni, hanem például ugyanazon intézmény időbeli változásait is nyomon kell követni.
Diktatórikusan is lehet
Az ukrán diákok tiltakoztak az oktatási tárca törvényjavaslata miatt, ugyanis náluk a kormány a pályakövetést egy egyszerű módszerrel oldaná meg: néhány esetben három éven keresztül egy államilag kijelölt munkahelyet tennének kötelezővé. Ez azonban az Ukrán Országos Diáktanács szerint ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményével – írta az EduPress.
Ha a diplomás pályakövetési rendszerben (DPR) az Educatio Kht. keresné meg a végzett hallgatókat, akkor valószínűleg nagyon kis százalékuk válaszolna a kérdésekre, ám ha ezt az intézmények végeznék, akkor nagyobb lenne a válaszadási kedv – mondta Horváth Tamás. A központi rendszerrel kapcsolatban többen azt javasolták, hogy a KSH mintavétele szerint működjön ez is, ám az anyagi fedezet nem lenne meg, hogy rendszeresen így végezzék a felmérést. Mások az öregdiák- szervezetekben látják a megoldást.
Az Egyesült Államokban a pénzről szól
Öregdiák-mozgalmak már a 19. században léteztek Észak-Amerikában. Náluk azonban nem a barátok megkereséséről, a végzettek pályájának követéséből és az intézmény önreklámozásáról, a hallgatók bevonzásáról szól a dolog, hanem arról, hogy a végzettektől mennyi támogatást tud összegyűjteni az alma mater – mondta Serge L. Sych, a Közép-Európai Egyetem alumni irodájának vezetője. A DPR-nek Sych szerint versenybe kell szállnia a közösségi oldalakkal. Ezzel Fábri György társadalomkutató vitába szállt: úgy véli, hogy az intézmények felhasználhatnák a nyomon követésre ezeket a portálokat is.
Itthon a pályakövetést már több helyen is az egyetemi marketing részeként alkalmazzák. Van például olyan főiskola, amelyik a 90 százalék feletti elhelyezkedési aránnyal csábítja a leendő hallgatókat. Az intézményeket nem konkrétan az érdekli, hogy van-e munkája a végzettnek, meg tud-e élni, hanem az, hogy az alma mater jó hírét tudja-e terjeszteni, illetve „visszafizeti-e” az anyagi és erkölcsi támogatást, amit kapott.
Csak ábránd?
A pályakövetés könyvei
A konferencia alkalmából jelent meg a négykötetesre tervezett tanulmánysorozatból az első, amely a pályakövetési tendenciákat, illetve a kutatási tapasztalatokat ismerteti. Mint arról már a FigyelőNet is beszámolt, 42 magyar intézményt már megkeresett, megvizsgált az Educatio Kht. – ennek a roadshow-nak az eredményeit is feldolgozza a könyv.
Felmerült az a kérdés is, hogy valóban hiteles, reális információt adhat-e a pályakövetés eredménye egy-egy intézményről. A szakemberek a rangsorokhoz hasonlították: azok az egyetemek és főiskolák, amelyek nem túl előkelő helyen végeznek ezeken a toplistákon, gyakran elutasítják a realitástartalmukat. „Nem mindegy, hogy kiket kérdezünk meg és hogyan, és az sem, hogy mire vagyunk kíváncsiak. Emellett a kapott adatok elemzésekor is figyelni kell, hiszen a legtöbb adat többféleképpen értelmezhető, lehet pozitív vagy negatív kicsengése is az intézmény szempontjából” – mondta Polónyi István, a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Karának dékánhelyettese.
A jelentkezőnek a legfőbb érdeke, hogy megismerje, milyen esélyei lesznek, ha egy adott iskola képzését választja. Fábri István, az Educatio Kht. elemzője elmondta: a diákok nagy része tudja, hogy a képességei milyen főiskolához elegendők, a pályakövetési rendszerek és a rangsorok mellett máshonnan is tájékozódnak. A gyengébbek általában a kevésbé nívós intézményeket vagy a költségtérítéses képzést választják. A szak kiválasztásánál sem mindig a jövőbeli kereset vagy a munkaerő-piaci szempont a döntő tényező, hanem az egyéni érdeklődési kör.
Jelenleg szinte az összes egyetemen és főiskolán létezik pályakövetés, ám a legtöbb helyen nem rendszeresen végzik, illetve kevés válaszadót tudnak elérni. A képzés és a munkaerőpiac között a DPR az információáramlás egyik eszköze lehet, és a pályaorientációban is nagy segítséget nyújthat.
Nem a munkaerőpiacnak képeznek
A felsőoktatás és a munkaerőpiac érdekei nem mindenhol érintkeznek egymással, több ellentét is feszül a kettő között. A gazdaság képviselőinek gyakorlati képzés, rövid tanulási idő és kifejlett kompetenciák kellenek, az egyetemek és főiskolák viszont a tudásra, az elméletre helyezik a hangsúlyt. A munkaerőpiac kevés bért szeretne adni, míg a friss diplomás többet szeretne keresni.
Fábri György szerint nincs túlképzés Magyarországon, az európai átlagnál jóval kevesebb (17 százalékos) a felsőfokú végzettségűek aránya. Mégis azt mondják a szakemberek, hogy túlképzés van, hiszen nagy részük nehezen vagy egyáltalán nem tud elhelyezkedni. A társadalomtudós ellenben úgy véli, hogy a sok diplomás a hasznára lehet az országnak. A jövőképében másképp tekint a kérdésre, mint a többi kutató: úgy véli, ha ezek az emberek a szellemi tőkéjük segítségével saját cégeket, vállalkozásokat hoznának létre, akkor felvirágoztathatnák a gazdaságot.
