A kiképzésben részt vevő fiatal pilóták csak 35 százaléka – Tom szerint részben a félelemmel és feszültséggel teli légkörnek köszönhetően – tudott sikeres vizsgát tenni. Sokuknak az életébe került a kudarc. Tom, az életre szóló barát, kolléga és mentor, a nagyszerű Carl Rogers modelljeit is alkalmazva egy humanisztikus elveken nyugvó, a mai fogalmaink szerinti „tréning” programot állított össze, melynek eredményeképpen a pilóták 65 százaléka jól vizsgázott.
A háború után a tanulás, kutatás és a gyakorlat a Chicago-i Egyetem mellett működő Industrial Relations Centerben egyetemi oktatóként és tanácsadóként, 1949 nyarától a National Training Laboratories-ben menedzsment trénerként is folytatódott. Az 1955-ben kiadott „Group Centered Leadership” már tíz év kutatási eredményeit, és gyakorlati tapasztalatait foglalta össze. Hiába tartalmazott a könyv a gyakorlatból hozott bizonyítékokat arra, hogy a vezetői kommunikáció milyen direkt módon függ össze egy szervezet eredményességével és nyereségességével, a könyv megelőzte korát, a benne foglalt vezetési elveket és az azokat megvalósító készségeket a szakmai közvélemény túl forradalminak, és mint olyat, szükségtelennek ítélte.
A mű alaptétele, hogy egy vezető annál nagyobb pozitív befolyással képes lenni csoportja működésére, minél inkább lemond formális hatalmáról, a mai napig kételyeket vált ki a vezetőkből, és az 1961 óta az elvet támogató készségeket tanító tréningek résztvevőiből. A hatalmi struktúrákban, hatalmi játszmák és hierarchiák között szocializálódottak nem ismerik a hatalom alternatíváját, ugyanakkor érzik magukon és környezetükön, hogy a társadalom egyre több relációban utasítja el a hatalmi alapon történő befolyásolást. Sok még a demokratikus alkotmányú gazdaságokban antidemokratikus napi vezetési gyakorlatokkal működő vállalat.
Thomas Gordon volt az, aki 60 éve megkezdte az idejétmúlt vezetői paradigmák leváltását. Nem véletlen, hogy a háromszoros Nobel Béke Díj jelölt 1999 évi Életműdíjának indoklásában az Amerikai Pszichológiai Társaság többek között azt állítja, hogy nála többet senki nem tett azért, hogy „a pszichológiát odaadjuk az embereknek”. Márpedig a vezető is ember.
