A munka világában az interjúzás különböző fajtáit nemcsak a munkatársak felkutatására használjuk, hanem valójában interjúzás zajlik olyankor is, amikor célirányosan elbeszélgetünk a munkatársainkkal. Tipikus példája ennek a teljesítményértékelő megbeszélés maga, illetve annak bizonyos része. Interjúzunk akkor is, amikor egyik munkatársunk el szeretné hagyni a céget, és leülünk vele beszélgetni, még ha nem is így hívjuk. Ráadásul záró interjúnak hívjuk azt, amikor a munkatárs eldöntötte, hogy távozni akar, és mi pedig ennek okairól kérdezősködünk. Ez tehát mint-mind interjú!
Közelítsük meg strukturáltan kérdést, a felvételi interjúkat téve középpontba, előnyeikkel, hátrányaikkal együtt.
Tartalmilag:
1. Előzetes információcsere, amely rövid felmérés, gyakran telefonon keresztül történik, amikor egy pozícióra nagyon sokan jelentkeznek. Ez állásbörzék során fordul elő leggyakrabban. Előnye, hogy időt, energiát takarítunk meg, viszont hátránya, hogy felszínesebb.
2. A szűrő interjúk strukturált interjúk. Azonos információk összegyűjtése a cél.
3. A végső felvételi beszélgetés is interjú, célja a részletek közös kidolgozása és kölcsönös elfogadása.
Formailag háromfélét emelhetünk ki:
1. Kétszemélyes interjú / strukturált vagy strukturálatlan. Előnye az, hogy oldott légkört lehet kialakítani. Hátránya, hogy sok benne a szubjektivitás.
2. Bizottság előtti interjú, amikor többen, ketten hárman is készítik az interjút. Azzal az előnnyel jár, hogy ’’több szem többet lát’, így objektívebb is. A serpenyő másik felében viszont az van, hogy kevésbé oldott a hangulat, valamint az információcsere inkább egyoldalú.
3. Interjúsorozat, amikor a különböző területek vezetői külön-külön, de egymás után hallgatják meg a jelöltet. Ezáltal több szempontot is lehet részletesen tisztázni, igazából négyszemközti, de nem könnyű a jelöltnek többször is váltani, más-más idegen emberhez igazodni.
