Az „ismeretlen” törvények
Az irodai munkahe-lyeken is a munka-védelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) elő-írásait kell betartania Magyarországon a munkáltatóknak és munkavállalóknak egyaránt. Az Mvt. szerint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munka-végzés érdekében a munkáltató – mun-kavédelmi szakkép-zettséggel rendel-kező személy be-vonásával – köteles kockázatértékelést készíteni, azaz mi-nőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munka-vállalók egészségét és biztonságát ve-szélyeztető kocká-zatokat. Így meg kell vizsgálnia az alkal-mazott munkaesz-közöket, a munka-vállalókat érő terhe-léseket, valamint a munkahelyek kiala-kítását. A képernyős munkahelyek kialakí-tásánál egy 1999-es évi Egészségügyi Mi-nisztériumi rendelet tartalmazza az irá-nyadó részleteket. Eszerint a munka-folyamatokat úgy kell megszervezni, hogy a folyamatos képernyő előtti munkavégzést óránként legalább tízperces szünetek szakítsák meg és a képernyő előtti tényleges munka-végzés összes ideje a napi hat órát ne haladja meg. A munkáltató köteles a foglalkozás-egész-ségügyi orvosnál kezdeményezni a munkavállaló szem- és látásvizsgálatának elvégzését a képer-nyős munkakörben történő foglalkoztatás megkezdése előtt, ezt követően két-évenként, illetve a-mennyiben olyan látási panasza jelentkezik, amely a képernyős munkával hozható össze-függésbe. Emellett a munkavállaló köteles az előírt orvosi vizsgálaton részt venni. Ha szemészeti szakvizsgálat eredményeként indokolt, illetve a munkavállaló által használt szemüveg vagy kontaktlencse a képernyő előtti munkavégzéshez nem megfelelő, a munkáltató látja el a munkavállalót a minimálisan szükséges, a képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveggel, a munkáltató költségére.
Maradandó egészségkárosodás
A napi átlagos tizenkét órás ülő testtartás hosszú távon vérkeringési zavarokhoz vezet, az izmok elfáradnak, a csigolyák szenvedik el a legnagyobb terhelést Mindennek következtében egészgégkárosodás léphet fel, mely elsősorban a vázizomzatot, a nyakat, a derekat, a kart érinti, míg repetitíven végzett gépelési munka a csuklót, az ujjakat teszi tönkre. Gyakori a látásromlás és előfordulhatnak pszichés zavarok is. A panaszok többsége csak sok éves távlatban jelentkezik, de ha kialakultak a bántalmak, akkor többségük nem rehabilitálható.
Az ülőmunka okozta károsodások előretörését Nyugat-Európában már az egészségügyi statisztikák is jelzik: a német egészségbiztosítási pénztár adatai szerint a megbetegedések majdnem háromnegyedét izom- és csontváz-megbetegedések adják, Svédországban ez az arány hetven százalék.
A magyarokat nem érdekli
Mivel a magyar munkaerőpiac alakulása a nyugat-európai folyamatokat követi, megjósolható, hogy a magyar munkavállalók egészségi állapota a jövőben a fent vázolt irányba mozdul el. Magyarországon nem alakult ki az egészségtudatos magatartás, és ez alól a munkahely sem kivétel – mondta el a FigyelőNetnek Antalovits Miklós, a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Ergonómia és Pszichológia Tanszék tanszékvezetője, egyetemi tanár. Véleménye szerint a megfelelő munkakörülmények kialakítását, az ergonómiai értékeket tudatosan kell fenntartani. A modern vállalatok jellemzője, hogy ha a környezet megtervezésre gondot fordítanak is, a karbantartásra, tisztításra nem. Az irodai környezetben például gyakorta előforduló probléma a rosszul beállított klíma. Az erős, túl intenzíven kiáramló levegő hatására, az egyébként gondosan megtervezett irodát a munkatársak átrendezik, és ezzel többnyire az egész munkakörnyezetet tönkreteszik. Így rossz szögből érkezik a fény a monitorra, a képernyő rossz szögben áll az asztalon.
A zsúfolt iroda sem ismeretlen Magyarországon. A nyugat-európai egy személyre jutó terület átlagosan nyolc-tizenkét négyzetméter, ez nálunk sokszor mindössze négy, de nem ritka a három négyzetméter sem. A magyar dolgozók ráadásul előszeretettel pakolják tele bútorokkal, szekrényekkel az irodát, tovább szűkítve a teret. A modern, egy légterű irodák jól átláthatóak, hatékonyak is, de ergonómiai szempontból nem jók, a dolgozóknak nincs privát szférája.
Kié a felelősség?
A BME professzora úgy véli, a felelősség közös: tervezőknek, gyártóknak, kivitelezőknek, munkavállalóknak, a vállalati döntéshozóknak, a HR-eseknek, a bútorgyártóknak egyaránt tenni kell az egészséges munkakörnyezet érdekében. Emellett meg kell teremteni a jogi kereteket is, hogy a munkahelyeket ellenőrizni lehessen, és az egészségtelen munkakörülményeket számon lehessen kérni a cégen.
Több nyugat-európai országban olyan komolyan veszik a munkahelyek ergonómiáját, hogy azokban az esetekben, ahol kimutatható, hogy az egészségkárosodás a nem megfelelő munkakörülmények következtében alakult ki, kártérítésre kötelezik a cégeket, hangsúlyozta Antalovits Miklós. A hetvenes évektől jelentek meg Európában a munkavédelmi törvények, melyek többek között a cégek számára kockázatelemzést ír elő a munkahelyekkel kapcsolatban.
Nagy felelősség nyugszik az érdekvédelmi szervezeteken, akik itthon nem tesznek semmit. Emellett tudatosítani is kell a munkavállalókban az ergonómiai értékek fontosságát, a magyarok ugyanis ezekkel nincsenek tisztában. Antalovits ezzel együtt úgy véli, a cégnek is érdeke beruházni, a jobb környezetben ugyanis hatékonyabb a munkavégzés, kevesebb a hiányzás, jobb a légkör; a befektetés megtérül. A bútorgyártó cégek versenye miatt az ergonómiai szempontból előnyös bútordarabok beszerzése nem okoz gondot, a gyárak keresik a dolgozók kegyeit, mindig új ergonómiai szolgáltatások jelennek meg.
