A Népszabadság beszámolója szerint egyre általánosabb a rossz munkahelyi légkör Magyarországon, s ma már minden második munkavállalót komoly és gyakran szükségtelen stresszhatások érnek. A magatartáskutatók 1988-ban kezdték vizsgálni a teljes magyar népesség szociológiai, pszichológiai és egészségügyi jellemzőit, egyebek mellett a munkavállalók életminőségét. Kopp Mária magatartáskutató elmondta, hogy a mérést hétévenként megismételték, és úgy látták, periódusonként megkétszereződik a stresszes körülmények között dolgozók aránya. Az ilyen légkörben élők gyakrabban betegszenek meg, s látszólag minden ok nélkül romlik a teljesítményük, később pedig a munkahelyi konfliktusokat szív- és érrendszeri betegségekre „váltják”. Feszültségmenedzselő technikaként gyakori a dohányzás és a mértéktelen evés – és persze a magas vérnyomás.
A kutatók szerint a nők sokkal érzékenyebbek, és gyakrabban is betegszenek meg a munkahelyi stressz miatt. Miközben sokan azt hiszik, hogy megfélemlítéssel az embereket kordában lehet tartani, a valóságban ez csak kárt okoz. Az adatok szerint a főnöki dicséret, a jutalmazás hiánya nagyobb arányban növeli a szív- és érrendszeri halálozás kockázatát, mint az elbocsátástól való félelem.
A tanulmánykötetből az is kiderül, hogy a testi-lelki egészségért vívott küzdelemben a vallás, a hit az egyik legerősebb védőfaktor. A vallásukat gyakorlók kevesebbet dohányoznak, toleránsabbak és könnyebben birkóznak meg a nehezebb élethelyzetekkel, mint nem hívő társaik. Az országos átlaghoz képest a vallásosak 42 százalékkal kevesebb időt töltenek táppénzen. Az ima a leghatékonyabb, a nehéz helyzetek újraértékelését és a konfliktus megoldását segítő faktor. A kutatók szerint a vallásosság legszorosabban az életkorral függ össze. A magasabb jövedelműek között kevesebb a vallásos ember, mint a szegényebbek között. Sőt a rosszabb anyagi helyzet már önmagában véve is együtt jár a vallásossággal. A nem hívők aránya a 35 évnél fiatalabbak között 10 százalékkal magasabb, mint a 65 év felettiek körében.