Dolgozni Európában? – London

A brit fővárosban közel nyolcmillió ember él. Nemcsak az európaiakat vonzza a pezsgő London, hanem a dél-amerikaiakat, lengyeleket, ausztrálokat, dél-afrikaiakat, indiaiakat, pakisztánokat, távol-keletieket is. Közülük sokan szerencsét próbálni jönnek, pedig London a legdrágább európai főváros, itt a legnehezebb megteremteni az élethez szükséges minimális feltételeket.

A bevándorlók lakta városnegyedek jóval olcsóbbak, ám a közbiztonság rosszabb, az utcák is koszosabbak. Előfordulhat, hogy halomban áll a szemét a házak előtt. A szemetelés azonban nemcsak a bevándorlókra jellemző, az angolok is előszeretettel dobálnak el cigarettadoboz nagyságú szemeteket az utcán, csakhogy a belvárost és a felkapottabb negyedeket folyamatosan takarítják.

A város már rég kinőtte önmagát: a középkorban kialakított szűk utcák nem bírják el a milliós tömeg közlekedését. Állandóak a dugók, a régen épült metrók forgalma is akadozik.

Kötelező inni Londonban nincsenek különleges szabályai a munkahelyi életnek. A hangulat általában oldott, mindenki a keresztnevén szólítja a másikat. Ennek ellenére, talán az angol hűvösség miatt, ritkán kerülnek igazán közel egymáshoz az emberek, annak ellenére is, hogy a munka utáni közös ital elfogyasztása szinte kötelező. Legalábbis, ha valaki el akar valamit érni a munkahelyén. Az angolok ilyenkor szeretik elengedni magukat, mindenki fizet egy kört. Általában rengeteget isznak. Részegen látni a kollégánkat azonban nem jelenti azt, hogy barátok is lettünk.

Állás van bőven

Londonban sok szakma képviselőit tárt karokkal fogadják: az építőipari szakmunkások, ácsok, villany- és vízszerelők, ápolónők, gondozók (care workers), tanárok, orvosok, pincérnők és szakácsok nem maradnak hosszú ideig munka nélkül. A legjobban az IT szakemberek és bankárok keresnek. Nagy-Britanniában hetente kapnak fizetés az alkalmazottak, a minimálbér 4,5 font óránként.

Nem diplomásként érdemes munkaközvetítőkhöz fordulni (job center), nagyon sok működik. Az önkiszolgáló rendszerben az ügyfél számítógépen kikeresi az irodában, milyen állás érdekelné, aztán egy munkaközvetítő segítségével a központon keresztül jelentkezik a hirdetésre.

Diplomásoknak érdemes a Guardian és a The Times „Work” mellékletét nézegetniük az interneten. A hetente vagy kéthetente megjelenő szakmai magazinokban is lehet hasznos álláshirdetésekre lelni.

Az adózásról és egyéb munkaügyi előírásokról az Inland Revenue honlapján olvashatunk.

A család is sokba kerül Aki a családjával szeretne Londonba utazni és munkát vállalni, készüljön fel arra, hogy a gyerekek taníttatása rengeteg pénzt fog felemészteni. A magániskolák jóval színvonalasabbak az államiaknál, ezért a legtöbb szülő ilyenbe igyekszik beíratni gyermekét. Ezek tandíja azonban évente több ezer fontra rúg, nem beszélve az egyetemről, ahol még többet kell fizetniük a diákoknak vagy a szülőknek.

Nagyon drága

London legfelkapottabb részei a belső zónában fekszenek. South Kensington, Chelsea, Bayswater, St. John’s Wood negyedekben azonban szinte megfizethetetlen a lakás bérleti díja. Egy pici stúdiólakás heti 200 fontba (azaz havi 300 ezer forintba) kerül. A kettes zónában, metrómegállótól távol azonban már havi 700 fontért is bérelhető egy kis kétszobás lakás. Ehhez jön még az angol specialitásnak számító, a kerülettől és lakásmérettől függő council tax, ami további 60-70 fontot jelent az általános rezsiköltségeken felül. Veszélyesek és olcsók a feketék lakta negyedek, így például Brixton vagy a Hackney.

Az élelmiszerek jóval drágábbak, mint Magyarországon: egy liter tej körülbelül 60 penny, a kenyér ára pedig 70 pennynél kezdődik. Ugyanakkor minden élelmiszerüzletnek van saját márkája, ennek a neve alatt fillérekért is árulnak általános élelmiszereket. A legolcsóbb boltok: a Tesco, a Lidl és a Netto. Az Asda, a Sainsbury’s, a Safeway láncok kicsit drágábbak, a legfelső kategória pedig a Marks & Spencer.

A megélhetés költsége Havonta legalább 1200 fontra van szükség.

Az viszont mindenképpen London mellett szól, hogy az emberek sokszínűsége miatt sok egzotikus gyümölcshöz, zöldséghez, fűszerhez normális áron lehet hozzájutni, mivel az emberek új lakhelyükön is megtartják az étkezési szokásaikat.

Dugókerülő taxik A jellegzetes angol fekete taxikat nemcsak azért használják gyakran és szívesen a londoniak, mintha lusták és kényelmesek lennének, hanem mert a taxik használhatják a buszsávot, ami óriási előny a metropoliszban. A pörgős városrészekben ugyanis sokszor éjfél után is dugó van. A buszsávban azonban ki tudják kerülni a többi autót.

Megtelt!

Londonban busz, vonat és metró szállítja az embereket. A jellegzetes cső alakú metrók (tube) azonban állandóan késnek, gyakran kimaradnak, sőt néha egyáltalán nem is járnak. Hiába hálózza be Londont a földalatti vasút, a régi szerkezetek felújításra várnak, és sok bosszúságot okoznak az ott élőknek.

A régi típusú emeletes buszokat lassan felváltják a modern, ajtóval lezárt buszok. Bár a régiekből is sokat látni még, London vezetése bevonásukat tervezi. Pedig ez az egyetlen tömegközlekedési eszköz, ami enyhíti egy kicsit a stresszes életet: álló helyzetben bármikor fel és le lehet ugrálni a busz hátsó peronjára. Így dugóban egyszerűen leléphet az utas a buszról, vagy egy lámpánál felszállhat az amúgy a megállóban elszalasztott járműre.

Gyorsan, de nem olcsón London legnagyobb repülőtere a város nyugati részén levő Heathrow. A fapados járatok általában a déli Gatwick vagy az északi Luton reptérre érkeznek. A belvárosba mindenhonnan könnyen eljuthatunk tömegközlekedési eszközzel, de 10-15 fontba is kerül egy vonaljegy.

A londoni tömegközlekedési eszközök használata túlzsúfoltságuk ellenére is nagyon drága. Az egy zónára érvényes metrójegy két fontba kerül, míg a buszjegy egy font. Részletes információkat a londoni tömegközlekedési társaság honlapján lehet találni.

Ennek megfelelően az autósoknak sem sokkal jobb a helyzetük. Napjaik nagy részét dugóban vesztegelve tölthetik. Pedig 2003 elején London főpolgármestere bevezette a congestion charge-ot, amit az autósoknak kell megfizetniük (napi 5 font), ha behajtanak a C zónába. Az intézkedés hatására kicsit lecsökkentet az autóforgalom és a dugók száma.

Szórakozásra bőven van lehetőség

A kulturális életre senkinek sem lehet panasza Londonban. Nincs olyan nap, hogy ne történne valami: színházi bemutatók, musicalek, hollywoodi filmek premierje a sztárok részvételével, komoly- és könnyűzenei koncertek, könyvbemutatók, dedikálások, múzeumok. A múzeumok általában ingyenesek, a speciális kiállításokra 8-10 fontba kerül a belépő. A színházjegyek ára 10 fonttól egészen 45 fontig is terjedhet. A mozijegyek 5-6 fontnál kezdődnek.

Az angol pubok éjjel 11-ig tartanak nyitva, az estét az éjjel 1-ig, 2-ig nyitva tartó bárokban lehet folytatni, s végül egy klubban befejezni. Az utóbbiak viszont nagyon drágák, a belépő 10-15 font között mozog. Általában egy pint sör ára 2 fontnál kezdődik, egy kevert italt is 2 fonttól vehetünk meg. A legtöbb szórakozóhely a Sohoban található, ahova azonban a legtöbb turista is jár, ezért sok brit kijjebb szórakozik.