Olaszország és Spanyolország régiói nagyon eltérő fejlettséget mutatnak, s ez a munkaadói szokásokra is rányomja a bélyegét. Rómától északra jóval fejlettebb az ipar, mint délen. Spanyolországban Katalónia fővárosa, Barcelona, a baszk Bilbao és Madrid térségének vállalatai járnak élen a gazdaságban.
Az elmaradottabb déli területeken még az olasz és spanyol mentalitás befolyásolja a cégek felvételi szokásait. A fejlett régiókban az álláskeresés módszere egyre inkáb a többi európai országhoz hasonlít, mégis az a véleménye minden olasz és spanyol karriertanácsadónak, hogy ott is a személyes kapcsolatra épített stratégia kecsegtet a legnagyobb sikerrel.
Bár az olasz és a spanyol munkaadók szívesen fogadják a külföldi munkavállalókat, nehéz úgy állást szerezni ezekben az országokban, hogy közben máshol tartózkodik az ember. Ez nem a személyes kapcsolat fontosságának köszönhető, hanem a déliek spontenaitásának. Nem terveznek 2-3 hónapra vagy akár fél évre előre, márpedig egy külföldi munkavállaló esetében legalább ilyen hosszú ideig tart a felvételi folyamat. Ezért ajánlatos inkább „helyben” munkát keresni, néhány hétre elutazni ezekbe az országokba, és a konkrét álláshirdetéseket böngészve jelentkezni.
Nem azért játszanak óriási szerepet az informális kapcsolatok az álláskeresésben, mert szinte csak egy második, rejtett munakerőpiac létezik ezekben az országokban, vagyis mindenkit „benyomnak” az állásokra, hanem mert az északi mentalitással szemben, délen nem a szakmai kvalitások alapján bíznak meg egy munkavállalóban. A személyes beszélgetés mindennél fontosabb, ekkor alakul ki a bizalom a jelentkezővel szemben.
Éppen ezért az álláskeresés legelső lépéseként nem az önéletrajz hirdetésspecifikus átszerkesztése az elsődleges feladat, hanem a személyes kapcsolat felvétele. Ha az álláskereső nem is személyesen, hanem csak egy barátja közvetítésével „ismer” valakit a cégnél, jóval nagyobb az esélye, hogy megkapja a munkát. Ha sikerül az egyik leendő munkatárssal meginnia egy kávét, szinte biztos, hogy őt veszik fel.
Általános őnéletrajz és kísérőlevél
Mivel a papírok még majdnem mindenhol másodlagos szerepet játszanak, az önéletrajz és kísérőlevél megírásához nincsenek biztos nyerő tippek, az általános, európai szabályok érvényesek itt is. A munkavállalónak a magyar önéletrajzhoz hasonlóan a személyes adatok felsorolásával kell kezdenie önmaga bemutatását, majd a szakmai tapasztalatok, tanulmányok, egyéb képességek és a hobbik következnek. Spanyol specialitás viszont, hogy a személyes adatokban részletes információkat várnak el, így a születési helyet és a személyi igazolvány számát (D.N.I) is meg kell adnia a jelentkezőnek. (Spanyol önéletrajzminta >>)
Fényképet általában egyik országban sem mellékelnek az önéletrajz mellé. Hagyományosan az olasz munkavállalók nem írják alá és nem dátumozzák az önéletrajzukat, de ez nem megtörhetetlen szabály. (Olasz önéletrajzminta >>)
A kísérőlevelekben mindenképp előnyös a személyes megszólítás, vagyis a címzettnél a legjobb elkerülni az általános alanyt. A levél szövegében pedig az önéletrajz azon elemeit kell kiemelni, amelyek az álláshirdetés elvárásainak teljesítésében fontosak.
Interjú: semmi vállveregetés
Mivel a személyes kapcsolat nagyon hangsúlyos az olasz és spanyol vállalatoknál, a külföldi munkavállalók azt gondolják, hogy a felvételi beszélgetésen a déli mentalitásnak megfelelően vidámak, bizalmaskodóak és komolytalanok lehetnek. A személyes beszélgetésen sokkal inkább tiszteletet kell mutatniuk a jelenkezőknek, és érdemes távolságot tartaniuk még akkor is, hogyha az északi, fagyos hangulattal szemben itt lazábban zajlik az interjú.
Olaszországban nagyon fontos a megjelenés, a ruházat megfelelő összeállítása. A sikeres álláskereséshez hozzátartozik, hogy a jelentkező a lehető legjobb ruháját veszi fel az interjúra, különösen Észak-Olaszországban, ahol a divat és a stílus a hétköznapi emberek életét is meghatározza.
Külföldről nehéz
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
