Dobogókő. Természet, jó levegő, lenyűgöző hegyek karéja. Ennyit tudtam róla. Egyszer-kétszer jártam fent az évtizedek során, de akkor is mindig csak télen, kizárólag a sípályán dideregve (lányom a magyar sí válogatott versenyzője volt, Dobogókőn aránylag lehetett edzeni a lapos Magyarországon). A táj ilyenkor mindig ködben ült, tulajdonképpen nem is volt táj, ki tudta, milyen paradicsom [...]