A magyar gazdaságpolitika több évtizedre visszatekintő „GDP-fétisét” követi az a kormányzati elgondolás, hogy érdemes gigantikus akkumulátorgyártó-kapacitásokat az országba telepíteni.
Ha például a kínai CATL debreceni akkugyárában 2025/26 körül beindul a termelés, akkor az jelentős, egyszeri növekedési hatással jár majd. Ez azonban csak papíron, statisztikai értelemben kimutatott GDP-növelő hatás lesz, mivel a társaság az itt megtermelt hozzáadott értéket szinte biztosan ki fogja áramoltatni az országból – fejtegette lapunknak Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója.
Egy adott ország bruttó hazai termékének (GDP) kiszámítása során számba veszik a helyi vállalatok termelési értékét is. Ez – a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) módszertana alapján – leegyszerűsítve úgy történik, hogy a cégek egy adott üzleti év végén leadott mérlegbeszámolójából összeadják az adózás előtti eredmény, a gépek és berendezések értékvesztése (amortizáció), továbbá a személyi jellegű ráfordítások, vagyis a munkaerőköltség tételeit. Ezek együttesen teszik ki azt az értéket, amellyel egy vállalat hozzájárul az ország GDP-jéhez.
- Az alacsony adókulcsok mellett realizált profitot azonban a CATL várhatóan kivonja az országból. (A beérett beruházásokat nézve, a hazánkban aktív multinacionális cégek a nyereségüknek átlagosan 70 százalékát, míg a járműipari multik szinte a 100 százalékát kivitték az utóbbi két évben.) Molnár szerint ez csak abban az esetben nem történne meg, ha a magyar állam egy extramagas kamatozású, hozamgarantált kötvénykonstrukciót kínálna a kínaiaknak azért, hogy a profitot nálunk fialtassák. Hasonló húzásra azonban eddig nem volt példa.
- Az amortizáció minden valószínűség szerint csak papíron jelenik majd meg, hiszen a CATL által megmozgatott működőtőke túlnyomó része nem készpénz, hanem gépek, berendezések és építőipari elemek formájában áramlik Magyarországra, hiszen azokat itt nem tudják beszerezni. A gyártócsarnokok könnyűszerkezetes elemei is jellemzően importból származnak. Vagyis a beruházás 3 ezer milliárdnyi devizarésze döntően eszköz- és gépállománnyá alakul. Ez egyfelől egyoldalú átutalásként jelenik meg a magyar tőkemérlegben, a működési költségeknél viszont tőkekivonásként, hiszen a gépeket külföldön veszik meg.
- A személyi jellegű ráfordítások pedig nagyrészt nem Magyarországon lesznek elköltve, hiszen a debreceni gyárba érkező fizikai munkaerő döntő része valószínűleg kínai vagy más ázsiai országból származó dolgozó lesz, a menedzsment pedig biztosan.
A GKI becslése szerint a CATL üzeme a termelésbe állítás utáni első évben
Ebből az összegből mintegy 300 milliárd az amortizáció, a fennmaradó rész nagyobb hányada a profit, elhanyagolható részét pedig a munkaerőköltség alkotja. Az első két tétel azonban a tőkemérlegen keresztül eltűnik az országból, tehát tényleges GDP-növelő hatásuk nem lesz.
A kormányközeli Makronóm Intézetnél egyébként ennél is többre, 866 milliárd forintra becsülték a teljes hozzáadott értéket.
Ezért kellenek a szép GDP-adatok
Ez az egyszeri növekedési hatás, különösen a 2026-os választási évben sokat nyomhat a latban. Politikai szempontból igazolni lehet vele a keleti nyitás sikerét, másfelől be lehet mutatni, hogy az EU-val történő összetűzések ellenére milyen hatalmasat tudunk fejlődni, nem utolsósorban pedig létrejött több ezer új munkahely. Azt pedig a választók eddig sem kérték számon, hogy a kimutatott GDP-ből ténylegesen nem keletkezik az országnak jövedelme – értékelt Molnár László.
Az ország makrogazdasági mutatói jelentősen romlottak az elmúlt néhány évben, miközben technikai recesszióba kerültünk. A kormányzat jelenleg nem találja a módját annak, hogy rövid távon hogyan fogunk értelmezhető növekedést felmutatni. A helyzetet a befektetők és hitelminősítők is látják: egyebek közt az elszálló államadósság és költségvetési hiány miatt megnőtt az ország kockázati prémiuma, megdrágult a finanszírozásunk, miközben az EU-források nem akarnak beérkezni. Mindezek folyományaként megjelent a leminősítések réme, és negatív megítélésünk sokat rontott a forint helyzetén is.
Ha azonban a kormánynak egyszer sikerül, mondjuk, 1,5 százalékkal megdobni a GDP-t egy statisztikai tétellel, azzal a pénzpiaci szereplők is meggyőzhetők. Ezzel látványosan javulhatnak az ország pozíciói. Magyarország kis ország, nem éri meg nagyon átfogóan elemezni, a hitelminősítők, a deviza- és állampapír-befektetők jellemzően nem vizsgálják, hogy ez a papíron kimutatott jövedelem egy külföldi cégé, nem belföldön használják fel. Márpedig nemzetközi szinten a fontos gazdasági mutatókat – legyen az adósság, vagy költségvetési hiány – a GDP-arányában szokták kiszámolni. Ez az uniós hatóságoknak is referencia értékként szolgál, így papíron az EU-s felzárkózásunk mutatószáma is javulhat, éppen 1,5 ponttal közelebb kerülhetünk a közösségi átlaghoz – mondta a GKI vezérigazgatója.
A kormánynak is érdeke, hogy a multik profitja minél nagyobb legyen
A kabinet és az autópari multik érdekei már eddig is összetalálkoztak, hiszen minél nagyobb adózás előtti eredményt realizálnak a gyártók, annál magasabb GDP-értéket lehet kimutatni. A hivatalos magyarázat szerint a kormány azért ad számtalan speciális adó- és egyéb kedvezményt a multicégeknek, hogy ne vigyék el innen a gyártást, miközben a gyakorlatban ezek a bónuszok arra ösztönöznek, hogy érdemes legyen nálunk kimutatni a külföldön lévő telephelyek profitját is. Az uniós szinten is rekordalacsony társasági adókulcs mellett az elmúlt években a nagy, főként járműipari multik számtalan kedvezményt kaptak, például fejlesztési-, munkahelymegtartó és kutatás-fejlesztési (K+F) kedvezményt, amit leírhattak az adójukból.
Négy évvel ezelőtt az Audi Hungaria Zrt. elismerte, hogy transzferárazást alkalmaz, amely lehetővé teszi, hogy egy nemzetközi cég az egyik leányvállalattól a másikhoz tolja a nyereséget. A transzferár az az ár, amelyért egy cégcsoport különböző leányai egymás között adják-veszik az alkatrészeket, részegységeket, szolgáltatásokat és egyebeket. Ha a győri Audi legyárt egy motort, amit Ingolstadtban szerelnek be az autóba, akkor a német leányvállalat megveszi a motort a magyar cégtől. Mivel azonban egy adott cégen belül történik az ügylet, nem piaci áron kereskednek a telephelyek között, hanem az anyacég döntése szerint alakíthatják a tarifákat. Ezzel az egyik telephely esetében csökkenteni lehet az adózás előtti nyereséget, a másikon pedig növekményt tudnak kimutatni.
Az Audi például korábban a 36 százalékos német társasági adókulcs elől hozzánk repatriálta a profitot. Ezt úgy tehette meg, hogy például a karosszéria-elemek árát a vállalatközi belső elszámolásban csökkentették, az elemeket a győri üzem megvette, majd beléjük szerelte a motort, végül a saját teljesítményrész értékét megemelték az árazásban. Ezzel a ténylegesnél nagyobb nyereséget realizáltak nálunk, jóval alacsonyabb közteherrel, megkárosítva ezzel a külföldi adófizetőket. Azonban sikerült kimutatni, hogy a győri üzem a világ összes Audi gyára közül a legtermelékenyebb, miközben a termelési értékláncban a német, a belga és a spanyol gyáraknál alacsonyabb szinten helyezkedik el.
A másik adóoptimalizálási célú megoldás az innovációs ráfordítások, K+F költségek kimutatása a magyar leányvállalatoknál. Ez jellemzően úgy történik, hogy a hazai telephely az anyavállalattól technológiát vásárol, majd azt saját fejlesztésű innováció költségeként számolja el. Az Audi Hungaria ebben is élen jár, kihasználva, hogy a saját és a vásárolt K+F költések után is jelentős adókedvezményt kaphat a magyar államtól. Ám a tényleges K+F-tevékenység döntő hányada az anyaországban zajlik, miközben a hazai leánynál minimális mértékű az innovációs fejlesztés. Ebből adódik az, hogy a KSH-statisztikákban rendszerint 10 százalékkal megjelenik ugyan a K+F forrás, döntően a külföldi leányvállaltokhoz köthetően, a régiós statisztikákban viszont alig érzékelhető a hatása. Miközben a magyar Audi jelentős mértékű innovációs költségeket számolt el, addig a Nyugat-Dunántúlon mért GDP-arányos K+F-kiadások még csökkentek is – vázolta lapunknak Gál Zoltán, a Magyar Regionális Tudományi Társaság (MRTT) elnöke.
A kimutatott eredmények eltűnnek az országból, ellenben papíron megnövelik a magyar GDP-t, ami a gazdaságpolitika egyik legfontosabb szempontja. Ugyanakkor hiába nő a gazdaság, a profitkiáramlás miatt a Magyarországon elosztható jövedelem mindig jóval kevesebb lesz, mint amennyit GDP-ben megtermelünk. Nem véletlen az sem, hogy a globális minimumadót végül Magyarország kihagyásával fogadta el az Európai Unió – emlékeztetett Molnár László. Az Orbán-kormány annyira ágált az egységes, nemzetközi 15 százalékos társasági adókulcs alkalmazása ellen, hogy az az Egyesült Államokkal is nézeteltéréshez vezetett, ezért mondták fel az amerikaiak a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt.
Tényleges gazdasági előnyük az akkugyáraknak aligha lesz
A magyar gazdaság valós növekedési potenciálja körülbelül 2 százalék körül mozog, de 2016-tól ennek több mint a dupláját is sikerült megugrani. Legutóbb a koronavírus-járványt megelőzően, 2018/19-ben sikerült a kibocsátási rést – vagyis a potenciális és a tényleges GDP közötti különbséget – pozitív irányba fordítani. Akkor 4,5 százalék körüli növekedést is képesek voltunk produkálni, amit alapvetően az EU-s forrásból finanszírozott kormányzati beruházások vezéreltek.
Mivel ezek a kormányzati beruházások nem tudásgazdaságba történő befektetések voltak, hanem az építőiparon keresztül pörgették a konjunktúrát, ezért jövedelemtermelő képességük és hozzájárulásuk a későbbi GDP-növekedéshez már elhanyagolható – hívta fel a figyelmet Gál.
Most azonban, hogy az uniós források elapadni látszanak, a kormányzat számára egyetlen járható út kínálkozik: a működőtőke (FDI)-vonzó képesség csúcsra járatása. Mivel a Covid-járvány óta az FDI-beáramlás az egész EU-ban drasztikusan visszaesett, ezeket a nagyon magasra tolt léceket leginkább csak Ázsiából érkező befektetőkkel lehet megugrani.
A debreceni akkumulátorgyár-beruházás is várhatóan csak egyszeri pozitív hatásként fog jelentkezni, hosszútávú, fenntartható növekedési hatása nem biztosított. Ennek oka nemcsak a minimális mértékű adóztatás, a profitkivonás és az aránytalanul magas támogatási igény, hanem az is, hogy a legtöbb magyar autóipari-elektronikai vállalathoz hasonlóan „sivatagi katedrálisként” fog működni. Ez azt jelenti, hogy szektorálisan nem kapcsolódik Debrecen gazdasági hagyományaihoz, nem kooperál a helyi kis-, és középvállalatokkal, ráadásul a rutinszerű, összeszerelő tevékenységből fakadóan K+F-együttműködéseket sem valószínű, hogy kialakít a helyi kutatóintézetekkel, egyetemekkel. Emiatt semmilyen „kisugárzó”, gazdaságfejlesztő hatása nem lesz.
Ezzel szemben a lítiumtól az alumíniumig szinte minden szükséges alapanyagot és alkatrészt, sőt még a munkaerőt is importálnia kell a CATL-nek, ami azt jelenti, hogy várhatóan még annyi magyar beszállítója sem lesz, mint a már jelenlévő hagyományos járműipari üzemeknek. Pedig már ezek is rendkívül alacsony arányokat mutatnak fel: például a 30 éves múltú Magyar Suzuki Zrt. 150 beszállítójából mindössze 13 magyar vállalat. Ezek sem motor- és elektronikai kulcsalkatrészeket, hanem jellemzően egyéb műanyag-alkatrészeket, üléshuzatot szállítanak be – szemléltette a közgazdász. A kisebb hazai beszállítói hálózatot, a hazai kkv-k alacsonyabb versenyképességi és technológiai szintje is magyarázza, ezeknek a cégeknek a szisztematikus állami támogatása – a cseh és lengyel példákkal ellentétben – nálunk nem történt meg.
A multicégek beágyazottság nélküli üzemei ugyanakkor kiszorító hatást gyakorolnak a hazai kkv-kra. Az MRTT kutatása szerint az Audi-gyárnak otthont adó Győr környékén hiányoznak a hazai gépipari középvállalatok, miközben Pécs régiójában (ahol nincsenek multinacionális járműgyártók) háromtucatnyi gépipari középvállalkozás termel. A multik jelenléte lényegében nem bővíti, hanem szűkíti a szektorális ökoszisztémát,
