Kötelezettségszegési eljárásba is fordulhat a magyarországi akkumulátorgyár-telepítési kampány, legalábbis az uniós jogszabálysértés már megtörtént: a szükséges stratégiai környezeti vizsgálat elmaradt. A konkrét projekteknél, például a gödi Samsung bővítése vagy a CATL zöldmezős beruházása kapcsán a környezetvédelmi hatóság – ha nem is a civilek és a helyi lakosok teljes megelégedésére, de – végez környezeti vizsgálatokat, ám a Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia 2030 programot, amely célul tűzte ki, hogy Magyarország akkugyártó nagyhatalom lesz, nem vették vizsgálat alá. Márpedig uniós előírás, hogy stratégiai környezeti vizsgálatot kell végezni akkor, ha nagy hatású változással járó beavatkozás történik. A világ egyik legnagyobb akkumulátorgyártó kapacitásának kiépítése pedig ilyen, teljes iparágat, sőt, az egész országot érintő ügy.
A magyar jogszabályokban nem lelhető fel a stratégiai környezeti vizsgálat kifejezés, az említett uniós szabályozást azonban beépítette a magyar jogrendbe, és a 2/2005-ös kormányrendeletben fellelhető a tételes felsorolás is, mikor kötelező a vizsgálat. E szerint a tervek és a programok is ide tartoznak, ilyen alapon állítják a környezetvédők, hogy a 2030-ig szóló akkuprogramot is alá kellett volna vetni előzetes vizsgálatnak. Annyira általános gyakorlatról van szó, hogy még az uniós támogatások operatív programjaihoz is kapcsolódik stratégiai környezeti vizsgálat, és az erről szóló jelentéseket közzé is teszik a kormányzati honlapon.
A környezetvédők tiltakozása mellett egy szakmai szervezet, a Magyar Mérnöki Kamara környezetvédelmi tagozata sem hagyta szó nélkül a mulasztást. Honlapjukon jelzik, hogy a mulasztásnak komoly következményei lehetnek, a stratégiai vizsgálat ugyanis iránymutatást adhatott volna az egyes gyártóbázisok hatásvizsgálatait készítő szakértőknek és a hatóságoknak is, ennek hiányában nem alakult ki egységes és jó gyakorlat sem az engedélyezési dokumentációk készítésére, sem az engedélyezési eljárások lefolytatására. A kamara hiánypótlásként sorvezetőt tett közzé, szakmai segédletben részletezik, hogy a környezetvédelmi szakértőknek konkrét projektek kapcsán a meglévő jogszabályok alapján hogyan és mit kell vizsgálniuk az engedélyezési dokumentáció elkészítéséhez.
Kerestük Kaderják Pétert, a Magyar Akkumulátor Szövetség ügyvezetőjét – aki még államtitkárként bábáskodott az akkuprogram körül, egy napra akkumulátoripari miniszteri biztossá is kinevezték –, megkérdeztük, miért nem készült annak idején hatásvizsgálat, de nem reagált megkeresésünkre.
Miközben Magyarország hosszú ideje kardozik Brüsszellel, hogy hozzáférjen az uniós támogatásokhoz, egyre-másra hozza az új intézkedéseket, hogy megfeleljen az Európai Bizottság elvárásainak, akkuügyben a meglévő jogszabályokra fittyet hány, pedig a vizsgálat elmulasztása újabb ellenérv lehet a kifizetési stop feloldása ellen. Ebbe a sorba illik az is, hogy nem sikerült összehozni február 14-én, hogy a döntéshozók meghallgassák az országos és civil szervezetek akkumulátor-iparági fejlesztésekhez kapcsolódó kérdéseit a parlament fenntartható fejlődési bizottságának ülésén. A WWF Magyarország is jelen volt az ülésen, ami után kiadtak egy tízpontos javaslatot arról, szerintük mi kellene a fenntartható akkumulátorgyártáshoz. A természetvédelmi szervezet szakértőjét többek között arról kérdeztük, látnak-e esélyt pozitív változásokra.
Úgy tűnik, nincs átgondolt koncepció
A szervezet környezetpolitikai szakértője, Dedák Dalma szerint először is külön kell választani az országos és a helyi kérdéseket. A Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia 2030 felülvizsgálata, kiegészítése, környezeti értékelése lehetőséget adna arra, hogy
- az iparág megtelepedéséhez nyújtott állami ösztönzők jellegéről,
- a gyárak elhelyezkedéséről,
- az akkumulátor-nagyhatalmi ambíciókról,
- és természetesen ezek környezeti hatásairól meglegyen a társadalmi vita.
Már az is nagyon fontos lenne, ha a magyar társadalom reálisan fel tudná mérni azt, mivel áll szemben, látná a döntések mögötti körültekintést, így javulna a közbizalom, illetve érdemi vitára is alapot adnának az adatok, hisz jelenleg úgy tűnik, hogy a helyszínek kiválasztása mögött nincs átgondolt koncepció.
Másodszor minden helyszínen a nemzeti stratégiához mérten kellene megtörténnie a megvalósításnak, hogy ne fordulhasson elő az, hogy túlterheljük hazánk erőforrásait, és más, dinamikusan fejlődő vagy stratégiai iparágaktól vegyük el a lehetőségeket. Ha a megvalósult beruházásokat nem is lehet már visszacsinálni, de a folyamatos további gyárbővítésekre és környezetvédelmi eljárások hatékonyságára nagy hatása lenne a tízpontos javaslatunk megvalósítása – tette hozzá Dedák Dalma.
Mi a baj a jelenlegi vizsgálatokkal?
Megkértük Dedák Dalmát, avasson be, milyen környezetvédelmi vizsgálatok folynak az akkugyárak kapcsán, és ezek hogyan függenek össze. Az országos környezeti értékelés (SKV) inkább a tájékoztatást és a döntéshozók számára valós adatokon alapuló mérlegelési lehetőséget szolgálja, viszont az egyes helyi beruházások környezeti hatásvizsgálati eljárásakor (KHV) a hatósági engedélyezés szempontjából vagy a bíróság előtt megtámadott engedélyek vitatásakor döntő információk is szerepelhetnek az SKV-ban. Kevéssé van benne a köztudatban, hogy a nagyobb gyárak környezethasználati engedélyezésének keretében lefolytatott KHV-knál az egyik legnagyobb probléma, hogy fel vannak „szalámizva” a beruházások hatásvizsgálatai, így a komplex hatásokról, a teljes gyár erőforrásigényéről helyi szinten sincs kép.
Emiatt a későbbi gyárbővítések sokszor már nem is igényelnek részletes hatásvizsgálatot, hiszen önmagukban nem járnak jelentős környezeti hatással. Az összeadódó hatásokra kiterjedő KHV azért lenne szükséges, mert a megvalósult gyárak bővítésének mértékét meg lehetne határozni, illetve a valós környezeti terhelésük csökkentésére vonatkozó fejlesztéseket megalapozottan elő lehetne írni számukra, indokolt esetben bizonyos erőforrások használatát is korlátozni lehetne. A meg nem valósult üzemeknél pedig jóval körültekintőbb tervezésre adna lehetőséget az összeadódó hatásokat értékelő KHV, és akár a helyszínválasztást is befolyásolhatná a vizsgálat eredménye.
Menteni, ami még menthető
Jelenleg Dedák Dalma szerint több a kérdés a gyárakkal és stratégiákkal kapcsolatban, mint az állítás, hiszen hiába próbálnak mindig elsődleges forrásokból és hivatalos dokumentumokból tájékozódni, ezek felkutatása indokolatlanul nehezített, egy közérdekű adatigénylés roppant időigényes, és olykor nem is feltétlenül vezet sikerre a várakozás. Mindenekelőtt tehát kellene, hogy hozzá lehessen férni a környezeti adatokhoz – ennek biztosítása egyébként az állam kötelezettsége, amit nemzetközi egyezmény és uniós irányelv ír elő. A jogszabályi környezet nem csak erről az oldalról támasztja alá a 10 pontban foglaltakat.
A WWF Magyarország nem akar semmit kikényszeríteni, tisztán szakmai szempontokat képvisel, ezekre figyelmeztetik a döntéshozókat, nyitottak a tárgyalásokra és aktívan keresik az egyeztetési lehetőségeket
– írta a szakember megkeresésünkre. Céljuk: menteni, ami még menthető és javítani, ami még javítható. Ugyanakkor ismereteik szerint számos érintett civil csoport fontolgatja, hogy jogi útra terelik a gyárak elleni tiltakozást. Ezek nyomán nem lenne meglepő az sem, ha az Európai Unió is vizsgálódni kezdene, hogy Magyarország betartja-e a kötelezettségeit. Ha így lesz, akkor az általuk említett szempontokat előbb vagy utóbb, de ténylegesen ki fogják kényszeríteni.
Dedák Dalma azonban úgy gondolja, sosem jó az, ha egy ilyen dolog külső nyomásra történik. A legjobb minden szereplőnek az lenne, ha nem jutnánk el az effajta kényszerítésig, hanem belföldön, békésen, tárgyalásos úton lehetne rendezni az ügyeket, a helyi érintetteket partnerként kezelve, a szempontjaikat messzemenőkig figyelembe véve, hiszen közvetlenül az ő vagyonuk értéke és az életminőségük forog kockán, közvetve pedig mindnyájunkat érint, merre tart az ország iparfejlesztése – tette hozzá.
Külföldön is így megy?
A szakember szerint a politika többé-kevésbé, de mindenhol beleszól a gazdasági folyamatok alakulásába, és ez így van jól, ez a feladata, önmagában tehát ez nem gond. A beleszólás határait azonban minden ország – bizonyos nemzetközi jogi keretek között – maga alakítja ki. A politikai hatalom demokratikus jogállamokban sem lehet korlátlan, arról érdemes tehát beszélni, hogy a környezet védelmét szolgáló korlátok hogyan érvényesülnek Magyarországon. Az Alkotmánybíróság számos esetben megfogalmazta: a gyakorolt államhatalom nem korlátlan hatalom, a parlament csak az Alaptörvény keretei között tevékenykedhet, hatalmának korlátait az Alaptörvény rendelkezései határozzák meg. Az Alaptörvény pedig világosan fogalmaz:
- mindenkinek joga van az egészséges környezethez,
- a természeti erőforrások – különösen például a termőföld és a vízkészlet – védelme, fenntartása, megőrzése a jövő nemzedékek számára az állam és mindenki kötelessége.
Az Alaptörvény rendelkezéseit a jogszabályaink betartatása biztosítja. Azzal, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások eliminálják a termőföld védelmét szolgáló törvényi védelmet, csökkentik a környezetvédelmi eljárási és társadalmi véleményezési határidőket, valamint indokolatlan nyomást helyeznek a hatóságokra, jogos aggodalmat támasztanak a beruházás-ösztönző politika korlátainak betartásával kapcsolatban. Az országos stratégiára vonatkozó környezeti vizsgálatok elmaradása azt kommunikálja a társadalom felé, hogy
Gödi Samsung kontra Bős-Nagymaros
Volt, aki a gödi akkugyárral kapcsolatban azt mondta a legutóbbi közmeghallgatáson, hogy Bős-Nagymaroshoz hasonlóan be kéne szüntetni a már megkezdett tevékenységet. De van-e ennek realitása?
Dedák Dalma szerint teljesen érthető és jogos a helyiek aggodalma, a gyárral kapcsolatos hírek igen aggasztóak, a két ügy azonban merőben más. Minden állami támogatás ellenére a gödi gyár egy magánberuházás, a vízlépcsőről szóló szerződés viszont annak idején a magyar állam és Csehszlovákia között jött létre. A gödi esetben ezért az állam felelőssége elsősorban a közigazgatási szervek működtetése és a jogszabályok kikényszerítése. A gyár szabályos működtetéséért pedig a Samsung helyi vállalata felel, azonban a jogai és kötelezettségei mégiscsak a jogszabályokból és a hatóságoktól származnak. Ennek megfelelően nem egy-egy gyár bezárása a megoldás szerinte, sokkal inkább az lenne a cél, hogy újra képessé váljanak a környezetvédelmi és katasztrófavédelmi szervek arra, hogy kellő súllyal és eréllyel tudjanak fellépni az emberek egészséges környezetének megóvása érdekében, hogy elegendő szakértelem és kapacitás álljon rendelkezésre a gyár működésének vizsgálatára, és ezek a vizsgálatok transzparensen történjenek. Az nem normális, hogy a mérési adatokért pereskedni kell, hogy a zajszint mérésére a bejelentést követően napokkal később kerül sor, és hosszan lehetne sorolni a problémákat, amik miatt a helyiek joggal érzik úgy, hogy magukra hagyták őket a problémáikkal – szögezte le.
Mindennek persze aztán lehet az a következménye, hogy valamely üzem ideiglenes vagy végleges bezárása mellett dönt a hatóság, hiszen előfordulhat, hogy az erélyes hatósági fellépés nem elég, és nem marad más kényszerítő eszköz az állami szervek kezében, de ez nem valami rendhagyó eljárás, mint a Bős-Nagymaros ügy, hiszen a világon mindenhol így működik a környezetvédelem. Legalábbis ott, ahol működik – tette hozzá.
