Több mint húsz éve nem látott áremelkedés sújtja a magyar gazdaságot, legutóbb 1998-ban járt olyan magasságokban – bőven 10 százalék felett – az éves mutató, mint amekkora az idén lehet a Magyar Nemzeti Bank várakozása szerint. Az aktuális előrejelzésükben 11–12,6 százalékos éves infláció szerepel, és ha csak ennyi maradna, már akkor is 24 évvel kellene visszapörgetni a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) kimutatását, hogy ennél rosszabb évet találjunk: akkor 14,3 százalékos volt az adat.
Néhány héten belül közli ennél frissebb számításait a jegybank a szeptemberi inflációs jelentés részeként, és a jelzéseik alapján arra lehet számítani, hogy tovább rontanak a kilátásokon. Egyelőre a piaci elemzők véleményei ismertek, ők nem zárnak ki 15 százalékos éves inflációt sem, ám vannak ennél pesszimistább előrejelzések is. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy amit tavaly meg tudtunk vásárolni adott összegért a boltban, ugyanannyi pénzért most hatodával kevesebb termék kerülhet a kosárba. Erre a helyzetre számos módon tud reagálni a monetáris politika, most egy ritkán alkalmazott eszközről lesz szó.
A nemzeti bank a fizetési forgalom könnyítése érdekében dönthet úgy, hogy új címletet bocsát ki a bankjegyek sorában. A forint esetében jelenleg a 20 ezres a legnagyobb címlet, amit 2001-ben vezettek be. Elvileg újra időszerűvé válhat a bankjegysorozat bővítése, főleg, ha figyelembe vesszük, mivel indokolta anno a jegybank a húszezres forgalomba hozatalát. Akkor a GDP lendületes, 70 százalékos növekedésével és a növekvő készpénzforgalommal magyarázták, hogy a tízezres címlet 1997-es bevezetését követően miért kell bővíteni a sorozatot. Nyilvánvalóan az inflációs környezet is nagyban meghatározza egy új címlet kibocsátását. Nos, ha e három tényezőt megvizsgáljuk, akkor
Az eltelt 21 évben a forgalomban lévő készpénz megnyolcszorozódott (kicsivel több mint ezermilliárdról több mint 8300 milliárdra), a nominális GDP a háromszorosára nőtt. Ami pedig az inflációt illeti, az 1990-es bázishoz mérten 2001-ben 682 százalékos volt a pénzromlás mértéke, 2021-ben pedig 1430 százalékos.
Vagyis a 20 ezres kibocsátásakor közel hétszeres volt a drágulás a kilencvenes évek legelejéhez képest, tavaly pedig már bő 14-szeres. Tény, hogy a kilencvenes évek közepén az infláció a 10–23 százalékos tartományban mozgott, ezzel szemben az elmúlt években a 2–5 százalékos sávban, de éppen a mostani évben lépünk 10 százalék fölé, és a várakozások szerint nem is tér vissza egy ideg a békeidőben megszokott alacsony, 5–6 százalék alatti infláció.
Ilyen körülmények között kétségtelenül lenne a létjogosultsága az új címlet bevezetésének. Amikor egy mezei kis bevásárlást sem lehet már 10 ezer forint alatt megúszni a sarki boltban, egy hétvégi nagy bevásárlás pedig nem áll meg 40 ezer forint alatt, akkor az 50 ezres címlet tudna segíteni a készpénzforgalomban. A bérkifizetések oldaláról ez úgy nézne ki, hogy aki a KSH által számolt nettó 350 ezer forintos átlag körül keres, annak hét bankó kerülne a borítékjába, aki pedig a mediánnak megfelelő összeget kapja (272 700 forintot), annak hat, legnagyobb címletű bankjegy sem járna. Már természetesen azok körében, akik még készpénzben kapják a fizetésüket, mert a munkavállalók jelentős hányada átutalással jut hozzá a keresetéhez. Ennek még lesz jelentősége.
A jegybank ugyanis azzal érvel az új címlet bevezetése ellen, hogy időközben elterjedtek az elektronikus pénzügyi fizetési megoldások, ami indokolatlanná teszi a címletstruktúra megváltoztatását. Kérdésünkre az alábbi választ küldték: „Az MNB Monetáris Tanács által jóváhagyott, hatályos készpénzes stratégiájában nem szerepel a jelenlegi bankjegy és érme címletstruktúra megváltoztatása. A készpénzforgalmi igényeket a jelenlegi bankjegycímletek megfelelően kielégítik, a nagy értékű fizetések lebonyolítására Magyarországon az azonnali fizetési rendszer, illetve az elektronikus fizetési infrastruktúra megfelelő lehetőséget biztosít.”
Vagyis a jegybank szerint nincs itt az ideje új címlet bevezetésének, és valójában már nem is lesz rá szükség, hiszen a netalapú és egyéb nem készpénzes tranzakciók átvették a nagyobb értékű ügyletek bonyolítását.
Ebben nyilvánvalóan van igazság, a fizetési forgalom nagy hányada terelődött át az elmúlt bő évtizedben az elektronikus platformokra, elég a bankkártyás vagy átutalásos fizetésekre gondolni. Csakhogy a készpénzállomány mértéke azt jelzi, hogy sokan továbbra is ezt a fizetési módot használják, vagy éppen tartják továbbra is a párnacihában a megtakarításaikat.
A mérlegelendő szempontok között van a készpénz gyártásának, valamint a forgalomban tartásának költsége is. A Pénzügyminisztérium 2019-ben évi 400–450 milliárd forintra becsülte ezt az összeget, tehát ennyibe került a nemzetgazdaságnak a pénzállomány szállítása, tárolása, megújítása, nem beszélve arról, hogy a fiókban tartott pénz nem forog a gazdaságban, nem tudja kifejteni multiplikátor hatását.
Az elmúlt néhány évben teljesen új helyzet állt elő, a Covid-járvány miatt beszűkült a gazdasági mozgástér, recessziós, majd hirtelen felpattanó, fő tulajdonságát tekintve erősen volatilis üzleti környezet jellemezte 2019-et követően a világgazdaságot, amelyet jelenleg egyszerre gyötör a háború és az energiaválság. Mint jeleztük, ezek hatása főleg az infláció berobbanásában mutatkozik meg, a pénz elértéktelenedésében, ami miatt az 50 ezer forint simán lehetne az új 20 ezres. De a jegybanki iránymutatás alapján kijelenthető, hogy nem lesz.
