Képtelen megakadályozni a kormány, hogy a lakosság fizesse meg az infláció árát

Nem sok jót ígér a magyar munkavállalók durván 4,6 milliós táborának, hogy kormányzati szereplők szerint az infláció ellensúlyozásaként nem megoldás a bérek emelése, ennek nem most van itt az ideje. A versenyszférában egészen másképp gondolkodnak, a bérek reálértékének megőrzése érdekében például az Aldi Magyarország rendkívüli, évközi béremelésről döntött: a januári, 8 százalék után július 1-jétől – pozíciótól függően – további 8–19 százalékkal emeli munkatársai fizetését. Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter ezt negatív példaként említve kifejtette, az ár-bérspirál akkor tud megoldódni, ha a bérek kevésbé nőnek, mint amennyi az infláció. Előrevetítette, hogy a kormány példát fog mutatni a közszféra és állami cégek béreinél, vagyis a kormány úgy véli, nem baj, ha a fizetésünk az infláció miatt kevesebbet ér, sőt a bérek elértéktelenedését a saját eszközeivel támogatni fogja.

Kapcsolódó

Nagy Márton: A recesszió elkerülhetetlen, és jobban kell félnünk tőle, mint az inflációtól

A gazdaságfejlesztési miniszter elárulta, hogy 2023-ban ugyan véget érhet az inflációs szakasz, de a neheze csak azután következik.

Zlati Róbert, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ)  elnöke megdöbbentőnek tartja, hogy Nagy Márton éppen a közszférában és az állami cégeknél hírhedten lemaradt bérezést említette jó példaként az ár-bérspirál megakadályozására. Nem érti, a választások előtti osztogatáskor miért nem tartott a kormány az ár-bérspirál kialakulásától, úgy véli, megint a legnehezebb helyzetben lévő munkavállalók hátán akarnak kimászni a súlyos gazdasági helyzetből. A kormányzati megnyilatkozások alapján kemény bértárgyalásokra számít az idén év végén, megkeresésünkre azt mondta, a szakszervezetek legalább inflációkövető béremelést szeretnének elérni az év végi bértárgyalásokon, hogy a fizetések minimum megőrizzék a reálértéküket.

Ami a jelenlegi helyzetet illeti, idén év elején készített körképünk alapján erősen szórtak a béremelések, átlagban 5–6 százalék lehet a plusz, van ahol semmi (például az önkormányzati cégeknél), máshol pedig 8–10 százalékos (például a járműipari beszállítóknál). Az év végére várható (a jelenlegi kincstári becslés alapján) 12–13 százalékos inflációtól ezek bőven elmaradnak, ami a dolgozók számára reálbércsökkenést jelent. A cégek egy része lépést tervez a munkaerő megtartása érdekében, legalábbis a Jobble júniusi felmérése szerint a megkérdezett munkaadók 47 százaléka tervezte, hogy még az év végéig megemeli az alkalmazottai fizetését. A HR Portál álláspiaci szakértője, Karácsony Zoltán pedig arról számolt be, hogy a magas infláció miatt sok vállalatnál előre hozták júniusra a szeptemberre tervezett béremelést, miután az év eleji emelést gyakorlatilag megette az infláció. A Liga Szakszervezetek elnöke, Mészáros Melinda is úgy nyilatkozott, sok helyen lehet számítani arra, hogy a munkavállalók kapnak valamilyen bérkiegészítést a magasabb infláció miatt.

Ha van bér-árspirál, azt a kormány okozta

Bod Péter Ákos közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára szerint 2020-ban a nagyvonalú támogatások és béremelések miatt komoly jövedelmek mentek ki Amerikában és Nyugat-Európában – ez felvitte az árakat, így náluk lehetett bér-árspirálról beszélni. Magyarországon azonban nem egészen ez volt a helyzet, mert az Orbán-kormány csínján adagolta a bértámogatást. Ami inkább ehhez fogható szerinte, az a minimálbér és bérminimum majdnem 20 százalékos emelése 2022-től (bejelentve a választások előtt), ami minden iparágat és mindenkit érintett, hiszen a bértorlódás elkerülése végett a legkisebb bérek körül keresőknél is jócskán emelni kellett. Erre már lehet mondani, hogy inflációfűtő bér-árspirál indult el. És ezt a kormány indította el – tette hozzá. A minimálbér-emelés ezzel együtt szükséges volt, hiszen már 2021-ben is magas volt az infláció (például egekbe szökött az építőanyagok ára), sőt már 2017 óta ez a helyzet.

Kikerekedett szemmel hallgattam Nagy Mártont, aki kifogásolta, hogy egy magáncég (az Aldi) bért emel, hogy megtartsa a dolgozóit. Ez abszurdum.

Egy magáncégnek ki kell jönnie a bevételeiből, csak annyit fog emelni, amennyit muszáj, ezt rá kell bízni a versenyhelyzetben lévő magánszektorra – mondta az egykori jegybankelnök. Mindössze fél év telt el azóta, hogy a kormány amellett kardoskodott, hogy 20 százalékkal meg kell emelni a legkisebb béreket, most meg azt mondják, hogy fékezni kell a béremelést – az egykori jegybankelnök mindezek alapján úgy véli, nem hangzik túl jól, hogy a bérek növekedésének visszafogásával akarnák fékezni az inflációt.

A statisztikák alapján az Európában sereghajtók közé tartozó magyar béreket nézve sem érthető a bérnövekedés fékezésére irányuló kormányzati szándék. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint vásárlóerő-értéken a magyaroknál csak a románok és a bolgárok keresnek kevesebbet, az osztrákok viszont 2,5-szer annyit, mint mi. A magyar átlag alig több, mint az uniós fele.

Májusban már 85 milliárd forint mínuszban voltak a nyugdíjasok

A nyugdíjak megvédését szajkózó kormány a választások előtt valóban kiemelten kezelte a nyugdíjasokat, hiszen a 13. havi nyugdíj volt a kampány egyik fő eleme. A választások óta azonban szűkebben mér: ahogy ez a fideszes kormányzás alatt bevett gyakorlat, a nyugdíjasokkal is megfizettetik az infláció árát, hiszen mindig csak utólag kapják meg az emelést, így ha magasabb az infláció, akkor fél évig, egy évig kénytelenek hitelezni az államnak a pénzromlást. Idén év elején 5 százalékos nyugdíjemelés volt, amihez hozzájött még júliusban 3,9 százalék (az év közbeni pótlólagos emelés nem az év elején 5 százalékkal megemelt nyugdíjra, hanem az alapösszegre számolandó), így 8,9 százaléknál tart a nyugdíjemelés. A legfrisseb, júniusi inflációs adat ennél jóval magasabb, 11,7 százalékos volt, a nyugdíjas infláció ennél is hajszállal magasabb, 11,8 százalék, vagyis már most majdnem 3 százalékos a lemaradás a pénzromláshoz képest. A helyzet pedig még romlani fog, elemzők szerint ugyanis csak őszre várható az infláció tetőzése. A júliusi 3,9 százalékos nyugdíjemelés a 2,5 millió nyugdíjban és nyugdíjszerű ellátásban részesülőnek 184 milliárd forint kifizetést jelent a Pénzügyminisztérium parlamenti államtitkára, Tállai András közlése alapján. A nyugdíjemelés előtt már ismert, májusi adatokból kiindulva (akkor 10,7 százalékos volt az éves átlagos infláció, és a nyugdíjas is) még 1,8  százaléknyi emelést kellett volna adni, ami 85 milliárd forintba került volna.

Pedig az infláció az államnak plusz bevétel, az emelkedő árakon megnövekedő áfabevételen keresztül – Bod Péter Ákos szerint ezért nem tragédia a nyugdíjasokat kifizetni.

Az inflációs előrejelzés 13 százaléknál, a csúcsállampapír 6,6 százaléknál tart

Az alacsonyabb jövedelműek számára az inflációtól leszakadó nyugdíj-, illetve béremelések, a jövedelmük vásárlóerejének a csökkenése okozza a legnagyobb problémát. Aki rendelkezik néhány millió forint megtakarítással, annak is veszteség néz ki, legalábbis, ha nem mentette időben euróba vagy dollárba, esetleg ingatlanba az összes pénzét, hanem a Magyar Államkincstárhoz vitte megtakarítását, és állampapírba fektette. Már 2020 elején, az akkori 4,7 százalékos infláció idején arról írtunk, hogy az infláció felzabálja a megtakarításokat, azóta a helyzet durvult. Az öt év alatt lépcsősen emelkedő kamatot fizető, 3,5 százalékkal kezdő, és az utolsó évben 6 százalékot hozó szuperállampapír (évi nettó 4,95 százalékos) hozama garantált veszteség, a Portfólió már március végén arról írt, hogy gyors ütemben szabadulnak a vevők a szuperállampapírtól, és a bő tízezermilliárd forintnyi lakossági állampapír-állományon belül emelkedik az inflációkövető papírok aránya.

A napjainkban nagy erőkkel reklámozott csúcsmegoldást, az inflációkövető, 5 éves lejáratú prémium állampapír sem kecsegtet a közeljövőben reálhozammal: most 6,6 százalékos kamattal hirdetik a június óta jegyezhető 2028/K sorozatot, ami nagyjából a fele az idei évre várható pénzromlásnak. Igaz, 5 éves lejáratú befektetésről van szó, a futamidő végéig kell kalkulálni a hozamot, és lefelé tartó inflációs görbe mellett végül akár pozitívba is kerülhet az egyenleg. Az viszont biztos, hogy az első két évben itt is veszteség néz ki, ha másért nem, akkor a késleltetett inflációkövetés miatt. A kamat a hirdetmény szerint infláció plusz 1,5 százalék prémium, de ez praktikusan úgy néz ki, hogy például az idén júniusban legyezett papírnál a 2021-es, 5,1 százalékos éves inflációt veszik figyelembe, ezt fejelik meg a 1,5 százalékos prémiummal, így jön ki a 6,6 százalék, amit 2023 júniusában vehet fel a befektető. A 2022-es, két számjegyű inflációt majd a 2024-es kamatfizetés kompenzálhatja.

Az éven belüli lejáratú diszkontkincstárjegyeknél cikkünk írásakor 7,75 százalék volt a csúcs, az egy év alatt elérhető reálhozam itt is negatív, legalábbis az elemzők nem számolnak a jövő évre sem gyors inflációcsökkenéssel.

Hiába dugják el az infláció egy részét a rezsicsökkentés mögé, az előjön máshol

Magyarországon nem a megemelt bérek miatt van infláció, hanem a gyenge forint, az energia- és az élelmiszerdrágulás miatt – szögezte le Bod Péter Ákos. Az évek óta gyenge forint miatt minden drágul. Botránynak nevezte, hogy beszélgetésünkkor már 412 forint volt egy euró. (Később kis híján 417 forint is lett). A forint gyengülésének pedig belső oka van, nem a háború. A közgazdász szerint rossz az üzenete, hogy a magyar kormány nem képes olyan garanciákat adni az uniós pénzek felhasználására, amilyet a nettó befizetők elvárnak. Nem meggyőző a kormány intézkedési csomagja – a különadók nem érthetőek, nem fogadta jól a világ, utána rögtön gyengült a forint. No meg nem tudni, kit sarcolnak meg legközelebb. Plusz Magyarországon veszélyhelyzeti kormányzás van. Ezek egyenként sem festenek jó képet, együttesen pláne.

Ami az extraprofitadót illeti, a GKI Gazdaságkutató Zrt. számszerűsítette, hogy becslése szerint mekkora terhet jelent a lakosságnak az amúgy nem a nyereségre, hanem az árbevételre kivetett új sarc. A nyolc szakágazat érintett vállalkozásai az új adókat nagyobb részt tovább fogják hárítani a fogyasztókra, a GKI számítása alapján az egyszerűen a lakosságra áttolható adók összege 475 milliárd forint lehet. Ez pedig további pénzromlást okoz, a 2022-re 29 ezer milliárd forintra becsült vásárolt fogyasztás alapján a fogyasztói árindex 1,6 százalékpontos növekedése várható (idén és/vagy jövőre), csak az extraprofitadó miatt – jósolja a GKI.

A lakosságnak van ugyan rezsicsökkentés, de augusztustól ezt is csökkentik úgy, hogy csak átlagfogyasztásig biztosítják. A különböző termelő cégeknél, szolgáltatóknál azonban jellemzően nincs rezsicsökkentés, így azok kénytelenek az energia ütemesen emelkedő díját érvényesíteni az áraikban, még ha ezt közvetlenül nem is érzékelik a fogyasztók, nem is tudatosul bennük – magyarázta Bod Péter Ákos. A költségvetés pedig kénytelen megfinanszírozni a lakossági rezsicsökkentés árát, ezért vetettek ki extraprofitadót is, amit ki-ki megfizet, amikor vásárol valamit. Hiába dugják el tehát az infláció egy részét a rezsicsökkentés mögé, az előjön máshol. Meg kellene szabadulni a mesterséges árszabályozástól, helyette más úton kellene kompenzációt adni, például az üzemanyagoknál csökkenteni a jövedéki adót.

Ne legyenek kétségeink, a nap végén mindent az adófizető fog megfizetni.

Nem mondtak igazat a politikusok, amikor ennek az ellenkezőjét állították. A kérdés az, hogy hatékony, és szociálisan igazságos-e a teherelosztás. Most nem igazságos, mert a BMW-s és a trabantos is ugyanannyi árkedvezményt kap. És aki keveset fogyaszt, az kevesebbet kap, aki sokat, mert van neki miből, az többet. Bod Péter Ákos szerint ez így nincs rendben.