Ángyán József a második Orbán-kormányban, 2010 és 2012 között a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti ügyekért felelős államtitkára, vagyis hozzá tartoztak a földügyek.
A gödöllői professzort azzal az ígérettel hívta kabinetjébe a miniszterelnök, hogy a nagyüzemi termelés felől a családi gazdaságok felé mozdíthatja a rendszert.
Ehhez képest, ahogy annak idején több interjúnkban is dokumentáltuk, Ángyán konfliktusról konfliktusra bukdácsolt, Parlamenti ciklusát független képviselőként kitöltötte, 2014-ben nem jutott be a Házba.
Akkor vette fejébe, hogy megyéről megyére haladva sorra veszi a fideszes földmutyikat.
Az első elemzést 2016 áprilisában tette közzé; a munka aktuális, tizenegyedik állomása Veszprém megye.
Így most az elárverezett összes állami terület (182.200 hektár) 77 százaléka (141.000 hektár) adatainak feldolgozásával elkészült.
Idézünk a lapunk birtokában lévő dokumentum ajánlásából:
Az államra bízott közös nemzeti földvagyonunk – a villámgyors lebonyolításból következtethetően bizonyára hosszasan előkészített, majd 2015 nyarán, a „migrációs válság” árnyékában, hirtelen bejelentett – kiárusítását a kormányzat részéről sok valótlanságot és a közvéleményt félrevezető csúsztatást tartalmazó propagandakampány kísérte. Arra az egyszerű kérdésre azonban, hogy miért is kell a meghirdetett választási- majd kormányprogrammal szöges ellentétben az állami földeket dobra verni, arra észérvek, értelmes magyarázatok alig születtek. Ahhoz, hogy a tényleges érdekeket, szándékokat és folyamatokat, a lépés valóságos – az egész társadalmat érintő – hatásait megértsük, érdemes a „Földet a gazdáknak!” program 2015 novembere és 2016 júliusa között, három hullámban lebonyolított, majd 2016 őszén törvénnyel lezárt árveréses földértékesítési eljárásának tényadatait elemezni.
Veszprém megye, írja Ángyán professzor, az állami földprivatizáció terén a meghirdetett (14 401 hektár) és az elárverezett (9347 hektár) területei alapján a megyék rangsorában a középmezőnybe tartozik.
A dolgozat részletesen vizsgálja:
- a megyében meghirdetett és elárverezett állami területeket
- az állam tényleges bevételeit
- az árverésekkel érintett településeket
- a helyi lakosok szereplését
- a lakhely és a birtoktest közti távolságokat
- a földbérlők és árverezők, valamint a kikiáltási árak és a nyertes árajánlatok viszonyát
- az árverseny kérdését
- a nyertes árverezők és érdekeltségek, továbbá az általuk megszerzett területek jellemzőit
- a legnagyobb nyerteseket és érdekeltségeket részletesen is bemutatja, javaslatokat fogalmaz meg.
Néhány megállapítás a jelentésből:
- az elkelt megyei földterület 173 nyertes árverezőhöz került, de több mint 62 százalékát, 5.800 hektárt nem a kormánypropagandában szereplő „kis/közepes családi gazdaságok”, hanem 44 nyertes árverező tagja nevén mindössze 19 nagy érdekeltség szerezte meg
- az „alsóházi” – 20 hektár alatti területet szerző – 60 érdekeltség, a nyertesek mintegy 44 százaléka eközben csupán a területek alig 6 százalékához, kevesebb mint 600 hektárhoz jutott
- Ángyán állítja, a kormányzati propaganda szerint „a föld azé a helyben élő földművesé legyen, aki azt megműveli”; Veszprém megye adatai ezzel szemben azt az általános tendenciát igazolják, hogy a helybeli gazdálkodó családok elől a földek jelentős részét, e megye esetén háromnegyedét, más településen élő, tőkeerős árverezők szerzik meg; ráadásul az úgynevezett „helybeliek” között találni olyan cégtulajdonosokat is, akik cégük székhelye jogán válhattak úgy „szerzőképes helyi földművessé”, hogy:
- egy részük nemcsak, hogy nem „helybeli”, hanem az elárverezett terület 15 százalékát a kormányhatározatban rögzített 20 kilométernél is nagyobb, átlagosan 32 kilométer távolságban lakó 23 nyertes árverező Budapestről egy politikaközeli, büntető- és munkajogi szakjogász, ügyvédi irodavezető szerezte meg
- Veszprém megye adatai is cáfolják azt a kormányzati állítást, mely szerint „versenyben kialakult piaci áron” jutottak a nyertesek az állami földterületekhez: a 9.500 hektár elkelt megyei területből ugyanis 85 százalék licitálás nélkül, kikiáltási áron, további 300 hektár pedig azt kevesebb mint 5 százalékkal meghaladó áron, az európai földárak töredékéért került a sikeres árverezőkhöz; valódi árverseny, ahol a nyertes árajánlat több mint 50 százalékkal meghaladta a kikiáltási árat a területek alig 4 százalékának árverésén alakult csupán ki; az elárverezett megyei terület egészére nézve megállapítható, hogy:
- a látszólagos érdektelenség annak is tulajdonítható, hogy a területek felét olyan nagyméretű birtoktestek formájában hirdették meg, melyeknek akár kétszázmillió forintos kikiáltási árával a ténylegesen gazdálkodó családok bizonyosan nem rendelkeznek; másrészt az egyébként is kiszolgáltatott helyzetű helyi gazdacsaládok „nem vették a bátorságot, hogy a politika-közeli, egymás közt a földeket vélhetően előre leosztó, egymásra így nem is licitáló „nagyurak” ellenében próbáljanak földhöz jutni”
- számos esetben a nyertes „földművesek” tevékenységi köre is igen távol esik a mezőgazdaságtól, ha egyáltalán azonosítható; találni közöttük milliárdos nagyvállalkozókat, gépjármű, mezőgép, fa- és telekommunikációs termék, üzem- és tüzelőanyag valamint sportszer nagy- és kiskereskedőket éppen úgy, mint pl. ingatlanfejlesztőket, -kezelőket és -forgalmazókat, közúti árufuvarozókat, építőipari vállalkozókat vagy éppen vendéglátósokat, panziótulajdonosokat; jogászokat, szakorvosokat, pénzügyeseket, földmérő mérnököt, vezető banktisztviselőt,
- az árverésre bocsátott területek kiválasztásában a bérlő kormányzó „elithez” való viszonya – mint a feudális jellegű rendszerekben általánosan, itt is – döntő szerepet játszhatott; a „baráti” besorolású bérlők esetében szembetűnő, hogy a meghirdetett bérleményeik jelentős részét, akár egészét maguk vásárolták fel; e „baráti” cégek és/vagy magánszemélyek bérelt területeiből jobbára azokat bocsátották árverésre, amelyekre azután részben vagy egészben ők maguk tettek nyertes árajánlatot; a „nem baráti” nagy bérlők esetében viszont a földeladás alapvető célja a bérelt területek olyan kormányközeli – gyakorta nem mezőgazdasági – tőkeérdekeltségekhez juttatása lehetett, akik megemelve a földbérleti díjakat leszoríthatják e cégeket a földről
- e megyére is általánosan jellemző, hogy politika/FIDESZ/kormány-közeli rokoni, baráti, illetve nagygazda, nagyvállalkozói érdekkörök jutnak jelentős állami földterületekhez.
A teljes dokumentum itt érhető el.
Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu
