A nyugdíjguru.hu pontról pontra haladva, logikusan vezeti le egy korábbi cikkében, hogyan jutott arra a következtetésre, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer felér egy pilótajátékkal. Azzal kezdi, hogy a jelenlegi felosztó-kirovó nyugdíjrendszer addig működhet jól, amíg sok dolgozó fizet hosszú ideig nyugdíjjárulékot, amiből kevés nyugdíjas részére kell rövid ideig nyugdíjat fizetni.
Ezekből a feltételekből ma egy sem teljesül Magyarországon – szögezi le rögtön.
- A járulékfizetők száma folyamatosan csökken és demográfiai okok miatt csak a következő tizenöt évben további több mint 500 ezer fővel lesz kisebb ez a tábor.
- A kivándorlás, a külföldi munkavállalás miatt a legvisszafogottabb becslések szerint is még 500 ezer fővel csökkenhet a Magyarországon járulékot fizetők száma, de néhány előrejelzés szerint akár egy millió fővel is kevesebben lehetnek.
- A munkanélküliség, a közfoglalkoztatás, a megváltozott munkaképesség és hasonló okok miatt további legalább 500 ezer fővel csökkenhet azon járulékfizetők száma, akik a mindenkori abszolút minimum értékeknél magasabb járulékot képesek fizetni – sorolja.
Tegyük hozzá, az idén 5 százalékkal csökkent a nyugdíj finanszírozására is hivatott szociális hozzájárulási adó (27-ről 22 százalékra), és jövőre további 2 százalékkal, vagy akár többel is mérséklődhet. Igaz, a legfrisseb adatok szerint ennek ellenére az első félévben nőtt a társadalom-biztosítási hozzájárulások bevétele.
A nyugdíjguru szerint 2019-ig 2,1 millió ember éri el a 65 éves nyugdíjkorhatárt és csak 1,6 millió fiatal lép ugyanebben az időszakban a munkaerőpiacra.
További problémaforrás, hogy a járulékbevételek a kényszerű közteher-optimalizálási stratégiák általános elterjedtsége miatt is apadnak. (Az egymilliónál kicsivel több egyéni vállalkozó legtöbbje és a közel 600 ezer társas vállalkozás tagjainak jó része a minimálbér utáni járulékfizetést választja.) Emellett a magyar GDP mintegy 22 százaléka még ma is a szürke- és feketegazdaságban képződik, ahonnan természetesen semmilyen járulékbevétel nem érkezik a nyugdíjkasszába sem – emlékeztet.
Na és azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy hagyományos és egy életen át tartó munkaviszony – amely a járulékfizetés szempontjából ideális lenne – ma már egyszerűen nem létezik. A nyugdíjasok tábora pedig közben folyamatosan nő.
Ratkó-rizikó
A következő években nyugdíjba megy a magyar „baby boomer” nemzedék, akik a Ratkó-korszak szülöttei.
Miattuk vezették be a lépcsőzetes nyugdíjemelést, mert ha ezt a közel 900 ezer fő egyszerre lett volna nyugdíjas, a rendszer finanszírozása megoldhatatlanná vált volna. Idén és jövőre 63 és fél éves korban az 1954-es évjárat, 2019-ben 64 éves korban az 1955-ös évjárat, 2020-2021-ben 64 és fél éves korban az 1956-os évjárat, 2022-ben pedig 65 éves korban az 1957-es évjárat tagjai mehetnek nyugdíjba. Feltéve, ha ezt még – például a nők kedvezményes nyugdíja igénylésével – nem tehették meg korábban.
A 2040-es években az utolsó nagylétszámú magyar generáció, az 1970-es évek derekán született „Gyes-nemzedék” is nyugdíjba vonul, miközben az ország lakosságának már 30 százaléka lesz 65 évesnél idősebb. És azzal is kell számolni, hogy az időskorban várható élettartam évről évre növekszik, ma átlagosan egy 65 éves hölgy majdnem 19 évet, egy férfi nagyjából 15 évet él még.
De mi történik akkor, ha Magyarországon aktív dolgozóként egyre kevesebben fizetnek egyre rövidebb ideig egyre kevesebb járulékot, miközben nyugdíjasként egyre többen akarnak egyre hosszabb ideig egyre több járadékot? A matematika könyörtelen – szögezi le.
Az idősek még számíthatnak az ellátásra (bár egyre csökkenő mértékben), míg a fiatalabb korosztályok már egyre kevésbé. A mai ötvenes nemzedék a mai hatvanas nemzedéknél jóval kevesebbre számíthat, a mai negyvenes nemzedék a mai ötvenesekénél is sokkal kevesebbre, és a mai harmincasok – mire beleöregszenek a nyugdíjas korba – pedig semmi jóra nem számíthatnak, foglalja össze a szomorú jövőt.
Hogyan lehet mindezt kivédeni? Erre is ad támpontot.
Mondjuk van más vélemény is, ezt is érdemes megismerni:
