Míg egy normális egészségügyi ellátásra külföldön a GDP 9 százaléka jut, nálunk ez 4 százalék, írja az Index. Nyugdíjra háromszor annyi közkiadást fordítanak itthon, mint a gyógyításra. A gond az, hogy kevés a járulékfizető. Nyugdíjat csak az kaphat, aki 20 évig fizette a járulékot, az egészségügyben viszont más a helyzet, mindenki kap ellátást. Így alakult ki az, hogy kevesen fizetnek keveset. Ma Magyarországon 4,4 millió felnőtt fizet, 3,6 millió pedig ingyen részesül ellátásban. Előbbiből 1,7 millió a minimumot, havi 7000 forintot fizet, de ez még a saját ellátásukat is alig fedezi.
Gond még az is, hogy a 7 százalékos járulékot csak az alkalmazottnak kell befizetnie, az őt alkalmazónak nem, ennek következménye lett a mikrovállalkozások rohamos növekedése.
A fent említettek következménye egy erős hiány, amit a munkáltatók által fizetett szociális adóval igyekeznek pótolni, ez 27 százalékkal növeli meg a bruttó béreket. Ez az adó a nyugdíj és az egészségügy finanszírozására szolgál, de míg az alkalmazottak az utóbbira a teljes bérköltségük 13 százalékát fizetik ki, addig nyugdíjra 22 százalékot. A helyzet még a 40 évnél ezelőttinél is rosszabb, 1975-ben egy eltartottra 1,7 kereső jutott, ma viszont 1 eltartottra 0,7 kereső jut. Ebből is látszik, hogy az egészségügy nem áll jól. Három megoldás lehet, vagy aki ez fizet az még többet beledob a kasszába, esetleg elkezdenek azok is fizetni, akik ezt eddig nem tették, de megoldás lehet az adóemelés is.
Fizetni viszont senki sem akar, ez világos, nincs is értelme, hiszen attól nem kap jobb ellátást senki. Jelenleg az dob a közösbe, aki nem tud mást tenni: az állami alkalmazottak, illetve a közepes és nagyvállalatok dolgozói. Az Index szerint jelenleg két részre lehet osztani a lakosság egészségügyben vállalt szerepét: vannak a balekok és a potyautasok. A nyugdíjrendszer arányossága az egészségügyben egyáltalán nincsen meg, ezért mindenki ugyanazt az ellátást kapja, de kiszámíthatatlan módon, vagyis lehet egyszer egy 8 ágyas szoba omladozó falakkal, vagy egy korszerű pár ágyas.
Konkrétumokra van szükség, kinek mi jár, mikor van a műtét, milyen technikával – írja az Index. Amíg ez nem történik meg, addig marad a hálapénz, és az orvoselit monopolhelyzete.
Köz- és magánforrásokból kellene finanszírozni, de míg nálunk a magánforrás 38 százalék, egy fejlett országban 27. A rossz ellátás miatt ugyanis többletköltséget kell fizetnie a betegeknek. Itthon jelenleg a felnőtt lakosság egyharmada nem tud a másik kétharmadnak is normális egészségügyet fenntartani. A rendszer igazságtalan, rosszul működik, aminek következtében az orvosokat és ápolókat lehetetlen Magyarországon tartani. Egy olyan teljes körű egészségbiztosításra lenne szükség, ami a köz- és a magánellátást együtt finanszírozza, ezzel jól járna a beteg, a kórház és az orvos is.
