Októbertől újabb tortúra vár a vállalkozásokra

A vonatkozó EU-s előírás nyomán a nyáron hatályba lépett pénzmosási törvény megköveteli, hogy egyes professzionális szolgáltatók (bankok, könyvelők, könyvvizsgálók, ügyvédek stb.) nyilatkoztassák jogi személy ügyfeleiket: kik is az ő tényleges tulajdonosaik. A szabály bevezetésére adott haladék szeptember 30-án lejár, ezért jövő héttől a szolgáltatóknak bármilyen új, céges ügyfélkapcsolat létesítésénél rögzíteniük kell a cég mögött álló azon magánszemély (tényleges tulajdonos) adatait, aki a szervezetben 25 százalékos többséggel rendelkezik vagy aki a szervezet felett egyéb módon tényleges irányítást, ellenőrzést gyakorol.

• Nem mentesül az adatszolgáltatás alól az sem, aki október előtt már ügyfél volt: tőle ezt az információt az év végégi kell a szolgáltatónak begyűjtenie.

Kihez jut el az információ és mihez kezdhet vele?

A jogszabály szerint a tényleges tulajdonos így megszerzett adatait a szolgáltatónak egy, az EU valamennyi tagállama által vezetett központi nyilvántartásba kell feltöltenie.

Részletkérdés, de azért meg kell említeni, hogy a tényleges tulajdonosi nyilvántartás a legtöbb tagállamban, beleértve Magyarországot is, technikailag még nem jött létre, így a szolgáltatókat terhelő feltöltési kötelezettség teljesítése jelenleg a gyakorlatban nem lehetséges.

Az iroda ügyvédje, Bejó Ágnes szerint az adatbázis létrehozásának célja egyébként az, hogy a vállalkozások végső tulajdonosára vonatkozó információk az unión belül összeérjenek és kölcsönösen felhasználhatók legyenek. De.

• Egyelőre nem tisztázott, hogy az adatbázishoz pontosan ki és milyen feltétellel férhet majd hozzá.
• Nem világos, hogy ezt, az adatbázist az unió hatóságai milyen céllal és milyen területen használják fel a jövőben.

Mindez várhatóan nem erősíti a vállalkozások szemében a nyilvántartással szembeni bizalmat.

Technikai aggályok, növekvő bürokrácia

Ráadásul a rendszer elindulását várhatóan számos technikai probléma is nehezíteni fogja. Könnyen elképzelhető például, hogy egy bonyolult szervezeti struktúra részét képező leányvállalat, információ hiányában, nem lesz képes hiteles információt adni a tényleges tulajdonosáról. Márpedig a tartalmilag helytelen nyilatkozat adása büntetőjogi felelősséghez is vezethet, akár abban az esetben is, ha arra gondatlanságból kerül sor. Nem minden vállalatvezető számára lehet megnyugtató az a megoldás sem, hogy 25 százalékos tulajdonos hiányában a jogszabály végső soron a vezető tisztségviselőket minősíti tényleges tulajdonosoknak. Várhatóan sokan nem örülnek majd, ha nevüket feltüntetik egy a teljes uniót átszelő adatbázisban.

Az, hogy az információszolgáltatás bevezetésekor a központi adatbázis még nem létezik, megnöveli a rendszerrel kapcsolatos bürokráciát is. Az alkotók célja szerint egy vállalkozást nem kell majd többször azonosítani: ha az már a központi adatbázisban szerepel, úgy az ott szereplő adatokat minden további szolgáltató elfogadhatja. Mi lesz azonban az összegyűjtött információval addig, amíg a központi adatbázis meg nem születik? Egyazon információt egyszerre számos szolgáltatónál rögzítenek, ami várhatóan nemcsak ezen adatok felesleges átfedését, hanem azok esetleges eltéréséből eredő komplikációkat is magával hozza.

Mi lesz októbertől?

A rendelkezés célja és a tőle várt pozitív, hosszú távú hatások nyilvánvalóak. Rövid távon viszont várhatóan kölcsönös értetlenséget és bizalmatlanságot okoz majd a rendszer a szolgáltatók és ügyfeleik kapcsolatában – az adminisztrációs terhek növekedéséről nem is beszélve.