Bér- vagy létszámharc?
A bolti vegyes kiskereskedelemben kb. 100 ezer fő dolgozik. Ez a létszám az elmúlt években kis ingadozásokat szenvedett csak el, de lényegesen nem változott. A létszám 63 százaléka 250 fő feletti létszámú cégeknél dolgozik, sőt 35 százalékuk a három legnagyobb áruházlánc alkalmazottja.
forrás: nem szakosodott bolti vegyes kiskereskedelem adatai – KSH
Az is látszik az adatokból, hogy a foglalkoztatotti létszám nagyságától függően jelentősek a bérkülönbségek. 2016-ban az 50 fő alatti és a 250 fős létszám feletti boltok között 39% volt a bérkülönbség a nagyobb cégek javára. A 2017-es kötelező béremelés hatására (a minimálbér, és főleg ebben a szektorban fontos garantált bérminimum emelése) valamelyest csökkent az olló, és
forrás: nem szakosodott bolti vegyes kiskereskedelem adatai – KSH
Ha a top5 áruházlánc adatait nézzük, akkor az látszik, hogy a sztrájk előtt álló Tesco a harmadik a dolgozóit legjobban fizetők között, legalábbis az egy főre vetített bérköltség alapján. Az is igaz viszont, hogy a cégnél 5 százalékkal csökkent a dolgozói létszám az előző évhez képest.
Éppen ezért a szakszervezetek által megfogalmazott követelések között nagyon fontos szerepe van a munkaerőhiány miatt bekövetkezett problémák kezelésének. Azaz az adott létszám túlterheltsége ugyanúgy gondot tud okozni, mint a bérek szintje. Ez az egyik legfontosabb magyarázata annak, hogy egyelőre miért csak ennél az áruházláncnál alakult ki a sztrájkhelyzet.
Mit tehet a kormány?
A kormány megalakulásától kétarcú politikát folytat a munkavállalók helyzete kapcsán. Egyrészt olyan gazdasági szerkezetet támogat, amely a rugalmas munkaerőpiacra épít. Ez azt jelenti, hogy
- gyengíti a munkáltatói jogokat,
- nem támogatja, sőt többször kifejezetten nehezíti az érdekképviseletek helyzetét, és ezáltal a munkavállalók szerveződési, tárgyalási képességét.
A Policy Agenda megítélése szerint Így 2016-ban a kiskereskedelemben az átlagbér mintegy 13 százalékkal maradt el a Szlovákiában mérthez viszonyítva.
Ugyanakkor 2016 második félévében alapvetően megváltozott a helyzet. Ennek eredménye volt, hogy a törvényben meghatározott legkisebb bérek (minimálbér és a garantált bérminimum) kétéves emelésében állapodott meg a szakszervezetekkel és a munkáltatókkal.
Ennek a béremelésnek a hatása azonnal meglátszott a hazai kiskereskedelemben is. Egyrészt az átlagbér a szektorban 12 százalékkal nőtt, és a legnagyobb bérnövekedés a közepes foglalkoztatóknál volt. Ezzel 7 százalékra mérséklődött a bérolló például a szlovák és a magyar bérek között.
A korábban ismertetett adatok alapján, ha a konfliktus végén nemcsak a bérek emeléséről, hanem újabb dolgozók felvételéről is sikerül megállapodni, az mindenképpen elszívó hatással jár majd. Ennek negatív következménye pedig meg fog jelenni a többi áruházláncnál, valamint a már jelenleg is munkaerőhiánnyal küzdő kisboltoknál is jelentős problémát okozhat.
„Baloldali” lett a kormány?
Nyilvánvalóan érzi a kormány, hogy nehéz helyzetben van, mivel a probléma forrása az általa kigondolt, alacsony bérrendszerre berendezkedett gazdasági szerkezet. A választások előtt pedig kifejezetten káros lenne számára, ha egyre több „bérharc” lenne a szakszervezetek és a munkáltatók között, hiszen ebben azért munkáltatóként is érintett lenne. Nehézséget jelenhet számára az is, hogy a bérek kérdésében a két legnagyobb ellenzéki párt (a Jobbik a „Bérunió”-val, az MSZP a „Fizessenek a gazdagok” kampánnyal) már pozíciót fogott a kormánnyal szemben.
Nem meglepő, hogy a kormány „munkavállaló-barát” oldala – Lázár János miniszter – látványosan támogatta a Tesco-ügyben a szakszervezeti követelést. Mintegy fenyegetésként „belengette”, hogy a kormány kész beavatkozni a terület működésébe. (Törvénnyel kényszerítené ki, hogy több dolgozót kelljen foglalkoztatniuk a nagyáruházaknak.) Nem új ez a javaslat. Bár eddig nem lett belőle semmi, de arra jó, hogy a problémát nézve – a választások szempontjából – a jó oldalra kerüljön a kormány.
