Az elfogadott plakáttörvény többet árt, mint használ

A Political Capital és a Transparency International Magyarország kiszámolta a 2014-es parlamenti választási kampány során a kormány és pártjai, valamint az ellenzéki erők sokmilliárdos plakátköltéseit. Megállapításaik szerint, listaárakon számolva, a Fidesz-KDNP több mint 2 milliárd forint értékű óriásplakát-hirdetést vett igénybe, amiből 430 millió forintot a kormány hirdetései tettek ki, közel 500 milliót pedig a CÖF-reklámok. Ugyanezen árazással kalkulálva a Jobbik 664 millió forint, a baloldali „kormányváltók” szövetsége 519 millió forint, az LMP pedig 317 millió forint erejéig részesedett az óriásplakát-hirdetésekből. A kormánypártok törvényben teszik kötelezővé a plakátpiacon a listaárakat, holott az elmúlt években a legtöbb párt épp azzal igyekezett a túlköltések vádja ellen védekezni, hogy a valóságban a listaáraknál sokkal olcsóbban vásároltak hirdetéseket.

„Lebutított” plakáttörvényt fogadott el a parlament

A szocialisták által be sem nyújtott kétharmados javaslatok is a parlament elé kerültek, a kormánypárti képviselők meg is szavazták, de nem voltak elegen.

A parlament kormánypárti többsége június 23-án szavazta meg a közterületi plakátolást korlátok közé szorító törvényt. Így a közterületi hirdetési piac több meghatározó szereplőjének, például a parlamenti pártoknak és a kormánynak a jövőben lényegesen drágább lesz az óriásplakátokon a reklámozás. A törvény értelmében ugyanis a „központi költségvetésről szóló törvényben nevesített és támogatásban részesített költségvetési szerv és jogi személy” hamarosan csak listaáron vásárolhat majd óriásplakátot. Márpedig az Országgyűlés pártjai, valamint a minisztériumok olyan közpénzt használó szervezetek, amelyek közvetlenül a költségvetési törvény alapján jogosultak a nekik járó adófizetői támogatásra.

Bár a listaáras beszerzés előírása elviekben átláthatóbbá tenné a közterületi politikai hirdetések világát, az új törvény rendelkezései valójában többet ártanak, mint amennyit használnak – állapítják meg állásfoglalásukban. 

Mindenekelőtt az a baj a törvénnyel, hogy ha jelen formájában lép hatályba, akkor óriási előnyhöz juttatja a kormánypártokat. Mert bár minden parlamenti párt, így a Fidesz számára is drágább lenne a politikai plakátokon a hirdetés, a CÖF-öt és a hasonló álcivil szervezeteket semmi sem akadályozná, hogy listaár alatt vásároljanak a baráti hirdetőcégektől plakáthelyeket.

Ugyanez igaz a parlamenten kívüli pártokra – ami újabb magyarázat arra, miért éri meg a Fidesz számára a kamupártok burjánzása. Miért is ne folytathatna országos plakátkampányt valamelyik kamuformáció, amely elvégezné a Fidesz helyett a piszkos munkát, és olcsón vett plakátokon járatná le az ellenzéki erőket, ahogy a CÖF tette a 2014-es választást megelőző időszakban?

Azt se feledjük, hogy a költségvetési szerveket, például a minisztériumokat, a jelenleginél drágább, listaáras hirdetésre kényszerítő szabályozás azt is eredményezi, hogy a kormány az eddigieknél is több közpénzt felejt majd a hozzá közel álló plakátos vállalkozók zsebében – hívják fel a figyelmet.

Arról nem is beszélve, hogy a törvény több ponton is ellentétes Magyarország Alaptörvényével.

• A kormánypártok ugyanis sarkalatos, vagyis a képviselők 2/3-ának a szavazatát igénylő szabályokat egyszerű többséggel módosítottak. Ilyen egyrészt az az előírás, amely a rendszerváltással jobblétre szenderült állami árhivatali funkció visszaállításával a kormányhivatalokra bízná annak ellenőrzését, hogy a pártok tényleg listaáron vásárolnak-e plakátot. Az Alaptörvényen alapuló, sarkalatos rendelkezés értelmében „államigazgatási szerv a párt gazdasági-pénzügyi ellenőrzésére nem jogosult”, márpedig a kormányhivataloknál semmi sem inkább államigazgatási szerv. Nem is beszélve annak teljes homályban tartásáról, hogy a húsz kormányhivatal közül melyik járna el.
• Másrészt a törvény a tavaly elfogadott, ún. településkép-védelmi törvény és a gazdasági reklámtevékenység szintén feles többségű szabályai közé erőlteti a minősített többséget igénylő választási kampányszabályok átírását. Ez is sérti az Alaptörvényt és az azon alapuló, sarkalatos választási eljárási törvényt. Ráadásul egyfajta cenzúrahatáskört is adna a kormányhivatalok kezébe, amely a listaártól való eltérésre hivatkozással politikai plakátok eltávolítására is jogosult lesz.
• Harmadrészt a kormánypártok azt a jogalkotási követelményt is megszegték, miszerint a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött törvényt módosító javaslat kizárólag a „köztársasági elnök által kifogásolt vagy azzal összefüggő részekre vonatkozhat”. A Fidesz-KDNP többség azonban lényegileg átírta az Áder János által a parlamentnek visszaküldött eredeti törvényt. Emiatt a június 23-án elfogadott törvény közjogi érvényessége is kétséges.

Ez a törvény tehát sem az alkotmányosság, sem az ésszerűség próbáját nem állja ki, a választásig hátralévő 9-10 hónapban mégis hatályban lehet, ha a köztársasági elnök nem fordul haladéktalanul az Alkotmánybírósághoz. Államfői kezdeményezés hiányában ugyanis akár évekig is eltarthat az új szabályok Alaptörvénnyel fennálló összhangjának a vizsgálata, már ha sor kerül rá egyáltalán – összegeznek.