Alaposan felkorbácsolta a kedélyeket az a minapi hír, hogy gyakorlatilag újabb adót vetnek ki a napelemekre: annak, aki napelemrendszert akar telepíttetni, áprilistól bizonyos határ felett elosztói teljesítménydíjat kell fizetnie. Ugyan indulásként az új tarifa nulla forint lesz, de a piaci szereplők máris a falra festették az ördögöt: nem marad ez így örökre. Ha a kormány bevezet egy díjat, az nem véletlen. Jaj neked, megújuló energia, ezzel is az új paksi atomerőműből származó áramnak akarnak helyet csinálni – így szóltak a díj bevezetéséről szóló első kommentárok.
Érdemes azonban egy kicsit körüljárni a témát, és ha így teszünk, más következtetésre is juthatunk. A legfontosabb talán az:
Az új díjra és az azzal járó bizonytalanságra a figyelmet ráirányító iparági szervezetnek, a Magyar Napelem Iparági Egyesületnek (MANAP) a vezetője, Szolnoki Ádám úgy gondolja, hogy bizonyos tekintetben megindokolható, és hosszabb távon elfogadható az elosztói teljesítménydíj.
Most a saját áramellátásukat biztosító napelemrendszereket üzemeltető családok nagy része minimális díjat fizet az áramhálózat használatáért (ez a rendszerhasználati díj), szemben a magyar lakosság nagy részével, azokkal, akik a hagyományos módon, valamelyik nagy szolgáltatótól veszik az áramot.
A hálózat fenntartásához tehát Szolnoki szerint a napelemek terjedésével fokozatosan hozzá kell majd járulnia a napelemeket használóknak, ezt kényszerítené ki a jövő hónapban életbe lépő díj, bár szerinte a napelemes rendszerek mai elterjedtsége még nem indokolja a terhet. Azt azonban a szakember fontosnak tartja, hogy a díj tervezhető legyen és majdani mértéke érdemben ne befolyásolja a napelemrendszerek árát és így megtérülését, ne vesse vissza a megújuló energia terjedését.
A most bejövő újabb, sarcként is aposztrofált díj közel sem fog sújtani mindenkit.
Ráadásul közülük is csak azoknak, akiknél a rendszer teljesítménye 4 kilowatt feletti (és csak a határ feletti rész után), márpedig egy család éves áramát 3-6 kilowatt közötti teljesítménnyel már meg lehet termelni szolárrendszerrel.
A kereslet mindenesetre ütemesen bővül. Szolnoki úgy becsüli iparági adatok alapján, hogy 2015 végén 8-9 ezer háztartásnál működött napelemrendszer, ez tavaly év végére 11-12 ezerre nőhetett. Vagyis a dinamika lenyűgöző, de még mindig nagyon kevesen oldják meg így az áramellátást (durván 4 millió háztartás van az országban).
A két évvel ezelőtt bevezetett másik sarc, a termékdíj sem tudta eltántorítani az embereket a szolárrendszerektől.
Ezt tapasztalta a napelemek telepítésével foglalkozó vállalkozások és a megrendelők között közvetítő egyik legnagyobb, a www.napelemajanlat.hu portált üzemeltető cég projektvezetője, Farkas Ferenc is. Bosszantó teher persze a termékdíj, nem segíti a tiszta energia térhódítását, de el sem lehetetleníti.
A MANAP vezetője élesebben fogalmaz. Mint mondja, a napelem bekerülési értékének az 5-6 százalékát teheti ki az arra kivetett, az EU-átlag durván hatszorosára rúgó magyar termékdíj, márpedig amikor valaki dönt egy 1,2-2,5 millió forint közötti beruházásról (teljesítménytől függően ennyiből jön ki ma egy olyan napelemrendszer telepítése, amely egy család éves áramfogyasztását képes biztosítani, a beruházás pedig 8-10 év alatt behozza az árát), ott akár 2-3 százalékos árelőny is döntő lehet.
Innen nézve nem csoda, hogy Szolnoki szerint szemmel látható rést hasítanak ki az itteni piacról a Szlovákiában székhellyel rendelkező, valójában magyar hátterű cégek. Farkasék közvetítő cége azonban mást tapasztal, holott durván 250 napelem-telepítő céggel van kapcsolatban. Ő azt mondja, fennállásuk alatt egyetlen olyan céget sodort feléjük az élet, amelyikben magyar tulajdonosok voltak, de az alacsonyabb terhek (az itteninél kisebb termékdíj és áfa) miatt inkább Szlovákiába költöztették át a vállalkozásukat. Ráadásul a határtól egy-két száz kilométerre fekvő településre már nem is éri meg külföldről rendelni a szolárrendszert.