A legtöbb ember fejében úgy él egy autópálya-építés, hogy kivonulnak a markolók, ásnak kicsit, aztán a lyukat teleöntik betonnal, rányomnak pár réteg aszfaltot, felfestés, táblázás, szalagkorlát, ünnepélyes átadás, forgalomba helyezés. Azonban van egy, a kulturális örökségünk szempontjából nagyon fontos momentum, mielőtt terepre gördülnek a gréderek:
Azt nem kell nagyon ecsetelni, hogy a Kárpát-medence történelme az őskorba nyúlik vissza, és az, hogy mit őrzünk meg a múlt emlékeiből, és mit temetünk be, illetve pusztítunk el, az bizony egy nemzeti érzelmű kormánynak kiemelt kellene, hogy legyen. Ellenben bejött a képbe egy új, kissé salátaszerű jogszabály december 28-án. A “496/2016. (XII. 28.) kormányrendelet a kulturális örökség védelmével kapcsolatos szabályokról” bizony masszívan kitér a régészeti feltárásokra is.
Esetünkben ez leginkább amiatt érdekes, mert a nagyberuházások (amelyekbe a kulturális örökség védelméről szóló törvény szerint a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő [NIF] Zrt. által végzett építkezések, így a sztrádaépítések is beletartoznak) esetén is szabályozza, ki mennyit túrhatja a földet avar brossok és szkíta csontvázak után kutatva. Úgy tudjuk, a régész szakmának van némi gondja az új rendelettel.
Nevét nem vállaló forrásunk az egyik közelgő grandiózus építkezést, a Kecskemétet Békéscsabával összekötő M44-es sztráda építését emelte ki, aminél gond lehet az, hogy a 60 kilométernél is hosszabb megépítendő első ütem óriási munkát róhat a határidő szűkében lévő régészekre. De lássuk először, minek is kell az M44!
A sztrádamentes Viharsarok
Az M44-es autópálya régi tartozás Békés megye felé, ami az egyetlen olyan megye az országban, aminek nincs egy számjegyű főútja, és azok közé tartozik, aminek gyorsforgalmi útja sincs. Ezen segíthet az M44-es, ami első körben Kecskemétet kötné össze Békéscsabával. Tavaly novemberben jelentették be, kikre bízzák a több ütemben kiépülő M44-es 62 kilométeres szakaszát, nem meglepő módon a Duna Aszfalt örülhetett ez esetben is:
- a Tiszakürt-Kunszentmárton szakasz a Duna Aszfalt Kft.-Hódút Kft. konzorciumáé,
- a Kunszentmárton és Csabacsűd közötti rész az EuroAszfalt—Swietelksy—Soltút—A-Híd Zrt.-é,
- míg a Csabacsűd-Kondoros közötti ismét a Duna Aszfalté és a Hódúté lett.
A 2×2 sávos gyorsforgalmi út 145 milliárd forintból épül meg, négy külön szintű csomóponttal, 44 alul- és felüljáróval, két egyszerű és egy komplex pihenővel, egy csinos Körös-híddal. Ami cikkünk szempontjából fontos, hogy 2019. harmadik negyedévére, azaz ősz elejére fejeződhet be a kivitelezés, aminek december 21-én tették le ünnepélyesen az alapkövét.
Épül-szépül a nemzet, akkor mi a baj?
De térjünk vissza az alapvető problémára. Dióhéjban úgy áll a dolog, hogy eddig akár állami intézmény, akár alvállalkozó is elvégezhette a feltárásokat. Persze a zsinórmérték, az alapszabály az, hogy ami a földben van, az az államé, szóval a leletek így is, úgy is az államé kell, hogy legyenek. Az új szabályozás azonban fölállít egy sorrendet, aminek a lényege az, hogy helyzetbe hozza a feltárás környéki régió múzeumait.
Az ún. megyei hatókörű városi múzeumok feladata elsődlegesen a feltárás, de ha nincs erre kapacitás, ember, akkor a szomszéd megye múzeuma ugorhat be. Ha ilyet se találnak, akkor a feltárást a Forster Központ szétverése (ld. bürokrácia-csökkentés következménye) után a régészetért felelős Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft. próbálja elvégezni. Ha nekik sem megy, akkor a sor végén maradnak az akkreditált szervezetek, azaz alvállalkozók. A rendelet több ponton is kimondja, hogy
örökségvédelmi szerv akkreditált szervezetet csak geodéziai és térinformatikai feladatok elvégzésébe vonhat be, nem akkreditált szervezetet csak a régészeti feladatellátásnak nem minősülő gépi és kézi földmunkába vonhat be.
Na, ez a baj
Már korábban is beszélgettünk Lassányi Gábor régésszel, aki azóta a Magyar Régész Szövetség elnöke lett. 2011-ben azt nyilatkozta nekünk, sokszor a sztrádák nyomvonalánál nem veszik figyelembe, hogy ha kicsit arrébb vinnék azt, egy csomó értékes lelet megmenekülne, és ezzel kisebb lenne a feltárások költsége, egyúttal az útépítés költsége is. A 2011-es dátum azért fontos, mert ekkor hozták meg azt a jogszabályt,
Lassányi akkor azt mondta, alapvetően az állami szereplőkkel, olykor önkormányzatokkal volt a gond. Néhány erős lobbicsoport nyomta át szerinte a törvényt, mert azt gondolták tévesen, hogy mindig a régészek miatt csúsztak a projektek. Általában is a politikával van a baj, gazdasági alapon működő beruházók csak kiszámíthatóságot várnak el a régészektől – nyilatkozta.
Lassányit megkerestük most is, és azt mondta a jelenlegi változtatásról, hogy annak jogalkotói célja, hogy a feltárásokat a magánszférából visszavigye a közszférába.
A változás a Miniszterelnökség akkreditációs rendszerében lévő szereplők sorrendjét érinti
– mondta a régészelnök, aki szerint a Budavári Kft. intézi majd a koordinációt, a NIF is vele szerződik például.
A régész szerint a fő gond az volt korábban, hogy a Forster leépítése miatt sok szakember kikerült a rendszerből. Persze elképzelhető, hogy az áramlás iránya most megfordul azzal, hogy a regionális intézmények irányítják majd a terepmunkát. A magáncégekkel amiatt akadt gond, mert nem volt megfelelő garancia a munkájukra, ráadásul sokszor értelmetlen volt kiszervezni nekik a munkát.
Olyan helyeken is magáncégek végezték a feltárást, ahol a város terének másik sarkán ott volt a múzeum.
Azt állítja Lassányi, megvan “a felkészült szakmai létszám”, egyedül az említett 30 napos befejezési határidő aggályos. Benne van ugyanis a pakliban, hogy óriási területeket egyszerre ad át a kivitelező a régészeknek, nem pedig szakaszosan. Ráadásul ilyenkor a sztrádához kapcsolódó utak, nyersanyag-lelőhelyek feltárását is a régészeknek kell elvégezniük.
Jó, jó, de mi lesz a viharsarki sztrádával?
Hogy ez a gyakorlatban tehát hogyan fog kinézni, arra jó példa a fent említett M44-es ügye. Megkerestük a megrendelő NIF Zrt.-t, akik az alábbi választ küldték:
A régészeti feltárások az M44 nyomvonalán időjárástól függően várhatóan februárban megkezdődnek. A NIF Zrt.-nek a Budavári Kft.-vel van szerződése. A munkaterületeket több szakaszban és időpontban adjuk át, az egyes munkaterületek feltárására 30-30 nap áll rendelkezésre.
És akkor itt jönnek be az érintett múzeumok aggodalmai. Az egyik ilyen intézmény a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum, ami a békési szakasz feltárását végzi majd. Bácsmegi Gábor, a múzeum régésze arról beszélt a 24.hu-nak, hogy a sztráda kivitelezése előtt várhatóan kb. 10 lelőhelyet kéne feltárni Békés megye területén.
A másik érintett intézmény, a szolnoki Damjanich János Múzeum a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szakaszt felügyeli. Annyit közöltek lapunkkal, hogy mivel a tárgyalások elején tartanak, egyelőre nincs álláspontjuk a kérdésben. Úgy tudjuk azonban, csak az adott megye M44-szakaszán 22 lelőhely található, és a Dunától keletre van összesen annyi régész, amennyi elég lenne a feltáráshoz.
Budavári Kft., az meg micsoda?
És akkor jöjjön a slusszpoén: mint írtuk fentebb, – az egyébként érdi központú garázsüzemeltető cégként indult, mára 100 százalékos állami tulajdonba került – a Budavári Kft. lett a régészeti csúcsszerv, ami január elején vette át e feladatokat. Azonban egyik névtelenséget kérő régész forrásunk szerint a helyzet elég kaotikus a cégnél. Az M44-re ugyan megkötötték a NIF-fel a szerződést, sok segítséget mégsem várnak a helyi múzeumok ettől a koordináló szervtől.
Attól félnek, hogy a jövőben a nagy pénzek a Budavári Kft.-hez folynak majd be, miközben nem végeznek voltaképp feltárást, míg a valóban terepen dolgozó régészek alacsony feltárási pénzekből gazdálkodhatnak. Aztán onnantól kezdve, hogy a sok kaotikus körülmény tényleg összeáll egy régészeti káosszá, és betemetik a leleteket, nem sok jóra lehet számítani. Ahogy forrásunk fogalmazott:
Alatta koponya épen nem marad, se cserépedény.
Kerestük a Budavári Kft.-t is, és noha egy 12 éve létező cégről van szó, honlapjuk nincs, az interneten nagy nehezen mégis sikerült hozzájuk találnunk egy elérhetőséget. Sikerrel azonban így sem jártunk, közölték, mivel annyira kiforratlan még a rendszer náluk, egyelőre nem kívánnak nyilatkozni.
A koponyák meg reméljük, megmenekülnek.
(Képeink illusztrációk.)
