Az atipikus foglalkoztatási lehetőségek közül leginkább a részmunkaidős foglalkoztatás, az önfoglalkoztatás, a távmunka (otthoni munkavégzés), az alkalmi vagy szezonális foglalkoztatás, a szerződésben rögzített határidőre történő foglalkoztatás, a munkakörmegosztás (job-rotation), a munkaerő-kölcsönzés vált egyre elterjedtebbé.
Terjedésüket a technológia fejlődése, a cégek költségcsökkentési törekvései, az Y-generáció kötetlenség iránti vágya és az egyébként foglalkoztatási szempontból szigorúnak számító nyugati államok engedékenyebb szabályozása is segítették.
Kezdenek rákapni a munkáltatók
Az USA-ban 2015 végén is 17,8 millió “független dolgozó” volt, és az előrejelzések azt mutatják, hogy a számuk jelentősen nőni fog, ahogy a munkáltatók rákapnak a szabadabb foglalkoztatás ízére. A nagyvállalatok 80 százaléka tervezi rugalmas foglalkoztatási profiljának bővítését, és valószínűleg Európa sem sokkal marad majd el mögötte. Az USA-ban a 1511 millió aktív munkavállalón belül 3 millió a közvetített munkaerő állománya, ami 2 százalékos arány.
A KSH 2015-ös adatai alapján míg a 20-64 éves korosztályban Hollandiában 27,8% a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya, addig Magyarország 5,7 százalékos arányával az Unió sereghajtói közé tartozik. Csehországban (5,2%) és Szlovákiában (5,8%) is hasonlóak a mutatók, de Bulgáriában csak 2,2% az arány.
Dr. Csoba Judit, a szociológus, habilitált egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Politikatudományi és Szociológia Intézetének igazgatója szerint
A nagyobb rugalmasság iránti igény és az atipikus foglalkoztatási formák a 90-es évek második felében kezdték térhódításukat az európai országokban, a mintaként használt dán „flexecurity” modellben kitűnően kombinálták a foglalkoztatás során a piaci rugalmasságot a munkavállalók állam által garantált szociális védelmével – fejtette ki Dr. Csoba Judit. Szerinte a szigorúan szabályozott svéd munkapiac is jó ellenpélda, az sem igazán nevezhető fejletlennek.
Kinek jó az atipikus foglalkoztatási megoldások terjedése?
Mindenkinek. A hatékonyság javítása örök kihívás a vállalatok számára, a munkavállalókat pedig piacképesebbé, kívánatosabbá teheti rugalmasságuk. Ma még inkább az életkörülmények miatt, alacsonyabb iskolai végzettséggel vagy csökkent egészségi állapottal választják ezeket az elhelyezkedési formákat azok, akik számára a hagyományos foglalkoztatás kevésbé elérhető. Egyre többen szeretnének, főképp gyermekes anyák és szellemi foglalkozásúak, a korábban megszokottnál kevesebb, de otthonról végezhető feladatot ellátni, akár egyszerre több munkaadónak is.
A munkaerő-kölcsönzés is divatosabbá vált
A kölcsönzött munkaerőként dolgozók száma becslések szerint 90-130 000 főt tehet ki, és ez a szám a jövőben várhatóan emelkedik is. A Work Force új kutatása is azt bizonyítja, hogy egyre többen vannak, akik már rugalmasabban viszonyulnak a munkához és annak földrajzi elhelyezkedéséhez – emelte ki a munkaerő kölcsönzéssel és közvetítéssel foglalkozó cég ügyvezető igazgatója, Csákvári Róbert.
Klasszikus esetben azok választják ezt a formát, akik éppen munkanélküliek, és nem találnak állandó munkát, de manapság már mobilabb lett a munkavállalás is. Cégük ezt elősegítendő elsőként Magyarországon korszerű és színvonalas mobil szállásokat hozott létre Oroszlányban, amelyet ingyenesen biztosít a városba költöző munkavállalóknak.
Tartós munkaviszony is lehet belőle
A piac rugalmasságát szerinte segíti, hogy a toborzással, adminisztrációval, bérszámfejtéssel, be- és kiléptetéssel kapcsolatos feladatokat a munkaerő-kölcsönzők akár teljesen átvállalják, így a vállalatok rugalmasabban reagálhatnak a gazdasági és piaci változásokra, szezonális igényekre, illetve az alaptevékenységükhöz kötődő feladatokra összpontosíthatnak.
A munkavállalók szempontjából, akár szabad akaratból, akár „kényszerből”, két állandó munkahely közötti időszakban, jó megoldás kölcsönzött munkaerőként dolgozni, de sok munkavállaló jelezte, hogy a kölcsönzötti foglalkoztatásból gyakran tartós munkaviszony is kialakul.
Van még némi távolságtartás
A vállalatok gyakran akkor is ragaszkodnak a főállású munkavállalókhoz, amikor bizonyos munkaköröket több személlyel is betölthetnének vagy outsource-olhatnának. Pedig a négy órában dolgozó munkavállalók egységnyi idő alatt akár hatékonyabban is dolgozhatnak, mint a teljes munkaidősök, és komplexebb feladatok kihelyezése az ezekre szakosodott cégekhez is könnyen megtérülhet (marketing, HR-szolgáltatások). A munkavállalók viszont gyakran nem merik felvetni a rugalmasabb munkavégzés iránti igényüket, mert félnek, hogy ez csökkenti a piacképességüket.
Noha jelenleg a munkaerőhiány az égetőbb probléma és kevésbé a munkaerőpiac rugalmassága, e két tényező is összefügg egymással. A megfelelő munkaerő megtalálásában és megtartásában ugyanis a munkavállalók igényeihez is igazított foglalkoztatási formák versenyelőnyt jelenthetnek a cégeknek, az Y generáció megszerzésében pedig egyre fontosabb lesz a személyre szabott munkarend.
