A különböző tömeggyártott acélipari termékek árai február óta rendkívüli mértékben emelkedtek Európában, ezzel lezárult egy korábbi, csaknem másfél éves ciklus, amelyben a kínai acélipar nyomott árakon árasztotta el a tengerentúli és európai piacokat. Az építőiparban használatos melegen hengerelt lemezek árai átlagosan 120 euróval ugrottak meg a március végi időszakhoz képest, míg a betonacél tonnánkénti ára európai szinten mintegy 150 euróval emelkedett február vége óta. Ez mintegy 40-50 százalékos drágulást jelent mindkét tétel esetében. (A tendencia ugyanakkor az összes ötvözetlen acéltermékre – tekercsek, zártszelvény, cső, hengerelt áru – is érvényes.)
Ennek hátterében leginkább az húzódik meg, hogy az elmúlt hónapokban jelentősen emelkedett a kínai építőipar teljesítménye (január-márciusban 20 százalékos növekedést regisztráltak az előző év azonos időszakához képest), amely Kínán belül is hasonló, illetve az európai mértéket meghaladó drágulást eredményezett az acélipari termékek piacán.
További problémát jelent, hogy a korábbi olcsó import miatt az európai alapanyaggyártás lényegében megszűnt az öldöklő árversenyben, illetve a kínai anyagokra ráépült kelet-európai és török feldolgozóipar is vergődik, nem tud eleget termelni a mostanra kialakult ellátási problémák miatt.
Magyarországot is érinti
Persze az európai piacon tapasztalható hatások Magyarországot sem kerülik el. A beszerzésben és feldolgozásban érdekelt magyar acélipari szereplőknek heteken belül jelentős áremelkedéssel kell számolniuk az ellátáshiány miatt, mivel a korábbi időszaktól eltérően már nincs lehetőség olcsó acélipari termékek felvásárlására. Emellett a dráguló alapanyagárak miatt még kevésbé indokolt a jellemzően állami támogatással fenntartott veszteséges európai hengerművek léte – állítja Fazekas Roland, az acél- és műanyagipari termékek nagykereskedelmével foglalkozó cég vezérigazgatója. Szerinte ez a jelenség Magyarországon is több ezer munkavállaló állását is veszélyeztetheti.
Antidömping lehetett volna az ellenszer
Az acélipari szakember szerint, ha teljesen nem is lett volna elkerülhető, de legalább nagy mértékben tompítható lett volna a kínai konjunktúra változásának európai piacokra gyakorolt hatása, ha időben bevezetik a magas kulcsú antidömping-vámokat. (Az év elején holland és német vezetéssel az Európai Unió 9, illetve 13 százalékos antidömping-vámot vetett ki a Távol-Keletről érkező acélbugákra, melegen hengerelt acélipari cikkekre és betonacél termékekre, annak ellenére, hogy az unió vezetése korábban további emelést helyezett kilátásba, a tervek ugyanis egy 40 százalékos antidömping-vámról szóltak. Az Egyesült Államokban egyébként 266 százalékos importvám van érvényben a Kínából érkező hidegen hengerelt acélipari termékekre.)
Az antidömping-vám esetleges további emelése kapcsán – melyet az Európai Bizottság jelenleg több termék vonatkozásában is vizsgál – Fazekas Roland elmondta: Európában rendkívül változékonnyá váltak a nyersanyag árak, a globális versenyben az unió piaca teljes mértékben árkövetővé vált, a térség acélfelhasználási súlyának drasztikus csökkenése következtében. Ez egyet jelent a tervezhetőség hiányával a gazdasági szereplők számára. Jelentős veszélyeket rejt, hogy a kínai árutőzsdén bekövetkező – nem egyszer spekulatív – ármozgások vagy éppen a kínai építőipari konjunktúra határozzák meg az alapanyagárakat az európai és a magyar építőipari, gépipari és egyéb nehézipari cégek számára, jelentősen befolyásolva azok versenyképességét.
A vezérigazgató hangsúlyozta, hogy a magasabb mértékű antidömping-vámok képesek lennének a külső hatásokat megfelelő mértékben mérsékelni annak érdekében, hogy az európai nehézipar a saját gazdasági ciklusát tudja folytatni. Hozzátette: „Nem szabad, hogy a hangsúly az antidömping jellegen legyen, hiszen a versenyképesség alapvető fontosságú. Ugyanakkor a tervezhetőségnek vissza kellene térni – amit az egyébként túl lassan és csak késve reagáló brüsszeli szabályozó hatóságnak figyelembe kellene vennie döntéseinél – a globális versenyhátrányba kerülő acélipari szereplők érdekében.”
