A panamai offshore-botrányban kiderült, amiben olyan nagyon eddig sem kételkedett senki: a világon nagyon sok ismert, gazdag és befolyásos ember tartja a vagyonát offshore-cégekben. A konkrét adatok persze ettől még meglepőek és érdekesek is. Más sejteni valamit, és más tudni.
Az offshore-ozás egyébként – ahogy ezt mindenki nagyon lelkesen elmondja – nem bűncselekmény. Pontosabban nagyrészt nem az. A morális megítélése már más kérdés. De érdemesebb lenne ezt még előbb kezdeni: miért kezd valaki offshore-ozni?
- Mert nem szeretne (annyi) adót fizetni.
- Mert nem szeretné, ha tudnák, mennyi pénze van.
- Mert nem szeretné, ha tudnák, honnan van a pénze.
Offshore és offshore között is van egyébként különbség, a lista a Brit Virgin-szigetektől Hongkongig és Szingapúrig terjed. A Virgin-szigetek modellje szerint az ott bejegyzett cégek egy része mentességet kap az adózás alól, feltéve, ha nem üzletelnek olyan emberekkel, akik azon a területen élnek, ahol a céget bejegyezték. Tehát nem lehet offshore cég egy vegyesbolt Panamában, ha panamaiaknak ad el. A Brit Virgin-szigetek az OECD nyomására már elvetette ezt a rendszert, de Panama például még mindig így működik.
Panamai modell
Egy másik modell egy kicsit más, bár a logikája hasonló: itt az adórendszer működik úgy, hogy ha valaki külföldi cégekkel üzletel, és az ebből származó profitot nem viszi ki az országból, akkor a gyakorlatban szinte adómentesen működhet. Ilyen például Hong Kong vagy Uruguay. De egyébként London is nagyjából így működik.
A harmadik modell ennél sokkal egyszerűbb. Szimplán csak nincsenek adóterhek. Ilyen volt a Kajmán-szigetek és Bermuda is, és az OECD nyomására a Brit Virgin-szigetek is erre mozdult el az első modellről.
Az, hogy ezeknek az országoknak vagy területeknek miért éri meg adómentessé tenni a cégek működését, szintén logikus: A nagy részüknek egyébként gyakorlatilag semmilyen gazdasági élete nem lenne, de a rengeteg beáramló tőke felpörgeti a helyi gazdaságot és olyan jól kereső cégeket termel ki, mint mondjuk a Mossack-Fonseca. Ehhez kell az is, hogy a pénzt ezután ne vigyék ki azonnal az országból, és ezt a legtöbb offshore-terület szabályozza is. Panamában még éves regisztrációs díj is van a cégeknek, körülbelül nyolcvanezer forint. Mondjuk itt pont nincs ennyire szigorúan szabályozva a pénzmozgás, annyit utalhatnak ki és be, amennyit akarnak.
Offshore-ban állnak
Egyébként az, ha valakinek offshore cége van, ahogy korábban mondtuk, nem jelenti azt, hogy bűnöző lenne. Ezekkel a cégekkel egészen remekül lehet pénzt keresni is, ha importtal vagy exporttal foglalkoznak. Ez nem (teljesen) bűncselekmény, de már a morális és jogi szürkezónában van. Az offshore üzletekhez egészen remek kiskátét összerakó JATA-Consulting szerint például így:
Offshore cég nélkül:
A NONAME Kft. vásárol Hong Kongban vízhatlan hamutartót 100 Ft-nak megfelelő valutáért, a vételárat banki átutalással egyenlíti ki a hongkongi cég számlájára. Ezt az igen keresett terméket Magyarországon 200 Ft-ért tudja értékesíteni, tehát 100 Ft nyereséget realizál, amely után 36%, azaz 36 Ft nyereségadót fizet, így adózott eredménye 64 Ft.
Offshore céggel:
A NONAME Kft. tulajdonosai merő véletlenségből egyúttal haszonélvezői egy adóparadicsomi cégnek, a TAXTOMATO Ltd.-nek, amely bankszámlát vezet egy bécsi bankban. Most a TAXTOMATO Ltd. vásárolja meg 100 Ft-ért a vízhatlan hamutartót Hong Kongból, majd továbbadja azt a NONAME Kft-nek megemelt, mondjuk 160 Ft-os áron. A NONAME Kft. bankszámlájáról ezúttal természetesen a TAXTOMATO Ltd. bécsi számlájára fizet. A piac értékítélete szerint továbbra is 200 Ft eladási áron forgalmazza a terméket, vagyis 40 Ft nyereséget realizál, amely után a nyereségadó 14,4 forint, tehát az adózott eredmény 25,6 Ft. A TAXTOMATO Ltd. bankszámláján 60 Ft nyereség képződött (valutában), amely hazájában nem adóköteles. Az összesített nettó eredmény tehát 85,6 Ft.
Szóval az offshore-ozásnak van legitim, morálisan aláírható haszna is. Korábban már volt róla szó, hogy bizonyos szempontból London városa is offshore-területként működik, olyan kedvező a cégekre nézve az adórendszer. De ugyanilyen laza a szabályozás az amerikai Delaware-ben vagy Nevadában is. Akkor is érdemes offshore-ozni, ha valaki csak nagyon könnyedén szeretne külföldre üzletelni, a lehető legkevesebb pénzügyi és jogi teher mellett.
Offshoros György
Aztán persze ott van a harmadik, leginkább elítélhető indok: ha valaki nem szeretné, ha tudnák, mennyi pénze van. A világ politikai vezetőinek nagy része ebbe a kategóriába tartozik. A Mossack-Fonseca pedig ebben is nagy mester volt. Ha kellett, a gründolt cégeknek szereztek ügyvezetőt is, aki kitöltött egy csomó üres meghatalmazást, hogy azokkal V.P. neve elhallgatását kérő orosz elnök szabadon intézhesse céges ügyeit.
Sőt, egy darabig a Mossack-Fonseca még ennél is tovább ment. A kilencvenes években és a kétezres évek elején nagyot mentek náluk a bemutatóra szóló részvények, amelyek azt igazolták, hogy a szelvény fizikai tulajdonosa egy bizonyos cég tulajdonosa is. A cégnyilvántartásban pedig csak az volt benne, hogy akinél a részvény van, az a főnök. Ez most már kevésbé népszerű, miután az OECD durván lecsapott a használatára, mert jórészt pénzmosásra használták.
Egyébként Magyarországon is működik egy rakás offshore cég. Közvetlenül 400, közvetve 700 cég kapcsolódik Panamához is, ezért a botrány valószínűleg nem áll meg a fideszes Horváth Zsoltnál és az mszp-s Boldvai Lászlónák. Bár élvonalbeli magyar politikusok állítólag nincsenek a Mossack-Fonseca ügyfelei között. Arról egyébként, hogy a magyar jogrendszer miben akadályozza, és miben segíti az offshore-ozást, itt és itt olvashat tovább, és elég hosszan írtunk arról is, hogyan használták ezt a magyar milliárdosok az elmúlt harminc évben.
