Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója elmondta, hogy a cég 35 éves történetében a legizgalmasabb és legszebb időszak volt, amikor a frankfurti tőzsdére a cég részvényét bevezették. Ez ott Németországban akkor természetes volt – „Mert ott meg fogsz gazdagodni” – emlékezett Bojár az akkor elhangzott motivációkra. Az eredeti céljuk az volt, hogy minimum 10 dolláros részvény árfolyamot érjenek el – a Graphisoft a megcélzotthoz képest 35 dolláros áron ment a frankfurti parkettre. Bojár Gábor úgy emlékszik, hogy nagyszerű volt, amikor a road show-kra mentek, amikor érezték, hogy rájuk figyel a világ és magángéppel vitték a cégvezetőiket, hogy a befektetőket meggyőzzék – emlékezetes pillanatok voltak. Az úgynevezett preIPO (bevezetés előtti) részvényopcióknak nagy volt a vonzereje, jól működtek ezek az ösztönzők.
Bojár Gábor negatívumként említi, hogy túlbecsülték a saját képességeiket. Egy 20 millió dolláros forgalom akkor nem tűnt rossznak, de az azóta eltelt 17 év alatt mostanra „csak” 70 millió dolláros forgalmat értek el – ami Bojár véleménye szerint kevés, a háromszorozódás ebben a közegben nem elég. A befektetők folyamatosan 30-40%-os éves növekedést várnak el a technológiai szektorban, és amikor a Graphisofttal nem érték el ezeket az eredményeket, leesett az árfolyamuk az említett 35 dollárról 5 dollár alá. És ez az alapító szerint a piacon is visszaütött. A konkurens cégek értékesítői természetesen ezeket a mélyben levő részvényárfolyamokat mutogatták és hiába volt a cégben biztos az alap (az ingatlan- és tőkeállomány), ezekre a helyekre nem jutott már el a szavuk. Ahol nem értenek a tőzsdéhez, és bemutatnak nekik egy eső részvényárfolyamot, ott megijednek. Az alapító arra emlékeztetett, hogy az a transzparencia, amit a cég érdekében felvállal a vállalat, önmagával is szembesíti, a cég vezetőinek a tisztán látását is segíti, és a vevők, partnerek szemében a bizalmat, biztonságot jelenti. Az átláthatóság a bankok felé is egyfajta biztonságot jelent: könnyebben, gyorsabban, jobb feltételekkel jelenik meg a tőzsdei részvétel a banki döntéshozatalban. Ha nagy cégeknek ad el valaki terméket, ott értik a tőzsdei kibocsátás előnyeit és mikéntjét, így a transzparencia inkább előny. De a kisebb vevőkörnél, vállalatoknál Bojár Gábor szerint ez az üzenet nem működik túl jól és a Graphisoftnak jellemzően tervezőirodák az ügyfelei, akik mit sem értenek a tőzsdei léthez.
Így végül 2007-ben kiszállt a parkettről a Graphisoft és beolvadt a német Nemetschek Csoportba. Gyakorlatilag kettészakadt a cég. A frankfurti tőzsdéhez képest azért megjelent a Graphisoft a magyar tőzsdén is, hiszen az ingatlan állománya megmaradt a hazai BÉT részvény kínálatában Graphisoft Park néven – ez nagyon jó lépés volt Bojár szerint. Elsősorban azok a befektetők vásárolnak a cég részvényeiből, akik másik magyar részvényekből is vásárolnak. A frankfurti tőzsdén nem volt szerencsés, hogy egyetlen magyar cég volt a Graphisoft, így a komoly nagy befektetők nem vették a részvényeket, mert egy cég „kedvéért” nem akarták megvenni a magyar részvénycsomagokat. Budapesten viszont likvid volt a papír, nagy volt az érdeklődés és ez a lépés nagyon bejött. Bojár Gábor azt mondta, hogy személyesen örül, hogy nem fuzionálják a tőzsdét más regionális szervezetekbe, mert azok a befektetők, akiket a magyar piac érdekel, ők ezen a piacon fognak vásárolni. Nem is érti, miért nem jött a magyar cégként ismert fapados vállalat, a Wizz Air a budapesti tőzsdére.
