Az IBS – Nemzetközi Üzleti Főiskola és a Policy Agenda által készített KKV Konjunktúra Index értéke 46,9 pontra csökkent, amely a felméréseikben kétéves mélypontot jelent.
Ennek oka többek között, hogy a cégek többsége nem vár növekedést sem a magyar gazdaságtól, sem pedig saját vállalkozásától. Közben egyre inkább látszik, hogy problémát jelent a megfelelő végzettségű és szaktudású munkaerő biztosítása, amelynek egyik oka a külföldi elvándorlás lehet.
Saját vállalkozásukat féltik a cégvezetők
A negyedévente végzett felmérésekből korábban az látszott, hogy közvetlenül a 2014. évi országgyűlési választások előtt a magyar cégvezetők körében a gazdálkodás megítélésével kapcsolatos várakozások optimistábbá váltak. Ennek következtében a 2014. III. negyedéves KKV-index értéke 57,1 pontra emelkedett.
A kedvező hangulat mostanra alábbhagyott, és a javulni látszó általános makroadatok ellenére (pl. növekvő GDP, „javuló” foglalkoztatás, kedvező infláció stb.) összességében egy év alatt 5 pontos visszaesés következett be az index értékében.
A kkv-szektor nem érzékeli a pozitív hatásokat
Korábbi elemzéseikben is többször felhívták a figyelmet arra, hogy a gazdaság helyzetének megítélésében mutatkozó javulás nem tekinthető általánosnak. A húzóágazatok (így a külföldi tulajdonú gépjárműgyártás, az EU-s beruházások eredményeként az építőipar stb.) nyilvánvalóan segítik a gazdasági növekedést, de ennek pozitív hatását a teljes magyar kkv szektor nem érzékeli.
Ezért a kutatás készítői szerint nem is meglepő, hogy bár a kormányzat nagy hangsúlyt helyezett a kedvező makrogazdasági helyzet kommunikálására, azzal párhuzamosan éppen visszaesést mértek a magyar cégvezetők „hangulatában”, és a 2013. IV. negyedévi szintre, 46,9 pontra esett vissza a kkv-index értéke.
Problémát okoz a munkaerő pótlása
A 2015. IV. negyedéves kutatás kiemelt problematikája a munkaerőpótlás kérdése. A cégvezetők 66 százaléka számolt be arról, hogy az elmúlt év során érezhető mértékben új munkaerő-igény jelentkezett, azaz a kkv-k egy részében új dolgozókat kellett, vagy kellett volna felvenniük. (Ez nem feltétlenül jelent új munkahelyet, mivel a kilépő munkatársak pótlására is kerestek újat.)
Azon cégek közül, ahol szükség volt/lett volna új munkatársra, 10 esetben 6 mondta, hogy általában nehezen sikerült a megfelelő embert megtalálni, és egyharmaduk pedig úgy nyilatkozott, hogy volt olyan pozíció, amire egyáltalán nem találtak alkalmas, az elvárásaiknak megfelelő munkaerőt.
Komoly (ön)kritika
A munkaerő-(után)pótlás nehézsége a vállalkozások többsége (59%) szerint azért alakult ki, mert külföldre mentek/mennek a képzett szakemberek. A cégek további 23 százaléka a nem megfelelő oktatási rendszert jelölte meg a munkaerő igények kielégítése legfőbb gátjának. A válaszadók 11 százaléka pedig úgy véli, hogy az „alacsony” bérek determinációja miatt nem tudnak jó ajánlatot tenni a kvalifikált, több szempontból is megfelelő jelentkezőknek, a potenciális álláskeresőknek.
A megkérdezett cégek 7 százaléka figyelemre méltóan azt említette, hogy a megfelelő munkaerő megtalálásának igazi problémája, „hogy a munkát keresők valójában nem akarnak a lehetséges kondíciók (bérek, munkakörülmények stb.) mellett munkát vállalni”.
A válaszokat tízes skálán (1=egyáltalán nem lesz probléma, 10=jelentős probléma lesz) értékelve arra a kérdésre, hogy „az elkövetkező egy évben mennyire lesz nehéz új munkatársat találni”, átlag értékként 7,3-at kaptunk, amely azt is mutathatja, hogy egyre jobban tartanak a cégek ettől a nehézségtől.
