Egy ideje divat lett a garázsvásár, ami praktikus ötlet lehet mondjuk költözés előtt, ha nem akarjuk magunkkal vinni a feleslegessé vált holmikat. Vagy ha a gyerekek felnőttek, és már nem szeretnénk tovább tárolni a ruhájukat. Egy kicsit közösségi élményt is nyújt, és ha szerencsénk van, elkophatnak azok a cuccok, amikre már nincs szükségünk, plusz némi pénz is befolyhat a nap végére.
Vannak viszont házak, amelyekre visszatérően kikerül az alkalmi tacepaó, hogy hirdesse, mikorra várják az érdeklődőket. Sőt, a neten is találunk garázsvásáros hirdetéseket, köztük ismétlődőeket is. Ami egy kicsit más felállásnak tűnik, mint az előtte vázolt verzió. De vajon hogyan kell eljárnunk, az egyik és a másik esetben, ha adózási szempontból nem akarunk szabályt szegni?
Ha tényleg garázsvásár
A Nemzeti Adó- és Vámhivataltól (NAV) azt a „definíciót” kaptuk, hogy a garázsvásár a feleslegessé vált, túl sok helyet foglaló, megunt, költözés, pénzszűke miatt vagy valami más okból eladni kívánt holmik kiárusítása (amit nem gazdasági tevékenységként végeznek) a ház mellett, a garázsban, az udvaron, esetenként akár bent a házban, lakásban is. A garázsvásár gyakorlatilag egy előre megadott időpontban, eseti jelleggel működő bolhapiac – fogalmazták meg másképp is a lényeget.
Azt kell róla tudni még, hogy az szja-törvény értelmében a magánszemélynek nem kell jövedelmet megállapítani az ingó vagyontárgyak átruházásából, ha a megszerzett bevétel az adóév elejétől összesítve nem haladja meg a 600 ezer forintot. Ha pedig a magánszemély bevétele az említett összeget meghaladja, akkor az elszámolható költségekkel csökkentett bevétel lesz a jövedelme, amelyet 16 százalékos adó (szja) terhel – tették még hozzá.
Mi viszont korábbról úgy tudtuk, hogy 200 ezer forintos jövedelemig nincs adófizetési kötelezettség, ezért adószakértőhöz fordultunk, él-e még ez a lehetőség. Ruszin Zsolt igenlő választ adott, megjegyezve, hogy a két szabály egymás mellett él.
Vagyis ha van ugyan 800 ezer forint bevételünk, de ezen a hasznunk nem több, mint 200 ezer forint (ha nincs meg a beszerzési bizonylat akkor 25 százalékos hasznot vélelmeznek), akkor nem kell adóznunk. Ha viszont ennél több a hasznunk, akkor kell, de csak a 200 ezer forint feletti rész után.
Amit még nem árt tudni: a 600 ezer forintba nemcsak a garázsvásár számít bele, hanem az is, ha év közben pl. a neten is értékesítünk ingóságokat.
Illusztráció: aprohirdetesem.hu
Kell-e bizonylatolni, bevallani?
A NAV-tól arról is érdeklődtünk, hogy kell-e nyilvántartást vezetni a garázsvásárokról (pl. az évi 600 ezer forintos adózási határérték miatt, mert különben honnan tudnánk, hol tartunk?), vagy a bevallásban fel kell-e tüntetni a megszerzett jövedelmet, de ezekre a kérdéseinkre nem reagáltak.
Olvastunk viszont olyan véleményt, hogy az átruházásról mindenképpen kell adni valamilyen papírt a vevőnek és aláíratni vele, majd eltenni, vagy legalább egy füzetben írni a bevételeket. Sőt, akadt olyan tanács is a témában, hogy a 600 ezer forint alatti összeget is be kell írni az adóbevallásba, függetlenül attól, hogy nem kell adózni utána.
Az adószakértő ezzel kapcsolatban azt mondta, előírás nincs, viszont célszerűségi szempontból mégis érdemes lehet „bizonylatolni” a tevékenység eredményét, és beírni az adóbevallásba is, hogy mennyi bevételünk volt. Akkor is, ha az kevesebb volt, mint az adózási határt jelentő 600 ezer forint.
Hozzátette azonban, hogy mivel a „bizonylatolás” nem előírás, így tartalmi, formai követelményeit sem rögzítik a törvényben. A hogyanra tehát nincs támpont, ami nem könnyíti meg a garázsvásározók dolgát. Egy biztos, mivel adószámuk nincs, nyugtát, számlát nem adhatnak. De valóban felírhatják egy papírra az átruházás tényét, és aláírathatják a vevővel. Vagy vezethetik füzetben, hogy mennyi pénzt kaptak.
Ruszin szerint egyébként nagy kérdés, hogy miért bizonyítaná néhány átruházási papír, vagy füzetben vezetett összeg azt, hogy mennyi is volt pontosan a bevétel, és hogy az kevesebb vagy több volt-e az adózási értékhatárnál.
Viszont az adminisztráció mégiscsak célszerű lehet, mert ha később (akár évek telhetnek el közben) vagyonosodási vizsgálatot kapunk, és sem a bevallásunkban, sem máshol nincs nyoma egy pár százezres bevételnek, akkor meg leszünk lőve – jegyezte meg. Egyrészt nem biztos, hogy fogunk emlékezni arra, hogy garázsvásárt tartottunk anno. És utólag nehéz lesz megmagyarázni a bevételt, ha korábban nem adtunk róla semmilyen infót az adóhatóságnak (a bevallásunkban).
Éppen ezért a bevétel szja-bevallását tanácsolja annak ellenére is, hogy az szja-törvény kimondja: „nem kell bevallani azt a bevételt… amely ingó vagyontárgy átruházásából származik, és az éves összege nem haladja meg a 600 ezer forintot, vagy az abból megállapított összes jövedelem nem haladja meg a 200 ezer forintot.”
„Garázsvásárnak” álcázva
A NAV válaszában kitért arra is, mi a helyzet akkor, ha valaki „garázsvásár” címén üzletszerű tevékenységet végez – például mások holmiját is árulja nyereségszerzési céllal. Ilyen esetben adószámot kell kiváltania az illetőnek, és a hatályos adótörvények szerint kell adóznia, mint minden más gazdasági szereplőnek – nyomatékosították.
Ehhez még hozzátennénk, hogy az szja-törvény szerint mi a gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi…
A válasz alapján tehát üzletszerű tevékenységnél összeghatártól függetlenül kell az adószám és áll az adózási kötelezettség. Ezt Ruszin Zsolt is megerősítette. Ami azt jelenti tehát, hogy ilyen esetben nincs 600 ezer forintig adómentesség.
Be kell jelentkezni a NAV-hoz
A „garázsvásárnak” titulált üzleti tevékenységre adószámos magánszemélyként lehet célszerű bejelentkezni a NAV-hoz, és az adószakértő szerint érdemes rögtön kérni az alanyi áfamentességet is. A mentességet abban az esetben kérhetjük egyébként, ha a várható bevételünk nem haladja majd meg az évi hatmillió forintot. Ha nem kérjük, amikor bejelentkezünk, akkor legközelebb csak december végén lesz rá lehetőségünk, a következő évre. Haszna az, hogy egyszerűsíti a vállalkozásunk adminisztrációját, ha nem kell áfáznunk (áfa felszámítása, bevallása és megfizetése). Másrészt az eladott holmikat 27 százalékkal olcsóbban kínálhatjuk.
És ha már van adószámunk (ami nem ugyanaz, mint az adóazonosító jel), akkor az üzletszerű értékesítésről minden alkalommal nyugtát vagy számlát kell adnunk.
Az adószámos magánszemély jövedelme (bevétel mínusz költség) után 16 százalékos szja-t és 27 százalékos ehót kell fizetni, azzal a kitétellel, hogy az adóalapot csak a jövedelem 78 százaléka képez. (És nincs 200 ezer forintos jövedelemig szja-mentesség.)
Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk van 100 ezer forint a haszon, akkor 78 ezer forint után kell adózni, aminek az áfája 12 480 forint, az ehója 21 060 forint. Így az adó összesen 33 540 forint lesz, ami mellett marad a 100 ezer forintból 66 460 forint. És persze az üzleti tevékenységről bevallást kell készíteni év végén.
Felettébb rizikós, ha nem tartjuk be az adózási szabályokat
Ruszin Zsolt szerint meglehetősen nagy kockázatot vállal, aki rendszeresen, más holmiját is értékesítve szervez „garázsvásárt”, főleg ha interneten is hirdeti a tevékenységét, és nem adózik utána. Utóbbi esetben kvázi tálcán kínálja magát az adóhatóság ellenőrzésére. De ha csak a tacepaó függ kinn a háza falán rendszeresen, arra is felfigyelhet valaki.
Egy példát is hozott, igaz, nem garázsvásárost, hanem kosárfonóst. Egy hölgy a netre tette ki értékesítési céllal a saját maga által készített 350 forintos kosara képét. (A saját magunk által eladási céllal készített dolgok értékesítése is üzleti tevékenységnek minősül, ahogy erről már korábban írtunk.) Pechére rögtön az első vásárlók egyike egy revizor volt. És számlát, nyugtát nem adott neki a hölgy. Ami miatt vizsgálat indult, melynek keretében a NAV becsléssel megállapította, mennyi lehetett visszamenőleg az adózatlan bevétele. Így kapott a 350 forintos (a hölgy szerint haszon nélküli) eladás apropóján több mint másfél millió forintos adó- és bírságfizetési kötelezettséget a nyakába.
Ruszin hozzátette: az adóhatóságnak teljesen igaza volt. És ugyanez simán előfordulhat a “garázsvásározókkal” is. Szóval rizikó van, nem is kicsi.
