A PwC makroökonómiával foglalkozó csapata elkészítette februári elemzését, amelynek fő megállapítása, hogy az alacsony olajárak nagy nyertesei a nettó olajimportőr gazdaságok lehetnek. Különösen az eurózóna, Japán és az Egyesült Államok; az egyes iparágakban azonban eltérő módon jelentkeznek majd az árcsökkenés hatásai.
Becslések szerint 2015-ben egy hordó olaj átlagos ára 55 dollár körül alakulhat, amely hozzávetőleg 50 százalékkal alacsonyabb, mint 2014 júniusában.
Akik jobban megérzik majd, és akik kevésbé
Richard Boxshall, a PwC vezető közgazdásza szerint néhány nagyvállalat kevésbé érzi majd a változás előnyeit, miután fedezeti ügyletekkel biztosították magukat a magasabb olajárak ellen vagy hosszú távú szállítói szerződéseket kötöttek. Emellett a háztartásoknak is várniuk kell a pozitív változásra, amíg az értékláncon keresztül elér hozzájuk az olajáresés hatása.
A PwC Global Economy Watch februári elemzése az Egyesült Államok és az eurózóna gazdaságainak ipari, lakossági, közlekedési és szolgáltatási ágazataiban vizsgálja a csökkenő olajárak hatásait.
Ők lehetnek a nagy nyertesek
Az Egyesült Államok szállítmányozási és ipari ágazataiban a működési költségek 2015-ben mintegy 300 milliárd dollárral csökkenhetnek, ami növelheti a termelési szinteket, az erősebb kínálat pedig lenyomhatja az árakat és ösztönözheti a fogyasztást.
A szállítmányozási szektor az eurózónában is az áresés nagy nyertese lehet, mintegy 65 milliárd dollárnyi költségcsökkenés révén, ám ennek realizálása némi időbe telhet, tekintve például, hogy számos légitársaság fedezeti ügyletekkel biztosítja magát az üzemanyagárak változása ellen.
Így hatással lehet az EKB programja
Az EKB eszközvásárlási programjának 1,1 billió euró összegű kiterjesztése veszélyt jelenthet a közös valutára, mivel folytatódhat az euró leértékelődése a dollárral szemben. Az árfolyamot lefelé nyomhatja továbbá
Görögország esetleges kilépése az eurózónából.
„Az EKB programja a hitelfelvételek és a nettó export növekedésének köszönhetően rövid távon fellendítheti az eurózóna gazdaságát. A hosszú távú növekedés biztosításához azonban csak a munkaerő- és termékpiacok
strukturális reformja jelenthet valódi megoldást” – figyelmeztet Richard Boxshall.
A teljes angol nyelvű elemzés itt érhető el.
