A világháborús veszteségek, a szovjet megszállás és a jóvátételi kötelezettségek a magyar gazdaságot eleve katasztrofális helyzetbe sodorták.
Az állatállomány csaknem fele és a termények jelentős része odaveszett a háborúban. 1945 májusában az ipari termelés a háború előtti szint kevesebb, mint egyharmadára csökkent. A közlekedés gyakorlatilag megbénult, ezzel is nehezítve a képtelen helyzetből való kilábalást. A Magyar Nemzeti Bank arany- és devizatartalékait a németek elhurcolták.
Csak fizettünk
Az 1945. január 20-án Moszkvában megkötött magyar fegyverszünet 300 millió dolláros, hat évre ütemezett kártérítési kötelezettséget rótt ki az országra. A háború előtt német kézen lévő magyarországi vállalatok, ingatlanok, bányák és erdők szovjet tulajdonba kerültek. Eközben az amerikaiak európai újjáépítési programjából, a Marshall-tervből Magyarország a szovjet katonai jelenlét miatt nem részesülhetett, ugyanakkor hazánknak kellett gondoskodnia a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (a világháború győztes nagyhatalmai által létrehozott, a legyőzötteket ellenőrző szervezet) és a szövetséges csapatok ellátásáról.
A kialakult helyzeten az immár kommunista kormányok erőteljes bevatkozással próbáltak javítani. A kötött gazdálkodás kialakításával a szűkös javakat az állam osztotta szét, a béreket országszerte csökkentették, az 1946 elejére kialakuló hiperinfláció következtében az értékét elveszítő pengő helyett bevezették a forintot. Ezzel a lépéssel, valamint a szovjet jóvátételi szállítások átütemezésével, és az Amerikai Egyesült Államoktól visszakapott aranykészlet felhasználásával sikerült stabilizálni a gazdaságot, de a szovjet megszállás miatt nem maradhatott fenn nyugati típusú piacgazdaság.
A ’45-ös földreform fölszámolta a nagybirtokrendszert, ’46-ban államosították a szénbányákat és a fontosabb nehézipari üzemeket, megkezdődött a sztálini típusú gazdasági fordulat előkészítése.
Tervek és éhezés
Az egy évvel később meghirdetett hároméves terv fejlesztéseivel a gazdaság beindítását szolgálta volna, azonban mivel a mezőgazdaságot vészesen háttérbe szorította az iparral szemben, hosszú távon nem lehetett sikeres. Hiába adta a nemzeti jövedelem mintegy 40 százalékát az agrár szektor, a fejlesztési források csupán 18 százalékát fordították mezőgazdaságra. Az ipari termelés ugyanakkor valóban megugrott: ’49-re 40 százalékkal haladta meg a háború előtti szintet.
Az életszínvonal az első ötéves terv 1950-es meghirdetése után kezdett rohamosan zuhanni, ekkor ugyanis a hadiipar került előtérbe. A mezőgazdaság forráshiánya miatt akadozott az ellátás, a termelőszövetkezetekbe, ún. TSZ-ekbe való szervezés pedig lassan haladt. 1953-ban a termőterületek kétharmada még mindig magánkézben volt, ugyanakkor nem volt aki megművelje a földet, mivel a gazdák nagyrésze már a nehéziparban vagy építkezéseken dolgozott.
A termények és jószágok kötelező beszolgáltatása, az ún. padlássöprések a parasztokat gyakorlatilag kifosztották. Még falun sem volt elég tej, hús és kenyér, a városokban pedig kígyózó sorok álltak a jegyre kapható élelmiszerekért. Az emberek éheztek.
A rettentő nyomor, a büntetőperek, az internálások, a diktatórikus rendszer és a társadalmi ellentmondások csúcsosodtak ki végül az 1956. október 23-i hősies eseményekben.
Fotó: AFP
Elbukott, de nem eredménytelenül
Ha az ország szabadságát nem is tudták kivívni, az ’56-os forradalmárok sokat tettek az utánuk következők életszínvonalának javításáért.
Ugyan november 4-én az orosz csapatok bevonulásával a magyar forradalmat leverték, a felkelés a szovjet típusú gazdaságpolitika felülvizsgálatát is eredményezte. Ugyan az 1957-től bevezetett korrekciós gazdaságpolitika is igen merev volt, tanulva a hibákból, alapvető célja a lakosság életszínvonalának emelése volt.
Javult a helyzet az élelmiszer- és áruellátás területén és erőteljesen megkezdődtek a lakásépítések. Lehetett kapni új autót, kiskertet és nyaralót. Persze ma már tudjuk, hogy a hamarosan beköszönő „gulyáskommunizmust” elsősorban az akkor igen kedvező feltételű külföldi hitelekből finanszírozta a kormány – így biztosítva hatalmát – ami végül az ország vészes eladósodásához vezetett, de ez már egy másik történet.
