A magyar gazdaság helyzetének megítélése kapcsán gyakran elhangzik, hogy nagyon alacsony a beruházások aránya, és ennek 95 százaléka is az EU által biztosított forrásokból történik. Azaz a jelenlegi gazdasági helyzetben önerőből nem vagyunk képesek fejleszteni, ami igaz a munkahelyek létrehozására is. Az állam foglalkoztatáspolitikai eszközrendszerének forrása a Nemzeti Foglalkoztatási Alapból (korábbi nevén Munkaerőpiaci Alap) biztosított. Ez az alap 2007-2013 között évente átlagosan 342 milliárd forint volt.
Elvileg ez az összeg áll a kormány rendelkezésére, ha egy térségben váratlan munkaerőpiaci krízis keletkezik, mint most Dunaújvárosban a Dunaferr várható leépítése miatt. Könnyen belátható, hogy éppen akkor van szükség erre a pénzre, amikor a legnagyobb a válság, mivel ilyenkor megnő az elbocsátások száma. Azaz a megoldás az – ezt mutatják nyugat-európai példák -, hogy inkább át kell csoportosítani a forrásokat a foglalkoztatási és társadalmi krízisek kezelésére és nem szabad az államnak hátrébb vonulnia.
A 2007 és 2012 közötti költségvetési törvények végrehajtását áttekintve viszont az látszik, hogy a magyar kormányok éppen ennek ellenkezőjét tették. Míg 2007-2008-ban EU-s források nélkül 60 és 72 milliárdot fordított a kormányzati foglalkoztatási és képzési támogatásokra, ez a szám 2012-ben 26,8 milliárd forintra csökkent és a mostani tervek szerint sem éri el a 35 milliárd forintot (33,5 milliárd a módosított előirányzat) – emlékeztetett a Policy Agenda.
Fotó: Neményi Márton
A mostani kormányzat alapvető szemléletváltozást hozott a foglalkoztatáspolitikában. Egyrészt radikálisan csökkentették az állástalanok támogatási idejét, miközben a foglalkoztatási alapból egyre többet költenek közmunkaprogramra. Míg 2010-ben nulla forintot költött az állam közmunkára a Munkaerőpiaci Alapból, addig tavaly ez az összeg 132 milliárd forint volt, idén pedig a tervek szerint már 154 milliárd forint lesz. Látványosan mutatja a szemléletváltást, hogy míg 2007-ben a Munkaerőpiaci Alapból közmunkára és álláskeresési támogatásra a pénz 25 százalékát költötték, addig ez a szám most már 60-65 százalék, aminek nagyobb részét közmunkára fordítják.
A Policy Agenda korábbi elemzéseiben bemutatta, hogy a közmunka nem hatásos eszköz. 10 százalék alatt van azok száma, akik képesek a közmunka letelte után a nyílt munkaerőpiacon elhelyezkedni. Ugyanakkor politikai értelemben látványos, egyszerre akár 100 ezer embert is érinthet a program. Az adatok azt mutatják, hogy az EU-forrásokon kívül alig fordít más összegeket a kormány új munkahelyek létrehozására.
A 2012. évi költségvetés beszámolója szerint a kormány 17 ezer új munkahely támogatását segítette hazai forrásból. Ebbe tartozik a klasszikus munkahelyteremtő pályázat, a pályakezdők foglalkoztatásának támogatása, a mobilitási program és az önfoglalkoztatóvá válás támogatása. Az ezekre fordított összeg azonban nem érte el a 13,5 milliárd forintot. Ez egy főre bontva pedig azt jelenti, hogy kb. 800 ezer forintot adott átlagosan az állam egy munkahelyhez.
Ezzel szemben 2012-ben egy főre vetítve (KSH szerint 90 700 fő dolgozott havi átlagban közmunkában és 131,9 milliárd forintot fordított erre az állam) 1,45 millió forintot költött a kormány egy közmunkásra. Miközben a közmunkára fordított forrást évente meg kell ismételni – hiszen nem válik a rendszer önfenntartóvá – addig a nyílt munkaerőpiacon való munkahelyteremtés tartósabb lehetne és csak egyszeri befektetést igényelne az állam részéről.
Az adatok egyértelműen mutatják, hogy kevésbé hatékony és drágább a közmunka, mintha ezt az összeget a munkahelyteremtésre fordítanák. Ennek ellenére tízszeresét költi a kabinet közfoglalkoztatásra, mint valódi munkahelyteremtésre. További negatívum lehet, hogy feltehetőleg a hamarosan elkészülő 2014. évi költségvetés is ezt a furcsa szemléletet viszi tovább. Az oka ennek pedig az lehet, hogy politikai értelemben kiszolgálják a kormánypártok a társadalom vélt vagy valós igényeit. Még akkor sem adnának úgynevezett „ingyen segélyt” senkinek, ha a kialakított rendszer drágább, kevésbé hatékony és még társadalmilag káros megoldást is jelent – írja a Policy Agenda.
