Már jó rég megszoktam, hogy amikor kijön egy statisztikai adat, akkor óvatosan kell kezelni a hozzá kapcsolódó értelmezéseket. Az adatok tekintetében a közlemények persze nem szoktak hazudni, de néha a folyamatok megítélése szempontjából fontos – esetleg kedvezőtlen – adatokat inkább agyonhallgatják, és valami olyat emelnek ki, ami pozitív. Kábé, mint amikor az ásványvízre ráírják: szénhidrátmentes. Erre a KSH is hajlik, de jellemzően azért ízléssel, nem úgy, mint a nemzetgazdasági tárca, amely néha mintha játékot űzne abból, hogy abszurd adatokat emeljen ki.
A gazdaság első negyedévi teljesítményére vonatkozó, ma kijött közlemények azonban minden eddigin túltettek.
A KSH-sajtóközlemény címe: 2013. I. negyedévében 0,9 százalékkal csökkent a GDP
Az NGM-sajtóközlemény címe: 0,7 százalékkal bővült a magyar GDP az első negyedévben
Senki sem hazudik…
Természetesen mind a két cím igaz. Csak hát ugye mihez képest. A KSH azt tartja fontos adatnak, hogy az egy évvel korábbi adatokhoz, tehát a 2012-es év első negyedévéhez viszonyítva hogyan alakult a gazdaság termelése. A minisztérium pedig azt, hogy az ezt megelőző, tehát a 2012-es utolsó negyedévéhez viszonyítva kicsit nőtt a gazdaság kibocsátása, megmozdult az építőipar és a mezőgazdaság. Arról egyetlenegy szót sem szól a minisztériumi közlemény, hogy zsugorodott volna a magyar gazdaság szempontjából oly fontos ipari teljesítmény.
…csak senki nem mond igazat
Most akkor mi van? Növekedés? Csökkenés? Fordulat? Stagnálás? A KSH által kiemelt adat a fontos, vagy az NGM-é? A válasz talán az, hogy egyik sem. Pár szakszó magyarázata következik, legyen egy kis türelemmel, ha érdekli az igazság.
Amikor a GDP-becslést elkészítik (mert ez eleve egy becslés, és módszertanának erősségéről amúgy állandóan vita van), akkor összesen három számítást végeznek el. Megbecsülik, hogy forintban mennyit termelt az ország, majd két szűrőt alkalmaznak: figyelembe veszik a naptárhatást (pl. szökőévben nem ugyanannyi nap van, mint máskor), illetve azt, amennyit szimplán az évszak miatt szokott változni a termelés (szezonális hatás). Igazából a két szűrő együttes használata mond sokat arról, hogy akkor mi is volt. Ezt hívják a „szezonálisan és naptárhatással kiigazított” adatnak. Na, egy laikusnak általánosságban véve ez az adat az igazán fontos. Ez 0,3 százalékos GDP-csökkenést mutat az előző évhez képest.
Vége a recessziónak?
Hát nincs. A recesszió meghatározása legalább annyira viták tárgya, mint hogy jó módszer-e a gazdaság állapotának felmérésére a GDP. A hüvelykujjszabály az, hogy akkor van recesszió, ha két egymást követő negyedévben is zsugorodás van. Persze itt is felmerül, hogy de mihez képest? És az NGM itt is él az értelmezés „szabadságával”. Általánosságban véve az előző év hasonló negyedévéhez képest mért növekedést néznék a recessziós szabályhoz. Ilyen értelmezésben sajnos Magyarország még mindig recesszióban van. Ám az NGM „szakmai” megítélése szerint az előző negyedévhez kell mérni a GDP változását, ami – hogy, hogy nem – pozitív.
A valóságban minden olyan hosszabb időszakot, amikor nem nő a gazdaság, recessziónak hív a közgazdaságtan. Ha van olyan részadat, ami pozitív, akkor is.
Ezeket kell tudnia
Ha lecsupaszítjuk a tudományos pontoskodástól és a kormányzati hamuhintéstől a számokat, akkor szerintem ezek a fontos tények, mindenki által követhető egészségügyi analógiákkal:
– Aggasztó, hogy a helyzet még mindig rosszabb még a tavaly év eleji pocsék helyzetnél is. A beteg szívhangja egyelőre egyre gyengébb, és messze van az egészségestől.
– Biztató, hogy kicsit elmozdultunk a tavaly év végi állapothoz képest, és volt egy kis erősödés. A gazdaság annyira tetszhalott már jó ideje, hogy legutóbb 2011 elején adott ekkora életjelet. Kábé, mintha a kómásunk felemelte volna a kisujját.
– Megnyugtató, hogy az erősödés a magyar társadalom mintegy felét kitevő szegények szempontjából fontos két szektorban, az építőiparban és a mezőgazdaságban is érzékelhető volt. Doktor úr, a beteg egyedül levegőt vett!
– Állati aggasztó, hogy az ipar – amiből zömében él az ország – még mindig nem érte el nemhogy a válság előtti szintet, de még a 2010-est sem. Tök jó, hogy az ipari termelés márciusban több volt, mint februárban, de sajnos ez így szokott lenni. A kiigazított adat meg nagyon szomorú, több százalékos visszaesést mutat. Nővérke, ez mind szép és jó, de most amiatt aggódom, hogy agydaganata van.
– A járműgyártás termelése hónapok óta alacsonyabb, mint szokott lenni. Jézusom, lehet, hogy a frontális lebenyben van a gond? Pont ott, ahol gondolkodik ez a szerencsétlen beteg?
– Hajrá rezsicsökkentés: január és március között máris jelentősen (5-7 százalékkal) csökkent az energiaipar teljesítménye. De nézzük a pozitív oldalát: ha már nem mozog, legalább kevesebb infúziót kell neki adni.
– A tavaly ilyenkori termeléshez képest 30 százalékkal kevesebb tartós fogyasztási cikket állított elő a magyar ipar. Ja, és a menzának sem kell számolnia vele egy ideig.
– És még egy fontos adat: megugrott a forint árfolyama a hírre. A közös európai devizát 291,62 forinton jegyezték a kedd késő délutáni 294 forintos szint után, a dollár 225,88 forintot ért a tegnapi 226,99 forint után, míg a svájci frankért 233,11 forintot kértek a bankközi devizapiacon délelőtt 10 óra tájban. Magyarán: a rokonok bizakodnak.
Hát talán azért ezt a beteget még korai lenne hazaengedni, nem?
Hamarosan kijönnek az elemzői vélemények is. Indul a konzultáció.
