Rekordhideg időjárás, hókáosz, felkészületlenül ért hatóságok, a jövő télre elrakott hótaposót morcosan leporoló emberek, terményeiket féltő gazdák – ez volt az elmúlt hetekben, s készüljünk fel, mert ehhez hasonló időjárási meglepetések kora következik az elkövetkezendő évtizedekben.
A mostani hidegzuhanyt ugyanis számos tudományos kutatás a sarkvidéki jégsapkák riasztó – váratlanul gyors és nagymértékű – olvadásával hozzák összefüggésbe. Az óceánba olvadt jég változást idézett elő egy nagyerejű levegőfolyamban, ami a mérsékeltövi időjárást is meghatározza: a sarkkör közelében, 8 -10 km magasan haladó futóáramlás megváltozott, s ez az oka annak, hogy több sarkvidéki levegő került Európába.
Ránk olvadt az északi jég
„Egy-egy rendkívüli időjárási eseményt nem szoktunk közvetlenül a globális felmelegedés margójára írni, ám ez kivétel: a mostani hideget kimondottan összefüggésbe hozzák tudományos publikációk azzal, hogy tavaly szeptemberben rekord alacsonnyá vált felszínét és tömegét tekintve az északi jégsapka” – mondta lapunknak Lakatos Mónika, az Országos Meteorológiai Szolgálat szakértője. „S a jelenlegi helyzet megerősíti az IPCC megállapítását, miszerint az elmúlt ötven évben módosultak a mérsékeltövi ciklonpályák” – tette hozzá. Az IPCC a klímával foglalkozó kutatásokat egyesítő globális klímapanel, amely átnézi a tudományos eredményeket és összegzi azokat.
Fotó: Northfoto
Már nincs vita
S a változások mögött nagy valószínűséggel az emberi tevékenység áll. Szemben azzal, amit a laikusok gondolnak, a tudományos közösség ma már egybehangzóan állítja, hogy az emberiség üvegházhatást erősítő tevékenysége nélkül nem lehet megmagyarázni az elmúlt évtizedekben mért hőmérséklet-emelkedést.
„Végeztek modellkísérleteket, amelyeknél megvizsgálták, hogy az üvegház gázok, a vulkánkitörések és a naptevékenység figyelembe vételével hogyan kellett alakulnia a hőmérsékletnek az elmúlt 250 évben, és beigazolódott a 0,8 fokos melegedés. Amikor az emberi kibocsátást kivették a modellekből, arra jutottak, hogy e hatások nélkül az utolsó 50 évben nem következett volna be melegedés” – magyarázta a klímaszakértő.
Fecsegő felszín, fenyegető mély
Különösen aggasztó, hogy friss kutatások szerint mégse lassult igazából le a globális felmelegedés az elmúlt évtizedben, mint azt korábban meglepődve állította néhány fejét vakargató tudós. Valójában csak annyi történt, hogy nem a felszín melegedett, hanem a mély.
Főtt hal óceán módra
Mint a Geophysical Research Lettersben a héten megjelent, a Föld felmelegedésének 90 százaléka valójában az óceánok mélyén zajlik, s csak a tizedét érezzük a felszínen. Az óceánok melegedésének harmada majdnem egy kilométer mélyre lehatol. Ilyen nagy melegedésre még nem volt példa.
Készülhetünk a káoszra
Hogy ez mit jelent a mi időjárásunkra nézvést? Nagyjából azt, hogy az időjárás innentől kezdve nemcsak a mezőgazdaságban és a légiközlekedésben lesz folyamatosan a hétköznapokat meghatározó tényező, hanem az élelmiszerárakban, az inflációban, a jólétünkben és a jóllétünkben is.
Idén több élelmiszer ára brutális emelkedésbe kezdett, mivel tavaly a nem öntözött területeken harmadannyi lett sok terményből, mint egy évvel korábban. S olyan termékek drágultak, mint a mindennapi kenyerünket adó gabona vagy a szinte minden takarmányba alapösszetevőként bekerülő kukorica.
Csak pár fok az egész
Ehhez elég volt egyetlen aszály, képzeljük el, mi lesz akkor, ha – mint azt az Országos Meteorológiai Szolgálat klímamodelljei jelzik – a térségünkben száraz, forró nyarak lesznek a jellemzőek, hosszú hőhullámokkal. A várakozások szerint 2050-ig átlagosan 1-2 fokkal nő majd az évi középhőmérséklet az ország területén. Ám ez nem egyenletesen fog eloszlani az éven belül: a legnagyobb melegedésre nyáron és ősszel számíthatunk, tavasszal és télen a melegedés mérsékeltebb ütemű lesz, de a telek várhatóan fagypont fölött alakulnak. Még távolabbra tekintve: az évszázad végére 3-4 fokkal lesz magasabb az éves átlaghőmérséklet, mint napjainkban.
Életveszélyes helyzetek
És még ha csak ezekről lenne szó. De, mint a havazás miatt áram és mobilszolgáltatás nélkül maradt emberek és azok, akik az autópályán rekedtek is megtapasztalhatták: egy-egy szélsőséges időjárási helyzetben az alapvető életkörülményeink is veszélybe kerülhetnek, s akár napokba is telhet azokat helyreállítani.
Fotó: MTI / Nagy Lajos
Hol zuhog, hol porlik
Akik kertészkednek, tudják: ha kiszárad a talaj, a túl sok eső lefut róla, mert nem tudja mindet elnyelni a talaj, pláne ha hirtelen zúdul rá több centi csapadék (ilyen szempontból a hó jobb, mert az lassan szivárog be a talajba, amikor olvad, fagy, olvad). Tehát állandóan gond lesz a vízzel, leginkább a hiányával.
„A klímaváltozás már nem egy jövőbeli fenyegető veszély, hanem most zajlik, velünk történik” – hangsúlyozza az éghajlati szakértő.
És hogyan készülünk rá?
Leginkább: nem nagyon. Uniós nyomásra Magyarország is készített egy stratégiát a klímaváltozásra, ám még a program felelősei is elismerték, hogy abban sok olyan lépés van, amely inkább csak a már futó ilyen-olyan programokat címkézte át zöldre, s nem igazán szolgálták a klímaváltozásra való felkészülést.
A téma olyannyira van a poltikusaink és a közigazgatásunk érdeklődésének homlokterében, hogy a 2009-2010 közötti tevékenységről készült jelentést a héten, tehát mintegy 3 évvel később sikerült elfogadnia a parlamentnek. A 2011-2012-es programról 2011 közepén még csak annyit lehetett tudni, hogy majd lesz. És azóta sem találni a nyomát a kormány klímaoldalán, hogy elkészült volna egyáltalán.
Nem volt katalizátor
„A jelentés megállapítja, hogy az éghajlat-változási program kizárólag olyan intézkedéseket tartalmazott, amelyeknek a finanszírozási forrásai már az éghajlat-változási program készítésekor rendelkezésre álltak, és kapcsolatban álltak a kibocsátáscsökkentéssel, adaptációval vagy a társadalmi szemlélet formálásával. Forráshiány miatt számos, hosszabb távon elengedhetetlen intézkedés nem is kerülhetett be az éghajlat-változási programba. Ebből fakadóan megállapítható, hogy ez a program nem töltött be katalizátor szerepet az éghajlatváltozással kapcsolatos tevékenységek előmozdításában” – ismertette a helyzetet a jelentés beterjesztéséért felelős Kovács Pál nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár.
De nem baj, mert már készül egy “előremutatóbb, naprakészebb és a 2050-es dekarbonizációs célértékkel, alkalmazkodási szükségletekkel, valamint horizontális kérdésekkel összhangban lévő és megfelelően ütemezett későbbi nemzeti éghajlat-változási stratégia.”
|
Kamu volt az egész? |
|
Összességében 2009-ben és 2010-ben körülbelül 54 ezer darab pályázatot támogattak hozzávetőlegesen 2100 milliárd forint támogatási összeggel. “Figyelembe kell ugyanakkor venni, hogy a kiírások nem minden esetben vonatkoztak kifejezetten kibocsátáscsökkentésre, az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodásra vagy a horizontális intézkedésekre, ezért a megítélt támogatások összege sajnos jelentősen túlbecsüli a tényleges, valóban éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések körét. A figyelembe vett intézkedések túlnyomó részben az adott projekt velejárói, így kifejezetten éghajlatváltozással kapcsolatos hatásokról, eredményekről nem mindig lehet beszámolni” – tette hozzá parlamenti őszinteségi rohamában Kovács Pál. |
Ez nem történt meg
A jelentésből aztán az is kiderül: az éghajlat elleni védekezéstől elvont források hiánya oda vezetett, hogy nem történt meg a területi klímaérzékenység vizsgálata. Nem valósultak meg azok a szemináriumok, amelyek segítségével tudatosítani lehet az éghajlatváltozás okozta veszélyeket. Nem módosították az építési szabályokat aszerint, hogy figyelembe vegyék a felmelegedés elleni védekezést, valamint a napsütésből eredő hő hasznosítását (holott a jelentés szerint ezek nem hosszútávon elengedhetetlenek, hanem már rövidtávon is).
Nem jött létre olyan szakértői szervezet-hálózat, amely segítené a települések éghajlatvédelmi tevékenységét. Nem készült klímamenü (önkéntességen és önvizsgálaton alapuló rendszer, amelynek segítségével lehetőség nyílik a fosszilis energia-felhasználás csökkentésére). Nem készült kockázatelemzés sem az éghajlatváltozásra, sem a természeti csapásokra.
Ezeknek a zöme azóta sem készült el.
