Ön szerint pontosan miért nem nő a magyar gazdaság?
A gazdaságban jelenleg mind a két fő keresleti komponens gyenge: Európában visszaesés van és belföldön szédületes iramban zajlik az adósságtörlesztés. A kormányzat tett lépéseket a kereslet élénkítése érdekében 2011-ben, de ezek hatása mára kifutott. Tavaly pedig a költségvetési hiány csökkentése miatt a költségvetés is keresletcsökkentő jellegű lett.
A kormány azért igyekezett legalább a másik, a kínálati oldalon változásokat bevezetni. Ezek a népességnek a munkaerőpiacon való nagyobb részvételét célozzák meg. Lengyelországban egy évtizede, az Egyesült Államokban a nyolcvanas években volt ilyen politika, s sikeresek is voltak, de csak hosszú távon.
Azért óvatosak vagyunk – Fotók: Neményi Márton
Így az azonnali növekedés szempontjából hiába van egykulcsos adónk, amivel kisebb a munkabért terhelő adó, hiába van munkahelyvédelmi akcióterv, ami a nehéz helyzetben lévőket igyekszik védeni, hiába csökkent a munkanélküliségi segély három hónapra, hiába alkottak új munkatörvénykönyvet, kereslet nélkül a kínálatoldali változások pozitív hatása nem jelentkezik.
És mikor indulhatnak be újra a vállalati megrendelések?
Attól függ, hogy a magyar vállalatok piacain mikor lesz élénkülés. Európában mostanában egyre többen arra számítanak, hogy az év második felében már jobban alakulnak a dolgok. Magyarországon is úgy látjuk, hogy az év második felében jelentősen nagyobb elkölthető jövedelem marad a gazdaságban. Ezek hosszabb távon pozitív irányba mozdíthatják el a dolgokat, de azért óvatosak vagyunk. A legutóbbi előrejelzésünkben idénre 0,3 százalékos növekedést jeleztünk előre. A nemrég kijött negyedik negyedéves növekedési adat tükrében valószínűleg még alacsonyabb számot mondanánk.
Azért hozzátenném, hogy a mára már egyértelmű, hogy a gazdaság állapotának felméréséhez a növekedés mellett két másik számot is vizsgálni kell. Az egyik az államadósság, amelyet a régióban egyedül nálunk sikerült stabilizálni, egyedül nálunk nem mutat növekedést. A másik mutató pedig a foglalkoztatottság, amelyben csak Magyarország és Románia helyzete javult. Érdekes módon Lengyelországban és Szlovákiában annak ellenére csökken a foglalkoztatottság, hogy ők a növekedés éllovasai.
Ebből is látni lehet, hogy már nem a megszokott módon működik a gazdaság, nem úgy, mint a válság előtti időkben. Mintha a gazdaság különböző paraméterei közötti kapcsolat megváltozott volna. Vannak országok, például Szlovákia vagy Lengyelország, amelyek még a válság előtti gazdasági modellel rendelkeznek, és gyorsan tudnak most növekedni. Ám az eladósodottságra vagy a munkaerőpiaci kihívásokra nem tudtak választ adni. Ezzel szemben Magyarországon – vagy Romániában – a recesszió dacára nő a foglalkoztatottság.
Lehet mondani, hogy ez a közfoglalkoztatottság miatt van, de szerintem egyáltalán nem egyértelmű. A statisztika szerint ugyanis az 5 fő alatti vállalkozásoknál van kimutatható foglalkoztatottságbővülés.
| A foglalkoztatottság |
|
A foglalkoztatottság egy speciális munkaerőpiaci mutató. Azt fejezi ki, hogy a teljes munkaképes korú népességhez képest mennyi a munkában állók aránya. Magyarországon minden olyan ember foglalkoztatottnak számít, aki az év nagyobbik részében legalább heti egyórányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve rendelkezett olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg (betegség, szabadság – ideértve szülési szabadságot is – miatt) nem dolgozott. Az OECD tagországai között Magyarországon az egyik legalacsonyabb a foglalkoztatottság: csak Törökország és Görögország teljesített rosszabbul 2011-ben, amikor Magyarországon az elvileg munkaképes népességnek alig 55,8 százaléka volt ebben a nagyon nagyvonalú értelmezésben a dolgozó nép része. 2012 szeptemberére ez a mutató 58,2 százalékra javult – 10,5 százalékos munkanélküliség mellett. |
Szóval ez is jó, az is jó, csak épp a növekedés gyenge. Ez kicsit olyan, mintha az orvos azt mondaná a betegnek, hogy Pista bácsi, minden szerve ragyogó állapotban van, csak épp levegőt nem kap.
Hát elképzelhető azért, hogy lesz növekedés, csak nem biztos. Idén a belföldi keresletben is fordulatra számítunk. A reálbérek várhatóan nőnek, s a minimálbér-emelés és a nyugdíjemelés 5 százalék feletti volt, miközben a jegybank 3,5 százalékos inflációt vár. A kettő közti különbséget azért érezni fogják az emberek.
Nem 3 százalék körüli változás az, ami érzékelhető a lakosság számára?
Azt szokták mondani. De azért így is több száz milliárd forintról van szó. És emellé jön be az a tétel, ami szerintem a legnagyobb meglepetést okozhatja, s amiben a legnagyobb a bizonytalanság. Tavaly és tavalyelőtt 4-500 milliárd forintot fordított évente a végtörlesztésre a lakosság. Ez idén nem jelentkezik, ennyit nem kell kifizetniük az embereknek. S ráadásul ennyivel kisebb lett az adósság is, kisebb a törlesztőrészlet is körülbelül 20 százalékkal, s kisebb a kamat is.
Az sem baj, ha nem költik a pénzt
Két éve az adósságszolgálat – tehát az évi kamat és törlesztés összesen – körülbelül 1800 milliárd forint volt, ez idén lemehet 1300 milliárd forintra is. Tehát 4-500 milliárd forinttal több lesz az elkölthető jövedelem. Ebből lehet, hogy megtakarítás lesz, mint a tavalyi év harmadik negyedében. Vagy az is lehet, hogy elköltik, és abból jöhetne valamiféle növekedés. De ez persze nagyon bizonytalan: összegszerűen is, meg abban is, hogy mire fordítják az emberek ezt a pénzt.
Ha ezt és a reálbérnövekedést összeadjuk, akkor a GDP 3 százalékának megfelelő elkölthető pénzről beszélünk.
Ha a lakosság nem bízik abban, hogy javulni fog a helyzet, akkor biztosan inkább megtakarításokba teszik a pénzt. Akkor annyi a növekedési álomnak?
Szerintem az sem baj, ha nem költik el a pénzt. A fogyasztásalapú növekedés kicsit túl van hangsúlyozva nálunk. Magyarország elsődleges problémája ugyanis nem a növekedés, hanem az eladósodottság. Jól látszik most, hogy ez mekkora probléma.
A lakosság devizahitelállománya az elmúlt 4 évben lefeleződött több mint 7000 milliárd forintról 3800 milliárdra. A költségvetés adóssága akkora, hogy ha nincsenek a különadók, akkor 2010-ben lett volna egy 5,5 százalékos hiánya. Ezt két év alatt 2,7 százalékra hozta le a kormány, ami nagyon gyors hiánycsökkentés, pláne ebben a nemzetközi környezetben. Azt szokták mondani, hogy évi félszázalékos hiánycsökkentés az, ami még nem hátráltatja a gazdaságot.
Jól látszik, hogy mekkora hiba volt, hogy a korábbi években felengedtük a hiánycélt. A mélyülő recesszió miatt a korábbi kormányok többször is kezdeményezték az IMF-nél és az EU-nál, hogy elégedjenek meg a hiány kis csökkentésével, és bele is mentek. Szerintem annak van egy politikai üzenete, hogy nekik szabad volt, ennek a kormánynak meg nem.
Az IMF ma már inkább azt mondja, hogy túl gyors a hiánycsökkentés, elég lehetett volna kevesebb is, ha az jó irányba megy. Mi erről a véleménye?
Ez is teljesen érthető, hisz ezt csinálták korábban is. De a változatlan 3,9% és 3,8%-os hiánycélokkal szemben lehetett volna azt csinálni, hogy évi fél százalékkal csökkentjük a hiányt, ami kevésbé terhelte volna meg a gazdaságot. 2009-2010-ben a felemelt hiánycélú IMF-program jól láthatóan nem tudta az adósságcsapdából kiemelni az országot, hisz az adósságráta 2010-ben is nőtt. Jól láthatóan ez nem is volt cél. Az IMF kettős játékot űz: úgy tünteti fel magát, hogy szigorú módon kikényszeríti a költségvetés rendbetételét, miközben az államadósságban nem kényszerít ki semmiféle csökkentést.
Érdekes helyzet, hogy a gazdaságélénkítő kormányzati lépések mind olyanok, amelyek 10-15 év távlatában hozhatnak csak növekedést, miközben jövőre választások lesznek. Pedig már Bill Clinton is megmondta, hogy a választók a gazdaság állapotáról nyilvánítanak véleményt a kormánypártoktól megvont szavazatok formájában. Ön szerint idén és jövőre sem próbál majd némi szteroidot injekciózni a kormány a gazdaságba a választások örömére?
Szerintem ez egy történelmi pillanat, amelyben kiderül, hogy vajon tudunk-e szakítani 40 év gazdaságpolitikájának a gyakorlatával. Felismeri a lakosság, hogy hitelből nem szabad növekedni, mert az csak látszatnövekedés, és a végén duplán fizetjük meg az árát? Értékelik majd, hogy most mekkora adósságcsökkentés zajlik? S például arra sem volt sok példa, hogy az IMF és más nemzetközi szervezetek segítsége nélkül, önerőből kezeltük volna a válságunkat – és az euróövezet válságát.
Akár úgy, hogy bemegy a zaciba
Kétségtelenül – és még tíz év múlva is évi 8 százalékot fizetünk majd ezért az önállóságért.
Igen, de ha Ön állandóan hozzám rohangálna hó végén pénzt kérni kölcsön, akkor én azt mondanám: nem tudja rendben tartani a háztartását. Ha megoldja maga, akár úgy, hogy bemegy a zaciba, és az ott adott kölcsönből törleszt vagy a kiadásait csökkenti és saját erőből oldja ezt meg, az sokkal jobb.
Ráadásul a 8 százaléknál azt is ki kell hangsúlyozni: nem az a lényeg, hogy mennyi a kamat. Az a lényeg, hogy kinek fizetjük: ha a lakosságnak, az még mindig sokkal olcsóbb, mint egy akár egyszázalékos kamatú IMF-hitel, mert előbbit befelé fizetjük.
Szóval akkor nem számít választási gazdaságpolitikára?
Nagy váltás szerintem nem lesz.
Akkor inkább a rezsi csökkentésével és más közvetlen zsebbe vágó lépésekkel igyekszik majd a kormány a szavazók szimpátiáját megnyerni?
Igen, nyilván igyekszik megnyerni a választókat a politika. De szerintem ennek a kormányzati ciklusnak a lényege nem ez, hanem a kínálat oldali gazdaságpolitika. Szerintem azért történelmi a helyzet, mert a kormányzat nem nagy osztogatással fogja próbálni a választásokat megnyerni, hanem azzal, hogy a hosszú távú problémákat kezeli.
A népességszám 1981 óta folyamatosan csökken, egymillióval kevesebben vagyunk. Harminc év alatt 10 százalékkal csökkent a népesség, ez borzasztó gyors fogyás. A foglalkoztatottak száma másfél millióval kevesebb, mint a hetvenes évek végén volt. Ahogy a reálbércsökkenés elindult, rögtön elindult a lakosság az inaktivitás irányába. A nyolcvanas években volt 800 ezer nyugdíjas. Ma több mint 3 millióan kapnak nyugdíjszerű ellátást. Nem sajnálom tőlük, csak látni kell: ma Magyarországon egy foglalkoztatottra egy eltartott jut. Ezzel szemben a fenntartható gazdaságokban 2 foglalkoztatottra jut egy eltartott.
A nyugati világban is csak a bevándorlás javítja fel ezt az arányt, nem a születésszám.
Talán így van, de ez is csak azt mutatja, hogy Nyugat-Európa rossz irányba halad. Letért a munkaalapú társadalmi berendezkedés útjáról, és az adósságból finanszírozott jóléti társadalom útján halad.
Nálunk ezzel szemben az elmúlt években óriási nettó pénzügyi vagyonnövekedés volt. Nem azon az ágon, hogy a lakosság befektetéseinek az értéke nőtt, hanem hogy az adósságai gyors ütemben csökkentek. A lakosság nettó pénzügyi vagyona a GDP 62-64 százaléka volt egészen 2010-ig, 2010 óta 70 százalékra felment. Ez óriási vagyonnövekedés, és elsősorban a devizaadósság-törlesztésnek köszönhető.
Nem olyan rossz a helyzet
Ez a választásokon azért nem feltétlenül hasznos. Hisz ha ugyanabban a lakásban élek, csak 10 százalékkal több lett belőle az enyém időközben, nem érzem magam gazdagabbnak.
Ezért gazdaságtörténeti jelentőségű ez a pillanat. Kisebb-nagyobb megszakításokkal 40 éve visszatérünk abba a csapdahelyzetbe, hogy adósságból igyekszünk jólétet finanszírozni. Erről szólt a hetvenes és nyolcvanas évek eladósodása. A kilencvenes években a privatizációból próbáltuk megfizetni a jólétet. Aztán pedig jött a devizaadósság. Ebből a spirálból egyedül az adósságtörlesztés lehet tartósan a kiút.
A növekedés is sokat segíthetne azért ebben. A konjunkturális helyzeten túl, vajon elég versenyképes a magyar gazdaság?
Szerintem igen. Ez derült ki a Nemzeti Bank nemrég született tanulmányából is. Ebben a beruházási rátát vizsgálták, s igazából azt kapták, hogy alacsony az állami beruházások aránya, s a régiós átlagnál alacsonyabb a belföldre termelő cégek beruházási rátája, de az átlagnál magasabb az exportra termelő cégek beruházási rátája. Szóval az exportőrök szemében a magyar gazdaság versenyképes. Ebben biztos, hogy benne van a 300 forintos euró vagy az, hogy 2008-hoz képest alig változtak a reálbérek.
Hát ezt a bizalmat Magyarország iránt a multinacionális cégeknél nem érezni. Bizalmatlanok a gazdaságpolitika iránt, és erősen kockázatosnak érzik a különadók, a bankadó miatt. Nemcsak az adó, hanem az adóztatás módja is zavarja őket – a visszamenőlegesség, az hogy az üzleti éven belül lépett életbe – ez is kicsapta a biztosítékot.
Teljesen érthető. 617 milliárd forinttal kell hozzájárulniuk a válságkezeléshez. De azért valahol a társadalmi igazságossághoz ez is hozzátartozik. Sok külföldi vállalattól azt halljuk vissza, hogy az elvvel egyetértenek. Pláne, hogy látják: Portugáliban, Görögországban sokkal rosszabb a helyzet. Nem biztos, hogy az a legrosszabb, amikor különadót kell fizetni, sokkal rosszabb, ha az államcsőd felé tart egy ország.
Az üzleti éven belüli változások kétségkívül nehezek egy cég számára, mert minden terve megborul. De szerintem két féle stabilitás van. Az egyik fajta az üzleti értelemben vett stabilitás. A másik a makroértelemben vett stabilitás, azaz amikor a kormány megteszi azt, amit kell, hogy az ország gazdasága stabil maradjon – akár az üzleti éven belül is.
A stabilitásban lenne fontos tényező a jegybank is, ami körül állandóan csaták vannak. Hogy látja a jegybank leendő új vezetésének gazdaságélénkítési lehetőségeit?
Nem olyan rossz a helyzet. A kamatszint stabil, a februári esetleges kamatcsökkentéssel 5,25 százalékos lesz az alapkamat, ami nagyjából az, amire a piac számít. Szerintem simán előfordulhat, hogy az új jegybanki vezetés egyszerűen nem csinál semmit pár hónapig. Mert nem lesz rá szükség. A februári csökkentés után érdemes lenne kicsit kivárni, megnézni, hogy az eddigi lépéseknek mi lesz végül a hatása.
Lennének olyan unortodox eszközök, amelyeket sikerrel tudna bevetni a jegybank új vezetése?
A jegybank elsődleges eszköze az alapkamat. Ma az alapkamat voltaképpen a külföldi befektetők hozamelvárását tükrözi, azért olyan magas. De ha az államadósság szintje a költségvetési hiány 3 százalék alatt tartásával csökken, akkor lehet mozgástér további vágásra.
Az ország gazdasága versenyképes
A jegybank az alapkamatnál akár alacsonyabb kamattal adhatna valamennyi hitelt néhány célzott körnek. Akár 1-2 százalékos kamattal is lehetne a bankoknak kölcsönadni a kis- és középvállalati hitelkihelyezések növelésére. A másik eszköz, ami szóba kerülhet, a devizatartalék felhasználásának javítása. Jelenleg rekordszinteken van a jegybanki devizatartalék – 34 milliárd eurón áll, miközben a lakosságnak és az államnak a devizahitele magas. Ennek csökkentésére lehetne egy mód az, ha a jegybank a piacról visszavásárolna állampapírokat.
Egy másik lehetőség, hogy a kereskeskedelmi bankoknak lehetne ebből olcsó devizaforrást biztosítani, és megegyezni velük, hogy továbbadják a lakosságnak. Akár 30 százalékkal lehetne csökkenteni a törlesztőrészleteket ebből. Szerintem 5 milliárd euróig a befektetők szemében sem veszélyes a devizatartalékok felhasználása. Sőt, a piac akár pozitvan is értékelheti, hiszen a lakosság terheit csökkentheti vele a kormány.
