Ez derül ki a PwC Magyarország megbízásából a Scale Research által végzett, 2012 első félévére vonatkozó lakossági bankhasználati szokásokat felmérő reprezentatív Bankindex kutatásából.
Úgy tűnik, hogy a válság nem csak a már felvett kölcsönök visszafizetését teszi nehezebbé a lakossági ügyfelek számára, de hosszú időre el is vette a lakosság kedvét a hitelfelvételtől. Félretenni csak nagyon kevesen tudnak és ők is csak a legegyszerűbb és inkább rövid távú banki megtakarítási termékeket igénylik. Az ügyfelek többsége leginkább csak számlavezetőként tekint a bankjára és igényei kimerülnek az egyszerű és olcsó folyószámlában és kártyában – derül ki a kutatásból.
Csodák nem várhatóak
A közeljövőben nem lehet csodákra számítani a lakossági bankszolgáltatások terén. Emiatt a bankok számára csak a költséghatékonyság következetes javítása és az ügyfelek magasabb színvonalú és differenciáltabb kiszolgálása jelenthet esélyt a sikerre – mondta a PwC Magyarország vezető menedzsere, Chornitzer Péter. A lakossági ügyfelek döntő többsége nem tud, vagy nem akar hitelt felvenni. Megtakarítani pedig csak nagyon kevesek képesek. S bár van némi előrelépés, nincs robbanásszerű fejlődés a folyószámla-használati szokásokban sem.
Az ügyfelek nem érzékelnek jelentős különbségeket a pénzintézetek között, igen gyakran a bankfiók közelsége, illetve ismerősi ajánlás útján választanak számlavezetőt, ugyanakkor a már kiválasztott bankjukhoz alapvetően lojálisak.
A kutatás 2012 első félévére vonatkozó felmérése egyértelműen alátámasztja azt, hogy a válság mára mélyrehatóan kiterjedt a lakossági ügyfelek bankhasználatára is. A felmérés szerint a lakosság mindössze 13 százaléka rendelkezik megtakarítással, és még a legfelsőbb (havi 200 ezer forint feletti) jövedelmi kategóriába tartozóknak is csak alig egyötöde takarít meg. A banki ügyfelek jövőjüket tekintve borúlátóak: 85 százalékuk gondolja azt, hogy a következő 1 évben kevesebbet engedhet meg magának és kevesebbet tud megtakarítani.
Most a biztonság az első
A megtakarítási célok között domináns a biztonsági tartalékolás: a lakosság kétharmada emiatt tesz félre. Az ügyfelek többsége továbbra sem nyitott az innovatív vagy hosszú távú megtakarítási termékekre: a megtakarítások 50 százaléka hagyományos bankbetétben vagy takarékbetétkönyvben van.
A megtakarítási számlát legalább már érzékelhető mértékben (13 százalékban) használják az ügyfelek. Viszonylagosan népszerűek (10 százalékban) a lakáspénztári megtakarítások. De ezek a hagyományos betétekkel együtt le is fedik a piac háromnegyedét.
Az olyan összetettebb vagy hosszú távú termékek, mint a nyugdíj előtakarékossági vagy tartós befektetési számlák és különböző önkéntes pénztári formák gyakorlatilag marginálisak – folytatta a szakértő.
Hitelt? Nem!
Drámain lecsökkent a lakosság hitelfelvételi kedve is és az ügyfelek rendkívül borúlátóak a jövőre nézve. Az emberek közel felével (45 százalékával) már előfordult, hogy nem tudott időben törleszteni. Többségük további romlást vár: a fogyasztási hitellel rendelkezők 58 százaléka, a jelzáloghitelesek kétharmada szerint a jövőben lehetnek fizetési nehézségeik. Ezek után nem véletlen, hogy a döntő többség elkerülné az eladósodást: 70 százalékuk csak végszükség esetén venne fel hitelt és csak 15 százalékuk szerint könnyíti meg a hitel az emberek életét.
Fotó: Kummer János
A sárga csekk mindenek felett
Nem meglepő, hogy az emberek több mint kétharmada alapvetően leginkább csak számlavezetőként tekint a bankokra, és a számlavezetéshez kapcsolódó szolgáltatások és csatornáknak továbbra is csak szűk körét veszik igénybe.
A sárga csekk pozíciója megdönthetetlennek látszik: a lakosság négyötöde továbbra is ezt kedveli a legjobban. A csoportos beszedés aránya (10 százalék) lassan, de legalább érzékelhetően növekszik, s mára minden negyedik folyószámlán van legalább egy ilyen megbízás. A leginnovatívabb technikák (mobilfizetés, elektronikus számlabemutatás) népszerűsége azonban annyira alacsony, hogy nem is mérhető.
Viszont a pénzintézetek sikerrel „szoktatták le” ügyfeleiket a legköltségesebb csatorna, a bankfiókok használatáról. Miközben az internetes átutalások aránya egyenletesen fejlődik, addig a fióki készpénzbefizetés és átutalás mára elvesztette a népszerűségét.
Lassan, de biztosan növekszik a kártyahasználat: az ügyfelek közel fele legalább havonta egyszer vásárol kártyával (sőt közel egyötödük heti rendszerességgel teszi ezt). Általános az ATM-ek használata, bár az ügyfelek itt költségtudatosak: 70 százalékuk a jellemzően ingyenesen igénybe vehető havi 1-2 tranzakciót hajtja végre.
Elégedettek a saját bankjukkal
Egyszerre jó és rossz hír a bankok számára, hogy az ügyfelek alapvetően elégedettek saját bankjukkal. Sőt többségük a fizetett díjakat is (némileg alábecsülve ugyan annak nagyságát, de) elfogadhatónak tartja. A számlatulajdonosok 80 százaléka még csak nem is fontolgatja a bankváltást.
Nagy dilemma: a tranzakciós illeték
Bár a kutatás nem tért ki rá, mégis a jövő év nagy kérdése az lehet, hogy átrendezik-e, és ha igen, akkor milyen mértékben a számlatulajdonos bankhasználati szokásait a tranzakciós adó, illetve az adó nyomán a bankok által jelentősen módosított díjak. Az látható, hogy a pénzintézetek nagyjából leképezték az adó miatti költségeiket a jövő évtől érvényes díjaikban. Ugyanakkor még kérdés, hogy megváltoznak-e az ügyfelek szokásai.
Ha utóbbit egy bank rosszul mérte fel, akkor annak könnyen további veszteség lehet az eredménye. De előfordulhat az ellenkezője is: a különböző tranzakciók differenciált árazásával akár a korábbinál előnyösebb költség- és bevételstruktúra is létrejöhet.
Mit léphetnek a bankok?
Adódik a kérdés, hogy mit lehet tenni olyankor, amikor a mozgástér keresleti oldalról is ennyire leszűkül. A szakértő szerint nincs más út a bankok előtt, mint a hatékonyság és a költségstruktúra további javítása, párhuzamosan az alaptermékek nagyon tudatos továbbfejlesztésével, és azok kifinomult árazásával. Szintén eredményeket lehet elérni azzal, ha egy banknak sikerül jobban differenciálni jelenlegi ügyfélkörét és ajánlatait.
Ennek segítségével – akár csomagban – valóban vonzó formában, magasabb hozzáadott értékű és így magasabb hasznot termelő kiegészítő szolgáltatásokat lehet kínálni. Vagy speciális szolgáltatásokkal speciális szegmensigényeket kiszolgálni, kiemelve ezzel az adott banki márkát a tömegszolgáltatások kereslethiányos piacáról.
