Még mindig félig tele, félig üres a pohár, ha Magyarország munkaerőpiacáról van szó. A ma kiadott friss statisztikai adatok szerint már ismét majdnem 4 millió embernek volt valamilyen foglalkoztatási viszonya, azaz 80 ezer emberrel több jutott valamiféle keresethez, mint tavaly ilyenkor. Foglalkoztatottnak azt tekinti a Központi Statisztikai Hivatal, aki vagy alkalmazottként vagy vállalkozóként dolgozott, s ebbe értik bele a közfoglalkoztatottakat is.
Hogy mégsem mondhatjuk, hogy kezd magához térni a munkaerőpiac, az főként azért van, mert az iparban még mindig olyan, mintha ciánoztak volna. A válság kitörése óta mindössze három negyedév volt, amikor ennél kevesebb állás volt az iparban (2010, 2011 és 2012 első negyedévei). A válság előtt masszívan 1,2 millió ipari munkahely volt, amit 2009 óta csak egyszer sikerült megközelíteni – tavaly ősszel – de a növekedés beindulásának a reménye gyorsan szertefoszlott. Most 1 millió 150 ezer ipari munkahely van, 21 600-zal kevesebb, mint egy éve.
A gazdaság egészségi állapota szempontjából azért különösen fontos az ipar, mert lényegében abból áll Magyarország exportja. Kis, közepesen gazdag országként a mi esetünkben a belső kereslet nem tud elég kraftot adni a gazdaságnak: a növekedést az export tudja hozni. Ha nem nő az ipari foglalkoztatás, akkor az iparvállalatok még hónapokig nem számítanak a termelés bővülésére. (A részletes adatokat csak később közli a KSH, ezért még nem lehet tudni, hogy a legfontosabb feldolgozóipari ágazatoknál pontosan mi a helyzet.)
A szolgáltatószektor már a válság előtt jár
Ugyanakkor azért vannak valamelyest biztató jelek is, így például az, hogy az álláshelyek számának növekedésében nem CSAK a közmunka játszik szerepet. Tavaly ilyenkorhoz képest 43 ezerrel több ember dolgozik a közszolgálatban, akiknek egy része – körülbelül 70 ezer ember – közmunkás. Az ő (meglehetősen alacsony) bérüket közvetve a „rendes” foglalkoztatottak fizetik.
Így jó látni, hogy a piaci szolgáltatószektor ismét majdnem 1,5 millió embernek ad munkát, tavaly ilyenkor óta 45 ezer új munkahely keletkezett, ami azért érzékelhető bővülés, és ráadásul a versenyszférában mutatkozik meg, tehát nem az adófizetők zsebéből megy. Az állami és magán szolgáltatószektor együtt ma már több embert foglalkoztat, mint a válság előtt. (Bár csak pár tízezerrel.)
Ez egyébként már az előző negyedévben is így volt, ám a statisztikában egy szám nem szám, így ennek most kezdhetünk csak örülni.
Nem enged a munkanélküliség
Érdekes mód a munkanélküliek száma még mindig stagnál: a nyugdíj előtti korosztályban még mindig túl közel van a 11 százalékhoz a munkanélküliségi ráta: 10,7 százaléknak nincs munkája. (Ha ehhez hozzávesszük a 64 és 74 közötti korosztályt is, akkor „csak” 10,4 százalékos a munkanélküliség – ezt a számot kommunikálja a KSH.)
Minden harmadik fiatal munkanélküli
Összesen 458 ezer fő regisztrálta munkanélküliként magát, rajtuk kívül becslések szerint még körülbelül 600 ezer – már nem regisztrált – tartós munkanélküli lehet. A munkanélküliek 20,1 százaléka a munkaerőpiacon csak kis létszámban jelenlévő 15–24 éves korosztályból került ki. A kevésbé képzett fiatalok helyzete romlott tavaly ilyenkorhoz képest: már majdnem minden harmadik diploma nélkül állást kereső fiatal nem talált.
A 25–54 évesek, az ún. legjobb munkavállalási korúak munkanélküliségi rátája tíz százalék alatt volt, s kicsit javult is az elmúlt évben. A munkanélküliek 47 százaléka egy éve vagy annál régebben keresett állást. A munkanélküliség átlagos időtartama 17,3 hónap volt.
